Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-106

106. országos ülés 1892. i működésének élére téve, mindenekelőtt az a princípium áll előttünk magasan, bogy az ország magyar, ennek az országnak magyarnak kell maradnia, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) ezen állam nemzeti jellegének mindenütt ki kell domborodnia. A magyar állam kormánya arra való, hogy a magyar államiságot, annak magyar voltát mindenütt érvényesítse. Csodálatos megütközést kelt bennem, hogy a nemzetiségi kérdésről, a magyar nemzeti jelleg mindenek felett való érvényesítéséről a ministerelnök programmjában szó nincs. A vallásos nyugalom és béke érdekében a ministerelnök áraz intézkedéseknek egész sorozatát terjesztette elő, de nem gondolt arra, hogy midőn a vallásoknak szabad gyakorlatáról törvényjavaslatot ígér, ugyanakkor a zsidó vallás receptiójáról is törvényt akar hozni. Hiszen ha a vallás szabad gyakorlata s a vallásszabadság biztosítva van, akkor egy külön törvény a zsidó vallás behozataláról nem szükséges. Hiszen ha önök a liberalismust nem álarcznak (Mozgás jobb felől.) és nemcsak egyszerűen kihasználási alapnak tekintik, hanem komoly valóságnak, akkor a bevett vallásfelekezetek rendjéről már le kellene térni a szabad vallások rendjére: az egyházat az államtól el kellene különíteni s akkor lehetetlen volna, hogy egy kormányzati programúiban a katholikus autonómia helyet ne foglaljon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az tűrhetetlen, hogy mindenütt a legvadabb szenvedélylyel támadnak a katholicus egyház ellen, de ugyanakkor az egyház szabadságát, jogát, melyet minden más egyház Magyarországon élvez, nem akarják megadni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Az állam aranyos bilincseiben akarják tartani a katholicus egyházat s a katholicus egyház világi hívőinek jogát saját egyházainak ügyeit intézni még továbbra is eonfiskálui akarják, holott a katholicus világiaknak az egyház ügyeibe befolyni époly joguk van, mint Magyarország bármely más vallásfelekezet híveinek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Legyen meggyőződve a t. ministerelnök úr, ha a katholicus autonómia szervezve volna, akkor nem kellene itt a házban a culturharczról beszélni (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) és nem kellene az ellen védekező törvényjavaslatokat proponálni, mert a katholicus világi hivők szabad el víísége, hazaszeretete, egyesülve a magyar clerussal, képes lenne mindazokat az akadályokat elhárítani, a melyek ma fennállanak, mikor az államhatalom, a mely ezt nemcsak egyedül a vallás szempontjából tekinti, hanem melynéi a politikai intrika is közbe játszik, (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) hoz intézkedéseket egyik vagy másik egyház ügyében. Mi a czél? Azt mondja a ministerelnök iVr: 21-én, hétfőn. f§5 a vallásos nyugalom és béke. Én is azt óhajtom, de akkor nem kellett volna kabinetkérdés tárgyává tenni egy teljesen felekezeti és vallásos jellegű kérdést. Hiszen az, hogy Szapáry Gyula kormánya megbukott, nem véletlenség volt. Az a honvédeknek Hentzi emlékszobrát megkoszorúzó ügyénél már végleg eldőlt, (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbalon.) de nem akarták önök, hogy a nemzet akarata nyilvánuljon; nem akarták önök, hogy a nemzet felháborodása seperjen el egy kormányt: hanem kerestek egy ürügyet és alkalmat, (Igaz! Igaz! a szélsőbalon.) a mely ürügyből és alkalomból az összes felekezeti kérdéseket a nagyközönség körébe dobták. Nem gondolták meg mennyi izgalmat okoznak ez által, mennyi félreértésnek és jövendőben mennyi viszálynak megvát hintik el csupán csak azért, hogy saját kebelükben egy forradalomszerű kitöréssel intézzék el a kormányválságot? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A kormányválság elintézésének itt a parlamentben van helye. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A ministerelnököt itt a parlamentben kell leszavazni, nem pedig a pártban buktatni meg és megbuktatni egy ministerelnököt úgy, (Halljuk! Halljuk!) hogy az nem akarja a kötelező polgári házasságot, hanem rá kényszeríti a kabinet, hogy foglaljon a kötelező polgári házasság iránt álláspontot s a midőn elfoglalja ezt az álláspontot,, és az nehézségekbe ütközik Bécsben: akkor a ministerelnököt nem a volt ministerelnök elveivel, hanem saját elveikkel kidobják, (Derültség a szélsőbalon.) maguk felmennek és visszatérnek azzal a nagyszerű vívmánynyal, hogy elvi kijelentést tehetnek, (Derültség a szélsőbalon.) hogy a kötelező polgári házasság iránt a törvényhozáshoz javaslatokat adhatnak be. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbalon.) Nem elvi kijelentések hiányoztak Magyarország törvénykönyvéből és parlamentarismusából, (Élénk tetszés a szélső baloldalon) hanem intézmények és a hogy fel van állítva a ministerelnök úr programmjában ezen kérdés, abból világos, hogy a Felség nem vállalt, nem tett semmiféle ígéretet arra nézve, hogy ha a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat szentesítés végett eléje fog terjesztetni, azt szentesíteni fogja. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Önök eljönnek ide dicsekedni végtelen nagy szabadelvűségökkel, melyben egészen felpuffadva voltak és egyszerre lelohadnak egy elvi kijelentés csekélységére. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Es miféle módon, az alkotmányos-ágnak mijy módjával? Az alkotmányosság oly módjával, hogy abból a kötelező polgári házasságból semmi sem lehet, mert mindenki tudja az országban, hogy a főrendiházban kötelező polgári házasságot keresztülvinni nem lehet. Minek ámítják tehát az