Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-111

292 111, országos ölés 1892. november 28-án, hétfőn. adni a nemzeti önérzet és aspiratiok valósítása tekintetélien is?, mint az a két száll toll, melyet ő akar hozzátenni, értem alatta az udvartartást és a katonai akadémiát. Sőt azt hiszem, hogy a madár azzal a szárnynyal egészen jól halad éa pedig meglehetős gyors tempóban, tehát még az az egyik szárny sem béna. Elismerem, hogy az a szárny szebb lenne, erősebb lenne, ha még az a két toll is oda beszúrható lenne; de hogy az a, két toll annak valóságos erejéhez, valóságos természetéhez feltétlenül szükséges lenne, úgy hogy a nélkül repülni és haladni nem lehetne, ezt bátor vagyok kétségbe vonni. Sokkal több erő és erőt nyújtó tehetség van azon culturalis, közigazgatási, közjogi és bírósági rendszabályokban és törvényekben, a melyeket részijén eddig meghoztunk, részben most kilátásba helyeztünk, mint abban a két intézkedésben — a nélkül, hogy kicsinyelném azok jelentőségét és azoknak elvi fejtegetéseibe bocsátkoznám •— a melyeket t. képviselőtársam említett és a melyek nem intézmények, hanem csak intézkedések. És ezért állítom, t. ház, zárva szavaimat, azt, hogy igenis e nemzet erőfejlesztésének azok a pontok, a melyek hiányát t. képviselőtársam kifogásolta, útját nem állják és ha; azok a hiányok előbb vagy utóbb egyik vagy más formában pótoltatnak is, ez szintén fog ugyan a nemzet erejére hatást gyakorolni, de hogy ez nem feltétlenül nélkülözhetetlen, hogy a reformok ennél sokkal szükségesebbek, hogy azok sokkal több erőt adnak ugyanezen aspiratioknak, nemzeti önállásnak és önérzetnek, arról meg vagyok győződve. Ezek alapján ajánlom az indemnity-törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Helfy Ignácz képviselő urat illeti a zárszó. (Halljuk! Halljuk!) Tlialy Kálmán: Személyes kérdésben kértem szót. Elnök: Méltóztassanak a képviselő urak feliratkozni. Tlialy Kálmán: Bocsánatot kérek, t. ház, csak pár perezre kérem becses türelmüket. A t. előadó úr beszédében személyesen lettem megnevezve és szavaim félre lévén magyarázva, ezeket akarom helyreigazítani. Hegedűs Sándor t. barátom egy hasonlatról szólva, azt a kifejezést használta, hogy tisztességes hasonlat, vagy nem. Hegedűs Sándor előadó: Nem mondtam! Thaly Kálmán: Méltóztassék megnézni a beszédet, mondta! Hegedűs Sándor előadó: Határozottan kijelentem, hogy nem mondram. Thaly Kálmán: Mikor azt a hasonlatot méltóztatott említeni a húsos fazekakról, azt az én nevemmel hozta az előadó úr kapcsolatba. En gyümölcsös kertről beszéltem; igaz, hogy mondtam, hogy hivatkozás történt a húsos fazekakra, de hivatkozom az egész házra, hogy beszéltem-e erről egy szót is. Éu [mannáról beszéltem és piros almákról, a melyek a fa alatt fekvőknek szájába esnek, értettem ezek alatt a kormány kinevezésétől függő hivatalokat és az érdemrendeket, a melyek nincsenek a budgetben és nem is bűnös dolog, ha valaki ezeket a dolgokat kapja. Én nyilvánosan szólok és miután t. képviselőtársamat is nyugodtan a fa alatt fekvőnek tekintettem, a ki száját is becsukja, kívánom, hogy legközelebb ne a szájába, hanem a mellére hulljon egy piros alma egy Lipót-rend képében. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! (Halljak! Halljuk!) A t. képviselő úr szíves jóakaratát köszönöm; azonban méltóztassék a gyorsírói jegyzetekben megnézni, én sem Polónyi, sem Thaly képviselő úr hasonlatára nézve e szót: »tisztességes« nem használtam. Ha történetesen úgy értette, többet mondok, ha a gyorsírói jegyzetekben benne volna — én azokat nem nézem meg, a t. képviselő úr, ha akarja magának azt a fáradságot venni, nézze meg — kijelentem, hogy én e szót ezen vonatkozásban, a mint hiszem, hogy nem mondottam, nem mondottnak kívánom tekintetni, mert absolute távol állt tőlem a szándék, hogy sértegessek Vágy provocáljak. (Helyeslés a jobboldalon.) Tlialy Kálmán: Ezen nyilatkozattal megelégszem. Elnök: Helfy képviselő urat illeti a szó. Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Habár sok dologra óhajtottam volna s talán kellene is refleclálnom, igyekezni fogok mégis tekintettel arra, hogy e vita már több nap óta folyik, felszólalásomat a hátramaradt idő keretébe szorítani. Mindenekelőtt örömmel kell constatálnom, hogy a lefolyt vita oly magas parlamenti színvonalon állott, a mely díszére vált volna bármely európai parlamentnek. Voltak e vitának oly kimagasló pontjai, a melyeket nem lehet múló napi eseményeknek nevezni; azok visszhangzani fognak hónapok, évek, sőt évtizedek múlva is nemcsak a parlament termében, hanem remélem, nemzetünk szívében is. Készséggel elismerem azonnal, hogy e kimagasló pontok között a legeslegelső helyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam felszólalása foglalja el. (Úgy van!) Elismerem azt is, hogy az nem volt puszta beszéd, az valóságos cselekedet, még pedig igaz, hazafias cselekedet volt. Es épen azért, mert e vita oly magas színvonalon volt tartva, óvakodni fogok a magam részérő] minden személyes, minden subjectiv megjegyzés tételétől, mert sajnálnám, ha csak egy szóval is megzavarnám azon ethicai harmóniát,