Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-94

94. országos ülés 1892. október 1-én, szombaton. gj3 pontoeítási költségekre, a melyek eddig sokkal többet tettek, mint a mennyire elő voltak irá­nyozva, de más czímeknél és rovatoknál elért megtakarításokból fedeztettek, továbbá ugyan­csak a honvédelmi tárcza költségvetésének reali­tása érdekében elhagytuk a Í50 ezer forint átalányt, mely összeg eddig azon a czímen, hogy más rovatoknál lesz megtakarítható, levonásba hozatott. r Áttérve, t. ház, az átmeneti kiadásokra, ezeknek összege 20,562.000 forintról 100 millió 331 ezer forintra emelkedett, vagyis 79 millió 769 ezer forint többlet mutatkozik. Ebből a többletből 1,976.000 forint, tehát kerek összegben 2 millió forint beruházásokra, 77 millió 800.000 forint pedig az átmeneti kiadásokra esik. Az átmeneti kiadásoknak ily rohamos emel­kedése csak látszólagos, t. ház, azon egyszerű okból, mert a pénzverés folyamatba tétele követ­keztében pénzverési költségeket kellett a költ­ségvetésben előirányozni. Az indokolásomban részletesen feltüntetett adatok szerint a valuta­törvényekben nyert felhatalmazás alapján a jövő év folyamán veretni szándékozom 150 millió koronányi névértékű aranypénzt, 30 millió ko­ronányi ezüst, 9 millió koronányi nikkel pénzt és végül 1,000.000 koronányi bronz pénzt. Ősz­szesen tehát 190 millió koronányi összeget. Ezek­nél 3 millió 356 ezer forint pénzverési nyereség mutatkozik, mely azonban természetesen csakis i\ pénzverésnél tekinthető nyereségnek, tulaj don­képen azonban nem fog nyereséget képezni, mert a nem teljes névértékű pénznek bevonására fog fordíttatni, Hogy a pénzverés művelete által a költ­ségvetés rendes áttekinthetőségét ne alteráljam, a rendes szükségleteknél vettem fel az összeget, mely saját arany- és ezüstbeváltásunknak meg­felelő pénzverésből ered. (Helyeslés jobb felől.) Nem tagadom, t. ház, hogy a rendes ki­adásoknál a pénzverés terén, talán nem a kö­zelebbi években, hanem később, midőn a most veretendő pénzek újból-veréséről lesz szó, ismét újabb visszaesés fog mutatkozni, hogy a pénz­verésre áldozatokat fog kelleni hoznunk, de ez a közelebbi években mutatkozni nem fog, sőt ellenkezőleg a közelebbi években minél inkább veretünk ezüst-,nikkel ésbronzpénzeket, viszonylag annyival inkább fog több nyereség mutatkozni, épen azért a mutatkozó nyereségnek azt a részét, a mely — a mint mondom — tulajdonképen nem is nyereség, hanem fémbeszerzésre fordít ­tátik, fémbeszerzési költségek ezímén, a nyereség többi részét valutarendezési kiadások ezímén vet­tem fel a költségvetésbe azért, hogy a pénz­verési nyereség a költségvetés mérlegét kedve­zőleg ne befolyásolja. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A pénzverésnél kell felemlítenem azt is, hogy a pénzverési kiadásoknál, jelesül a pénzverdéknél foglaltatik az a subventio, a melyet most hazai bányászatunknak adunk. A valuta-tárgyalások alkalmával fel volt említve, hogy az ezüst kilo grammját 89 forint 10 krajezáron váltjuk be saját bányáinktól, akár kincstári, akár magán­bányák azok. Miután az ezüstérték 69 forintnál többre nem tehető, mi kilogrammonkint 25 forintnál nagyobb subventióban részesítjük az ezüsttermelést. Bátor vagyok megjegyezni, t. ház, hogy ezt nem a valutarendezés okozta. A valutarendezés ezt csak felszínre hozta, mert az ezüstnek elér­téktelentílésenem a valutarendezés következtében állott elő, hanem már korábban is fenforgott és így — ismétlem —- csak ez által hozatott fel­színre. Azt hiszem, már a valuta-tárgyalások alkal­mával felemlítettem azt, hogy habár e subventio oly jelentékeny, a melyet jövőre semmi szín alatt sem vélek fentartandónak, mégis a közelebbi évekre azt ezüstbányászatunktól, ha azt a pusz­tulásnak kitenni nem akarjuk, megtagadnunk nem lehet. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azért, t. ház, miután e kérdést, mely tanul­mány tárgyát képezi, még befejezettnek nem tekinthetem, egyelőre nem tagadhatom, hogy a pénzbeszerzési költségeknél, a pénzverési kiadá­soknál, a hol ez a költség eddig is előfordult, irányoztam elő azt a subventiot, melyet iiyfor­mán az ezüstbányászatra nyújtunk. De, t. ház, épen az által, hogy jeleztem, hogy ez egy nem tartható állapot, épen ezzel kimondtam azt is, hogy mindent el kell követnünk arra nézve, hogy ezüstbányászatunkat a pusztulástól, a deficittől megóvjuk ; (Helyeslés jobb felöl.) mindent el kell követnünk arra, hogy azon szélesebb köröket, a melyeket az ország különböző vidékein a bá­nyászat ma foglalkoztat, a pusztulástól megóvjuk. (Helyeslés jobb felől.) Ebből a czélból azl893-iki költségvetésbe már jelentékenyebb összegeket vettem fel a bányászat emelésére azért, hogy ez által a termelést olcsóbbá tegyük. (Helyeslés jobb felől.) Itt azonban a kérdés — ámbár megengedem, hogy tökéletesebb technikai eszközök által még olcsóbbá lehet a termelést tenni — nem abban áll, hogy minél olcsóbbá tegyük a termelést, hanem áll egyúttal abban, hogy mentül több munkáskezet legyünk képesek foglalkoztatni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Épen azért alapos ta­nulmányozás tárgyává tétettem a kérdést, nem csak saját szakközegeimmel, hazai erőkkel, hanem külföldi tekintélyes szakférfiakat is meghívtam, hogy ezt a kérdést alaposan tanulmányozzák, Nem szeretném a t. ház előtt erre a czélra, bármily fontos legyen is ez, jelentékenyebb be­ruházási összegek engedélyezését javaslatba hozni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom