Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-99

m. országos ölés 1898. ol világ a kinek csak szívében fájdalom van, keblére öleli a keresztet és a ki munkában, gyors tevékenységben kifáradt, agyát ráhajtja Krisztus mellére, hogy ott megpihenve, ujabb harczra és küzdelemre nyerjen erőt. (Élénk tetszés a hal- és szélső halóidion.) De ki és mikor hallotta, hogy a midőn a Megváltó halálát és feltámadását ünneplik, ugyanakkor kívánták volna, hogy Pontius katonáinak, (Felkiáltások a $zélsö haloldalon : Júdásnak!) dárdáinak virágot és koszorút vigyenek. (Élénk tetszés a hal-és szélső haloldalon,) Koszorút vigyenek azért, mert azon dárdával szúrták keresztül azon keblet, a melyben az örökké való szeretet és a véghetetlen megbocsátás és kiengesztelődés lakott. (Élénk tetszés és taps a halés szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem fogok elme mii arra az ünnepélyre . . . Helfy Ignácz: Nem lesz ünnepély! (Halljuk! Halljuk!) Justh Gyulai Meg lesz az akadályozva! (Mozgás jobb felöl.) Ugron Gábor: . . • mert arról vagyok meggyőződve, hogy a nemzet azoknak, a kik negyedfélszázadon keresztül Magyarország alkotmánya, szabadsága ellen harczoltak és küzdöttek, sírjára nem tehet koszorút és ha oda vezeti útja, csak azt teheti, hogy megáll egy pillanatig (Halljuk! Halljuk!) és lábával megdobbant]a a sírt: méfds vagyunk, mégis leszünk mi mag\ajok! (Élénk helyeslés és tetszés a haloldalon.) Elfogadom Eötvös Károly t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Hosszantartó meg-megujuló taps és zajos éljenzés a hal- és szélső baloldalon. A ssónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások; Öt percznyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnöki Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést megnyitom és a tanácskozást folytatjuk. Ki következik szólásra? Molnár Antal jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: (Halljuk! Halljuk!) Az a kérdés, mely a ház tanácskozásainak most képezi substratumát, nem tartozik azon törvényhozási és kormányzati kérdések közé, melyek közvetlen benyomást gyakorolnak az ország közéletére s a melyek ennek következtéhen nagyobb keretíí tüseussiót követelnek. De mindennek daczára van ezen kérdésnek nagy jelentőségű politikai háttere, habár annak kiugró pontja szintén szűk keretű és nagyobb tárgyalást nem igényel ; annyival inkább nem, mert hiszen ez oldalon a kérdést illetőleg a szükséges elmondatott. Ha mindennek daczára felszólalok, két indok vezet erre. Az egyik az, hogy tegnap azon kiegyenlítési javaslat, mely ezen oldalról tétetett, 5ber 20-.ÍTI estttílrtökfiiu gy mereven visszautasíttatott; a másik pedig áz, mert a túloldalról történt felszólalások következtében a kérdés több irányban elhomályosíttatott, a minek következtében okvetetlenül szükséges a kérdésnek tisztázása. (Halljuk! Halljuk! a balés szélsőhalon,) Egy ilyen elhomályosítás történt a mai napon Vadnay Károly t. képviselő úr felszólalása által, (Felkiáltások a szélsőbalon: Igaz! Úgy van!) a ki a többek között a Hentzi tábornok által Pest városának bombáz tatás i tényét akarta menteni, magyarázni. Vadnay Károly: Nem akartam menteni, mert magam m elítéltem. Beöthy Ákos: Ezt akarta magyarázni azzal, hogy Hentzi tábornok meg volt szorulva, hogy érezte a mentő sereg közeledtét és azért, hogy a támadástól szabaduljon, bombáztatta Pest városát. Hu ez a theoria áll, akkor katonai szempontból egészen jogosítva van a védtelen asszonyoknak és gyermekeknek lekonczolása, hogy ha esetleg a támadás ez által megakadályoztatik. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőhalon.) Egy szóval, ha a t. képviselő úr theoriáját elfogadjuk, a legembertelenebb, a leggyilkosabb hadviselés is tökéletesen jogosult. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Vadnay Károly: Nem! Ez ellen tiltakozom ! Beöthy Ákos: Ide vezet az t. ház, ha egy szellemes és jóindulatú ember lehetetlen ügynek védelmére kel (Élénk tetszés a hal- éz szélső balon.) De azután elhomályosíttatott a kérdés más irányban is. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, hogy mi itt a rendezőbizött ság tényével állunk szemben. Hát mi nem a rendezőbizottság tényével állunk szemben, mert a melyik pillanatban a programmért a kormány vállalta el a felelőséget, a melyik pillanatban annak kivitelében segédkezett: az ő saját tényével állunk szemben és nekünk azzal kell számolni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A t. ministerelnök úr előadta az indokokat, a melyek őt erre vezették és elmondta, hogy neki az volt a czélja, hogy a 48-iki események felfogását illetőleg helyreállítsa az összhangot a korona, a hadsereg és a nemzet közt. Dicséretes ezen törekvés, de ezt csak úgy lehet elérni, ha az az egész nemzet ténye. Ezért a ministerelnök urnak mielőtt ezen actiot kezdeményezte volna, okvetetlenül meg kellett volna beszélnie a

( saját pártjával és a többi pártokkal a dolgot. Ő azonban ezt nem tette igen egyszerűen azért, mert az egész ügyet úgy tekintette, mint egy manővert, egy sakkhuzást az ellenzék ellen, a mely nagyban sikerülni fog és á