Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-100

HM), országom Illés 1893. október 21 én, pénteken. 113 vagyok én! (Derültség! Halljuk! Sálijuk! a szélső baloldalon.) T. ház! A múltkor kértem előadásom másnapra áttételét, ma nem kérem. Nem készültem, nem is fogok ebben a házban készülni sohasem ; mert e^ fölösleges. Az igazságról azt az ellenfelet ott a túloldalon nem győzik meg soha! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt extemporisálva épen úgy beszélhet valaki 5 vagy 10 perezig, mint a kinek a tüdeje kibírja félóráig. Nagy Sándor: Most beszéljen közbe magának ! Gr. Károlyi Gábor: Beszélek akkor, mikor nekem tetszik, nem akkor, mikor ön kívánja. (Helyeslés a szélső báloldalon.) T. ház ! A dolog érdeméről: a Hentzi-szobor megkoszorúzásáról, annak szép voltáról vagy jogosságáról beszélni nem akarok, fölösleges, hogy ebbe belebocsátkozzam. Eléggé ki volt ez fejtve. Az én érzelmeimet, azt hiszem, az egész országban ismerik ezzel szemben. Elmondtam én azokat már előbb nyíltan és a mint elmondtam a banquetten, épúgy el fogom mondani itt a házban is, hogy mit tartok erről. (Halljuk! Halljuk!) Szerintem csak sajnálni lehet és sajnálom én azt, hogy találkozik még ez országban annyi magyar ember, á* ki nem tudja és nem akarja felfogni, hogy mennyire meggyalázzák ezzel a nemzet becsületét. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Uraim! Szabad valakinek úgy szólni, mint Vadnaynak vagy Podmaniczkynak, a kik már abban a korban vannak, hogy elfelejtették az első gyermekkorukat, mert a másodikba jöttek bele. (Derültség a szélső baloldalon.) Szemünkre vetik azt, hogy mi 1848-ban nem küzdöttünk. Hiszen akkor, a mint ő mondja, még a dajka kezén voltunk. De noha én akkor csak 7 éves voltam, azért nekem is meg van ugyanaz a jogom, hogy erről beszéljek; mert ha akkor gyermek voltam is, ugyanolyan joggal beszélhetek erről, mert éltem. Én is a czukor-utezában születtem ! (Zajos derültség.) Ennek révén jutott a belváros képviseletéhez, (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) mert a czukor-utezában született. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Pest város képviselőjéhez illik-e az, hogy a Hentzi-szobor megkoszoríizását védelmezze? (Tetszés a szélsőbalon.) De, uraim, én akkor a czukor-utezában laktam, midőn Budavárát ostromolták és Pestet lövöldözték. A bombák legnagyobb része a Károlyi kertbe esett, még egy őzet is agyonütött, mely a gyermekek őze volt. Jól emlékszem erre, tehát lehet róla szólanom. És mindig megbotránkoztam rajta, hogy még találkozik magyar KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VI. KÖTET. ember, a ki minderre már nem emlékszik. Én sohasem hittem volna, hogy akadjanak olyan magyarok, a kik a koszorút oda merjék vinni. (Tetszés bal felől.) Teheti azt, ha magára nem tart annyit egy ember s mondhatja, jó, megbocsátok, ha fúrvézer ruhába bujtattak is — a mi neki különösen díszére válik — de vannak emberek, a kik ily dolgokat nem felejtenek el és nincs joguk megfeledkezni arról, a mi szüleikkel s rokonaikkal történt, az ember maga iránti kötelességéről is megfeledkezhetik, de arról, a mi szüleinkkel, rokonainkkal, barátainkkal és a nemzettel történt, nincs joga az embernek megfeledkezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehetnek önök akármit, de nem hiszem, hogy a nemzet követni fogja önöket, mert azt hiszem, hogy lesznek többen az országban — azok közé tartozom én is — a kik, mint már egyszer mondottam, nem fogják megnyalni, megcsókolni azt a korbácsot, a melylyel Windisgrätz megfenyegette anyámat és gr. Batthyányiné nagynénémet. (Zajoi helyeslés a szélső baloldalon.) Ha önök erre képesek s képesek megfeledkezni apjukról, anyjukról, testvéreikről s az egész nemzetről: ám tegyék, én azt nem fogom tenni. (Élénk helyelés a baloldalon.) És bármi történjék, engem ott fognak találni tiltakozva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lehet ott Szapáry és Fejérváry szuronyokkal a kezökben, nem bánom, majd megmutatjuk, ezt megtehetik, mert az erő kezökben van s az erőszakra képeseknek tartom; de a mi az erkölcsi erőt illeti, az mindig nálunk lesz és mi hátrálni nem fogunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Engem — bocsánatot kérek, hogy ily dologról beszélek — a hév elragad és azért hiányzik néha a szusz, (Nagy derültség.) de ne csodálkozzanak ezen. Hogy visszatérjek ifjúságomra, melyet Podmaniczky báró szememre vetett, elfelejtettem mondani, bár említettem, de csak per tangentem, hogy egy kis őz volt a kertünkben, melyet egy bomba agyonütött. Ha ez az őz élt volna, máig szép őzbakká nőtte volna ki magát és azt hittem volna, hogy ezt Szapáry lőtte meg itt ; (Derültség a szélső báloldalon.) de fájdalom, ez nem lehetett, Hentzi agyonlövette előbb az őzet és Szapáry most csak a bakot lőhette agyon, (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Én, t. ház, semmiképen hozzá nem járulhatok, tiltakozom itt a ház előtt és tiltakozni fogok ott is fenn, ha önök azt a koszorúzás! gyalázatot végre akarják hajtani. Elfogadom Eötvös Károly t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) 15