Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-97

f't»' \J Jt&öZjxLtjfrL/ö U JJ HfO 1892. évi október hó 18-án, kedden B. Bánffy Dezső elnöklete alatt. Tárgyai: A jegyzőkönyv hitelesítése. — A budai honvédszobor-leleplezósi ünnepélyre való meghívás tárgyalása. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: gr. Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Szögyény-Marich László, Lukács Béla, gr. Bethlen András, Szilágyi Dezső, Josipovich Imre, gr. Csáky Albin és b. Fejérváry Géza. (Az ülés kezdődik d. e. 1P-J2 órakor.) Elnök: Az ülést ezennel megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét gr. Esterházy Kálmán jegyző úr fogja vezetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat Josipovich Géza, az azok ellen jelentkezőket Lits Gyula jegyző urak fogják jegyezni. Méltóztassanak meghallgatni az utóbbi ülés jegyzőkönyvét. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa az 1892. október hó 17-én tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök*: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. T. ház! Az elnökségnek jelenteni valója nincs. Napirenden van a budai honvédszobor leleplezési ünnepélyére vonatkozó meghívás, mely kinyomatott és kiosztatott. Kivánja-e a t. ház, hogy felolvastassák? Gr. Károlyi Gábor: Elég volt egyszer hallani, az is sok volt! Molnár Antal jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! Magam és elvtársaim nevében egy határozati javaslatot akarok a budai honvédszobor-bizottság meghívása tárgyában előterjeszteni és javaslatomat a t. ház kegyes engedelmével indokolni is. (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt ezt tenném, egy megjegyzést kell előrebocsátanom. Súlyos gyanúsításokkal és valóban sértő vádakkal illet bennünket a sajtó azon része, mely a szabadelvű párthoz közel áll (Egy hang a jobb oldalon: Például a »Budapesti Hirlap /«) Fellépésünket oly izgatásnak nevezik — csak a legszelídebb kifejezéseket fogom előadni — a melynek czélja felkavarni a közvéleményt, megbontani belbékénket, lehetetlenné tenni a hadsereg és nemzet közt a teljes és végleges barátság létrejöttét. Ezt a t. szabadelvű párt főközlönyének mai számában olvassuk, a mi pedig még a legenyhébb támadás a függetlenségi párt tagjainak fellépése ellen. Ily támadás, t. ház, valóban alkalmas arra, hogy keserűséget támaszszon és hasonló vádaskodásra tért nyisson, alkalmas arra, hogy a szenvedélyt mindkét oldalon felkorbácsolja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azonban ettől előterjesztésemben óvakodni fogok. Óvakodni fogok pedig azért, mert semmi irányban semmi hasznát nem látom, általában szükségesnek nem tartom, sőt helyesnek sem tartom. Ha előterjesztésem folytán mégis lesznek oly momentumok, a melyek fájó érzéseket támasztanak valamely oldalon, az a kérdés természetéből szükségképen következik — annak a kérdésnek természetéből, melyet napirendre nem mi hoztunk. (Úgy van!