Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-109

236 109. országos Illés 18í)2. norember 25-én, pénteken. liberális férőak feltámadnának és oda lépnének önök közé: nem ismernék el, hogy önök az ő húsukból való hús, vérükből való vér, hanem ép ágy megtagadnák önöket, mint a hogy én megtagadom az önök politikájának támogatását az által, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Zajos helyeslés bal felöl.) Gr. Csáky Albin, vallás- ós közoktatásügyi minister: T. ház! Nem vagyok a rögtönzés mestere s nagyon érzem, hogy szónoki tehetségem gyarló; azért csak akkor szólalok fel, a mikor kötelességem ezt parancsolja. Minthogy azonban a vita folyamában, mely tulaj donképen az indemnity-törvényjavaslat fölött folyik, folytonosan az újonnan alakúit kormány programmja képezi a vita tárgyát, e programm sarkalatos része pedig az egyházpolitikai programm és ez utóbbi legközelebbről engem érdekel: azt vélem, kötelességet teljesítek, ha azok után, a mik erről elmondattak, én is megvilágítom a helyzetet azon szempontból, a melyen én állok. Sajátságos impressiot kell keltenie az egész vitának abban az emberben, ki az egész vitát nyugodtan, józanul (Zaj.) szemléli és hallgatja. Sajátságos impressiot azért, mert hisz egy pár napja előállt az újonnan alakúit kormány egy programmal, melyben igen részletesen és határozottan fejezte ki nézetét az egyházpolitikai kérdésekre vonatkozólag. Ezen felfogás elvi alapjának helyessége, úgy tudom, két tisztelendő képviselő úr kivételével, tagadásba nem vétetett, sőt általánosan elismertetett ezen programúinak közszüksége is. És daczára annak, hogy ez úgy van, hogy a programmnak elvi helyessége és másrészt közszüksége általánosan elismertetett, ezen programm több oldalról megtámadtatik holmi apró-cseprő kifogásokkal. (Mozgás hal felől.) Méltóztatott visszatérni a kormány alakulásának mikéntjére és azt kifogásolni, méltóztatott sok mindenféle antecedentiát előrántani és ebből kisütni, hogy egyik-másik minister között a múltban egyes kérdésekben taíáu nem volt teljes egyetértés. (Ez igát! bal felől.) Méltóztatott egyik-másik ministerre ráolvasni, hogy ebben a kérdésben nem mindig egyformán gondolkozott, mintha ez a politikában sohasem fordulna elő: mutare consilium in melius. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) És végül, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) a mi mindenesetre a legsúlyosabb, méltóztatott erre a programmra, a kormányra és a kormánypártra rásütni az inconsequentia bélyegét. (És igaz! hal felöl.) És miért méltóztatik ezt a bélyeget rásütni a kormányra és a kormánypártra? Azért, mivel az újonnan alakúit kormány mostani programmjába többet vett fel, mint a mennyit a múlt kormány igért; azért, mivel a kérdést gyökeresebb megoldás felé vezeti, mint azt a múlt kormány akarta. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Méltóztatott elfelejteni, hogy ez az időközben alakúit viszonyoknak természetes, logicus, szükségszerű következménye. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A sajátságos impressio, melyet e támadás felkelt, szerintem az, hogy nemcsak az az adós pereltetik be és állíttatik bíró elé, a ki tartozását nem egyenlítette ki, hanem azt méltóztatik bíró elé idézni, azt méltóztatik beperelni, a ki többet fizet, mint a mennyivel tartozik. (Élénk helyeslés jobb felöl. Élénk ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Fölkiáltások: ígér, de nem fizet!) Azt az adóst méltóztatik beperelni, a ki azért akar többet fizetni, mert meggyőződött arról, hogy hitelezője nem tud megélni abból, a mivel neki tartozik és többre van szüksége. (Tetszés jobb felől.Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Semmit sem teljesített ! Hamis bukás volt!) HoránSZky Nándor: Ez becses beismerés! Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Nézzünk szemébe az inconsequentia ezen vádjának. Mindnyájan tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet az általam kibocsátott úgynevezett elkeresztelési rendeletből eredt. Jó lélekkel nem mondhatom, hogy ez a rendelet okozta, mert azt gondolom, köztudomású dolog, hogy a rendelet magában véve nem volt alkalmas ily zavaros helyzetet előidézni. (Fölkíáltások bal felöl: Be nagyon!) Nem volt pedig azért, mert a rendeletben magában semmi sem foglaltatott egyéb, mint általánosítása oly rendelkezésnek, mely 1868 óta minden egyes elkeresztelési esetben, a mely bepanaszoltatott, tényleg alkalmazásba vétetett. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De nem akarom azt vitatni és keresni, miképen történt; tény az, hogy megtörtént, hogy az elkeresztelési rendelet kibocsátása óta fejlődött azon helyzet, a melylyelmost szemközt állunk. T. ház! Mi czélja volt e rendeletnek? (Közbeszólások a baloldalról: Zavart kelteni! Derültség a bal- és szélsőbalon.) Már a múltban volt szerencsém ezt többször kifejteni s a legközelebbi napokban mondottakkal szemben újból hangsúlyoznom kell, hogy csakis egy ezéljn volt, t. i. az, hogy az állami törvény erejénél fogva közokirat jellegével bíró anyakönyvek kell, hogy megfeleljenek az államtörvény rendeleteinek, tehát az állam törvény végrehajtásának biztosítása s ez által és ez úton az állam tekintélyének megóvása. (Igái! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Akkor, a mikor ezen elkeresztelési rendelet először tárgyaltatott e házban, a kormány kijelentette a maga részéről, hogy fentartja azon rendeletet, mert annak az útján kívánja az államtörvény tekintélyét és közvetve az állam