Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-81
81. országos Bíés 1898. !. Julius 2-án, leombaton. m hibának tartottam azt is, hogy e törvényjavaslat nem terjesztetett elő azon indokolással, a mely mellett e törvényjavaslat súlyát, jelentőségét és a megterhelés mértékét megbírálhattuk volna. Igen találóan bizonyította be Görgey Béla t. képviselőtársam felszólalása, hogy senki sincs e házban abban a helyzetben, hogy tudhatná: vájjon a közterhek fokozásának mily mértékéről van e törvényjavaslatban szó? De erről már szólottam és most nem erről akarok bővebben szólni, hanem meg akarom pendíteni ezen előterjesztésnek egy másik hibáját, melylyel szemben a t. minister urat arra kérem: legyen szíves nekem e tekintetben felvilágosítást adni, mert itt fontos kérdésről, súlyos dologról van szó. (Helyeslés bal felöl.) Egységessíttetik az italmérési és fogyasztási adó; miután ezzel az ital' mérési adóból a zárt városoknak és több más városnak kijáró jutalék is egységessíttetik, azt kérdem a t. minister úrtól: már most a jutalék alapját és annak kiszámíthatóságát mi fogja képezni. A bornál és sörnél ismeretesek a tételek, a többi tételeknél azonban nem; de legyenek bár ismeretesek vagy ismeretlenek, egységesen fog ezen két dolog kezeltetni, mondjuk bérlet vagy ráutalás alapján. Méltóztassék most már megmondani, hogy a kezelés e két módjánál, melynél a fogyasztás mennyisége nem erruálható, de az italmérési adó mennyisége sem, mi fogja képezni a részesedés alapját. Megengedem, hogy vannak e tekintetben nézetei és felfogásai: de megengedhetőnek tartja-e a t. minister úr, hogy a városoké jogára vonatkozó fontos intézkedés tekintetében e törvényjavaslat homályosságban tartsa az állapotokat? (Igás! Úgy van! bal felől.) Megengedem, hogy a t. minister úr jó kulcsot fog administrativúton feltalálni, bár én nem vagyok hajlandó ezt hinni, de állíihatom: a törvény által biztosított jogokat állandóan evidentiában tartani s ezen városokkal szemben azon jogok megőrizhefcése szempontjából a dolgokat mindig tisztán feltüntetni, egyik feladat lett volna, a melyet a törvényjavaslatnak szem előtt kellett volna tartania. (Elérik helyeslés bal felöl) Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a t. minister úr e szempontot miként tartja kivihetőnek; itt ismét ne átlagokról legyen szó. hanem arról, hogy a szerzett jogok precise megőriztessenek és a városok azokban ezentúl is sérelem nélkül részesülhessenek. Ismétlem: nagyon kíváncsi vagyok erre, de constatálom egyúttal, hogy ez is oly hézag, a melyre nézve a törvényjavaslat intézkedést nem tartalmaz. (Úgy van! hal felöl.) Nem csekély fontosságú az a kérdés sem, a mit t. barátom, Kun Miklós felhozott: agyártott borok kérdése. (Helyeslés abal- és szélsőbalon.) Mi történik e kérdésben, ha nem zárt városokban gyártatnak ezek a borok. A ki elolvassa a 2. §-t, az előtt evidens lesz, hogy az csak a zárt városokban termelt borról szól. Már most csak az az alternatíva állhat fenn: vagy megadóztatunk minden gyártott bort, akár zárt városban, akár másutt, termeltetik; vagy nem adóztatunk meg. Ezen javaslat szerint nem lehet megadóztatni semmi más gyártott bort, csak a zárt városit. De azután mi történik a zárt városban gyártott borral a gyártás után? Kivetik-e rögtön az italmérési vagy egységes fogyasztási adót, vagy sem? Továbbá ha azt kivetik, akkor visszatérítésnek lesz-e helye vagy sem; mert felfogásom szerint lehetetlenség, hogy megfizettetvén az egységes adótétel a gyártott borra, ha az a zárt városokból kimegyen más körzetbe, ez ott tijolag az egyesített italmérési adó alá essék. Hogy helyes-e vagy nem a gyártott bort dédelgetni vagy praemiálni vagy egészen elfojtani, erről most nem szólok, hanem szólok arról, hogy a kérdést tisztázni törvényhozói kötelesség. Ez pedig a törvényjavaslatban tisztázva nincs. (Ugy van! bal felöl.) T. ház! Csak két momentumot leszek bátor még felhozni arra nézve, mennyire megczáfolatlanúl és megingatlanúl áll az a szempont, melyet az ellenzék e kérdésben elfoglal, a melyet a törvényhozásnak az ország adózó polgárainak érdekére való tekintettel mégis csak meg kellene ezáfolni. Ezeknek egyike az, a mit a t. pénzügyi államtitkár úr felhozott, a melyben nagyon becses anyag foglaltatik arra nézve, hogy vájjon az ország adózó polgárai ital mérési adó czímén abban a teherben részesíttetnek-e, a melyet rajok az 1888-iki törvény rótt, vagy más teherben, a melyet rajok a kizárólagos italmérési adó és — nem tendentiose értem — bérlők együttes zsarolási eljárásának következményei szülnek ? A t. államtitkár úr ugyanis a következő calculust állította fel Azt mondta: tegyük fel, hogy egy liter absolut szesz 100 krajczárért adatik el. Ennek terhe a következő: 20 krajczár az anyag. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a finomított szesznél 20 krajczár, a nem finoraítottnál talán kevesebb, mint ezt a Lloyd árai mutatják. Wekerle Sándor pónzügyminister: Erre azt mondják az illetők: Tessék a Lloydnál venni. (Derültség.) Horánszky Nándor: Megengedem, nem teszek kifogást. Akceptálom, nehogy a differentia köztünk kiélesedjék, hogy a finomított és nem finomított szesz anyaga egy árú. Tehát 20krajczár az anyag, 35 krajczár a fogyasztási adó, 15 krajczár az italmérési adó, 5 krajczár a regié, ezen eumulativ szó alá foglalom a többi kiadást. Mindez kitesz 75 forintot. 75 krajczár 12*
