Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-123
123. országos ülés 1892. űeezemlber 15-én, csütSrtSkSn. 99 bensőbbé tenné és a nemzeti aspiratiok ez irányú teljesítése azt a lelkesedés fanatismusának legvégsőbb határáig volna képes fokozni. Ez Magyarországra és a dynastiára nézve másodrendű vagy harmadrendű kérdést nem képezhet, mert a nemzet erejének emelése, a dynastia erejének emelése is, a nemzet erejének bénítása pedig a dynastia erejének is bénítása. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, még csak a belreíormok kérdésével sem akarok most részletesen foglalkozni, mert erre nézve t. képviselőtársam és vezérem gr. Apponyi Albert részletesen nyilatkozott és én mindazokhoz, a miket e tekintetben ő kifejtett, részemről csatlakozom. Egy megjegyzéstől azonban még sem tartózkodna tom (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy a mint egyrészről elismerem, t. ház, azt a haladást, melyet az új kormány a belügyi reformok tekintetében azon irányban tanúsít, hogy kijelentette készségét és hajlandóságát arra nézve, hogy a közigazgatási törvényjavaslatokkal egyidejűleg az ú. n. garantialis törvényjavaslatokat is nagyobb kiterjedésben terjeszti elő és azoknak együttes életbeléptetését hajlandó nagyobb mértékben eszközölni, mint azt az előző kormány kilátásba helyezte. De a mint ezt egyrészről készséggel elismerem, úgy t. ház, másrészről nem nyomhatom el csodálkozásom nyilvánítását a felett, hogy a t. kormány még mindig vonakodik nemcsak a sorrendre, hanem ezen javaslatok együttes életbe léptetésére nézve is kötelező nyilatkozatot tenni; ép úgy vonakodik lekötelezni magát azon irányban, hogy nemcsak a curiai bíráskodást, hanem egyszersmind a parlamenti reformot is a választások tisztasága és szabadsága biztosítéka igényeinek megfelelően, állása tekintélyének és egész súlyának latba vetésével keresztülvinni szándékozik, még pedig mint előfeltételét azon előbb jelzett nagy közigazgatási reformműnek, tehát első sorban és mindenekelőtt. Ezen pedig annyival inkább kell csodálkoznom, mert okúihatott volna már a t. kormány az előző kormány sorsán és annak példáján ; megfontolhatná, hogy ha e részben kötelező nyilatkozat által a kedélyek megnyugtattatnak : a választások tisztasága és szabadsága, érdekeinek megfelelő intézkedések előzetes keresztülvitele által beláthatatlanúl nagy mértékben könnyíteni fogná a tulajdonképeni közigazgatási reformnak megvalósítását és aránytalanul gyors keresztülvitelét. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És ezt annyival inkább komoly megfontolás tárgyává tehetné a t. kormány, mert már a t. túloldal részéről is tegnap Morzsányi Károly t. képviselőtársam elismerte, hogy a curiai bíráskodás e tekintetben egymagában nem elégséges, hanem a választási törvény revisioja is okvetlenül szükséges. És megfontolhatná továbbá e tekintetben azt is, hogy a mai választási rendszer egyszer ellene is fordulhat és ellene is kihasználható leeiul és hogy talán ez a lehetőség a legutóbbi válság alatt sem volt teljesen kizárva, mert ha a crisis lefolyásaként abból nem a szabadelvű párt mostani szabadelvű áramlatának és ezen ház túlnyomó többsége szabadelvű irányának megfelelő kormány, hanem esetleg egy antiliberalis kormány bontakozott volna ki, (Igaz! Úgy van! bal felől.) nem egészen valószínűtlen, hogy az a kormány ugyanazon hatalmi apparátusnak oly mérvű felhasználásával, mint azt az élőbbem kormány vagy a Tisza-kormányok tették s ugyanazon eszközök latbavetésével nem lett volna-e képes maga mellett szintén többséget összetoborzani? (Igás! Úgy van! a bal' és szélsőbalon.) Sőt, t. ház, tovább megyek. Ha ezen választási rendszer még sokáig fentartatik, ha ezen választási állapotok még tovább is elfajulnak; ha ezen a téren még további decadentia áll be: ugyanez még egy teljesen elnemzetietlenedett kormánynak is sikerülhet. Ezért szívleljék meg azon nagy igazságot, hogy a mai választási rendszerben Magyarország állami függetlenségének egy nagy veszélye rejlik s emelkedjenek felül a pártmonopolium pillanatnyi érdekein és vezéreltessék magukat egyedül tiszta hazafias érzületüktől s ennek magasan lobogó fényénél alkossák meg mindenekelőtt s első sorban mindazon garantiákat, a melyek a választások szabadságát és tisztaságát intézményekkel és törvényekkel biztosítják és nem teszik függővé mindenkor a kormánynak és közegeinek esetleges jó indulatától correct vagy incorrect eljárásától ; mert ez egyik leghatályosabb biztosítéka minden bekövetkezhető veszélyekkel szemben Magyarország állami függetlenségének is (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) s csak ez nyújthat teljes biztosítékot arra nézve, hogy Magyarországot nem lehet soha semmiféle kormánynak legalább a büntető törvények megtorló erejének alávetett törvényszegés és egyenes alkotmánysértés nélkül, alkotmányos formák mellett a nemzeti közérzület és a nemzet akarata ellenére kormányozni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ÉD, megvallom, őszintén hinni akarom, hogy a kormányelnök fenkölt gondolkozásában fel fog emelkedni ebbeli feladatának magaslatára és teljesíteni fogja e tekintetben is a haza iránt első rangú kötelességét, mert különben igen súlyos mulasztást, hogy ne mondjam bűnt követne el hazája ellen és oly súlyos felelősséggel terhelné önmagát, melyet nem tudom miként is*
