Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-100

100. országos ülés 1892. október 21-én, pénteken. 99 ban. A programm indokolásában, azaz a képviselőházhoz intézett átiratban, a melyet a szoborbizottság a képviselőháznak küldött, nemesak a hely nincs megemlítve, hogy hol? de az ok sincsen felemlítve, hogy miért is fog tulajdonkép két koszorú ez ünnepély alkalmával elhelyeztetni. Csakis a programmban van szó erről a következőkben: »A budai honvédszobor leleplezésében a főhad testparancsnok és az 1848— 49-iki honvéd központi választmány elnöke egyidejűleg teszik le koszorúikat a szobor elé.« Továbbá azt mondja: »A vendégek és az 1848 — 49-iki honvédek a Szt.-György-utczán át, a díszszázadok és a dalárda a színház-utczán át vonulnak a Szt.-György térre és állást foglalnak. A dalárda énekli a királyhymnuszi (Felkiáltások a szélső baloldalon : Ez már nem megy /) A szoborbizottság elnöke és a főhadtestparancsnak a szobor elé teszik egyidejűleg koszorúikat.« És itt nincs világosan megemlítve, hogy micsoda szobor elé is tegyék le a koszorúikat. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Nagy figyelemmel kísértem az igen t. ellenzéki szónokok beszédeit és constatálhatom, hogy azokon véres vonalként húzódik végig a »Hentzi«-név és annak annyira gyűlöletes volta. Észleletem szerint ezen név gyűlöletes yoltán múlik vagy törik meg a talán legmeszszebbre menni akaró loyalitás is a tisztelt ellenzék részéről. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen Horváth Gyula t. képviselő úr még Haynaut is jobbnak tűntette fel Hentzinél, még Haynaunáí is rosszabbnak tartják. . . Gr. Károlyi Gábor: Egyformák. (Úgy van ! szélsőbal felöl.) Rohonczy Gedeon : .... a mennyiben Haynaut legalább még szavatartónak nevezte, miután annyit akasztott fel, a hányat ígért. (Mozgás a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Ugron Gábor t. képviselő úr tegnapi szónoklatában Hentzit még katona jellemében is megtámadta. Nagy szónoklatának ez volt talán leggyöngébb oldala, mert Hentzi halott és magát nem védelmezheti. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Kérem, nem akarom én védeni Hentzit, távol áll ez tőlem, de lehetnek oly indító okok az 8 életében és jelleme tekintetében, a melyeket mi nem ismerünk. Lehetséges különben, hogy Ugron képviselő úr nem is egyéni, hanem katonai jellemét értette, de én rám azt az impressiót tette. Szóval tény az, t. ház, hogy a Szt.-Györgytéren levő és önök által úgy ismert, (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Mindenki által ismert!) úgynevezett Hentzi-szobor esetleges megkoszorúztatását önök, politikai pártállásukból kifolyólag, nemcsak elítélik, hanem a hazaárulással helyezik párhuzamba. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És itt van t. ház, a pont. a miben talán a programm hiányossága folytán- is az én véleményem szerint, önök nemcsak hogy tévednek, de határozottan nincs igazuk. (Mozgás a szélső bálodalon.) Miért? Mert a budai SzentGyörgy-téren lévő s önök által úgynevezett Hentzi-szobor . . . Gr. Károlyi Gábor: Hát mások hogy hívják? Már ezt is elkeresztelik! {Derültség a széls'ó baloldalon.) Rohonczy Gedeon: ... az úgynevezett Hentzi-szobor 1852-ben az akkori császári kormány által kegyeletből a budai vár védelmében vitéz halált szenvedett 420 osztrák katonának emlékére lett emelve. Ez tehát tényleg és valójában nem Hentzi osztrák tábornok szobra, hanem azon vitézül elesett 420 katonának emlékszobra. S hogy azt máig Hentzi-szobor név alatt ismerik, annak oka nem abban rejlik, a mire tegnap Ugron Gábor képviselő úr hivatkozott, hogy t. i. minden emelt szobrot feje vagy vezére után szoktak elnevezni, mert ez nem áll. Ha egy nemzet egy kivívott fényes győzelmének emlékére emel szobrot, akkor azt igenis annak hadvezére után szokták elnevezni; de ha a kegyelet alapján emel szobrot, emlékkövet vagy emlékoszlopot, akkor az nem az elesettek közt rangra nézve a legmagasabban álló, hanem az elesett hősök összeségének emléke és az azok összességének nevét viseli. A hős halált szenvedettek között nincs rangfokozat többé, a hős halál által azok mind egyenlővé válnak. Ezen állításomnak bizonyítására szolgál épen a most leleplezendő szobor esete, a mennyiben mi ezen szobrot, azaz a hazáért dicső elesett honvédek szobrát a névtelen hősök szobrának fogjuk nevezni. Horváth Gyula: Telekkönyvileg át kell Íratni Hentzire! (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Rohonczy Gedeon: Hogy a Szt.-Györgytéren levő emlékszobrot Hentzi-szobornak neveztük mindnyájan . . . Hock János: Igénytelen elkereszteled! (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Rohonczy Gedeon: Hiszen viczczelni mindennel lehet, hanem sokkal komolyabb kérdés ez, hogy sem e felett nyilvánosan tréfálni lehetne. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy a Szent-Györgytéren levő szobor Hentzi-szobornak neveztetik, az abban leli magyarázatát, mert azon szobor tényleg a függetlenségi harczok lezajlása után közvetlenül emeltetett és 15 évvel alkotmányunk helyreállítása előtt, midőn még, habár Budavár bevételénél győztesek voltunk is, de azért tényleg a nemzet legyőzött volt. Horváth Gyula: A muszkák győztek le! , >•