Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-81
88 81, országos ülés 1893. jmMtss 2-án, faeiabatdii. mértéke alkalmaztatik a kereseti adó kivetésénél ? (Igaz! Úgy van! Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Vájjon természetes fejlődés e ez, vagy nem ? (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Figyelmeztetem az (í előadó urat egy dologra. (Halljuk! Halljuk!) 0 évek óta nagy szerepet játszik az ország közéleteben; ám tegye: de egyben legyen óvatos, legyen óvatos abban, ha az ellenzéket itt-ott csipkedni vagy sok esetben nem érthető élczekkel lecsépelni törekszik is, ne igyekezzék az igazság rovására oly álláspontot elfoglalni, mely nagy kérdésekben kárára válhat ezen országnak akkor, a midőn talán ezen nagy kérdések végbe menő elintézéséről lesz szó. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. előadó úr beszéde folyamán szóba hozta még azt a kérdést is, hogy miért említettem fel a múlt pénzügyi politika reminiscentiáit épen ezen javaslatnál ? Igazsága van. Nyár is van, tűrhetetlen is az állapot s én nem is éreztem voltam magamat indíttatva erre, ha ez eausalis nexusban nem lett volna azon eljárással, mely ezen törvényjavaslattal követtetik. Tisztán a reminiscentia érdekében nem éreztem volna magamat indíttatva arra, hogy egyéni hiúságomat kielégítsem, midőn oly állást foglaltam el, a melyet a múltnak felemlítésével tettem, de ma már sajnos, itt nem erről van szó; hanem szó van arról, hogy az ország financiális politikája, mely szoros összefüggésben van a gazda sági politikával is, ugyanazon csapásokon — ne használjuk e szót »vágányokon« — halad, mint a múltban és mint a mely csapásokon való haladásnak egy marcans sympthomáját maga ez a törvényjavaslat képezi. Engedje meg tehát a t. ház, hogy a magam részéről ismételten constatáljam, hogy az urak nem tudtak hozzáférni azon adatok igazságához, melyek engem a múltban igazoltak és igazolnak ma a kormány előterjesztései szerint, de igazolnak abban a tekintetben is, hogy a múltban figyelmeztettem a kormányt, hogy kövessen más pénzügyi politikát és nem fognak az ország megadóztatási terhei oly óriási arányokat ölteni, mint öltöttek. Ha ez történik, akkor más úton haladt volna az ország pénzügye, mint halad ma. Kérem is a pénzügyminister urat az ő kiváló esze, éles látása, talentuma és a kormány érdekeinek megóvásából kiinduló ösztönszerű pártolási tendentiájánáí fogva: mondja meg nyomban, nincs e igazam? Ha é\ ékkel ezelőtt, 1884 ben, vagy még korábban, midőn az ország financiális politikájának egészségtelen állapotai, melyeket a t. ministerelnök úr, mint örökséget ránk hagyott, meg szökvén abból a pénzügy ministeri székből, (Egy hang bal felől: Kidobták! Derültség bal felől.) nagyobb arányokat kezdtek ölteni. (A ministeretnők tagadólag int.) . . . * Á t. ministerelnok úr elment onnan, mert falnak vezette az ország financiáit. Ministertanácsi határozatokra volt szükség, hogy megfékezzék a kormány azon eljárását, mely a túlkiadások által még inkább fokozta az ország űnanciáinak eg-észségtelenségét. De ezt csak incidentaliter hozom fel. Ha az ország idejekorán tudatára ébred annak, hogy az ország financiális életében deficit alakjában nagyon egészségtelen állapotok uralkodnak, hogy tehát ily köríílmények között ne igyekezzünk az ország bevételeit — mondjuk ki — nyersen, durván, kíméletlenül felemelni, a mint ez megtörtént 1886-ban : vájjon ily észlelet és megszívlelés mellett mennyi kölcsönösszegtől menthettük volna meg az országot, a melyek ma máikamat alakjában nehezedtek . az országra ? (Úgy van! bal felöl.) így elvesztettük ezen, bár kényszerű és erőszakos eljárásnak azon gyümölcseit, a melyeket ma kamat alakjában fizetünk és a melyeket ha összegezünk, oly összeg fog kifejezésre jutni, hogy e kamatkülönbözetből az ország szükségleteinek nagy részét fedezni tudtuk volna. (Igaz ! bal felől.) Akkor nem hallgattak reánk a t. kormány, a t. többség. Folytatták a Wirtschaftot mindaddig, míg a t. akkori pénzügymiuister, jelenlegi ministerelnök úr azt a falnak nem vezette s akkor kénytelenek voltak az ország közteherviselésének olyatén fokozása ról gondoskodni, a mely egyik esztendőről a másikra indirect adók alakjában az egyensúlyt helyreállította. Ez volt az az egészségtelen fináncpolitika, melynek következményeit ma két okból érezzük, érezzük egyfelől azért, mert az ország terhei nagyobbak lettek, mint kellene knniök, hí egészséges finaucpolitika követtetik ; másfelől pedig azért, mert megtakaríthattuk volna az ország teherviselési képességéből az ország reformjaira, közszükségeire mindazt, a minek födözését ezentúl talán ismét adófokozásokból, vagy nem nem tudom, miként fogjuk előteremteni, ha ezen közszükségeknek eleget kívánunk tenui. (Helyeslés bal felöl.) A t. előadó úr szememre hányta — nem ellenségesen, sőt inkább a tőle irányomban mindig tapasztalt jóakarattal — azt az állítólagos igazságtalanságot, hogy tegnapelőtti beszédem folyamán a középosztály pusztulásáról is szólottam. T. ház! Hogy ez így van, azt eltagadni nem lehet, mert tények bizonyítják. (Igás! bal felől) A kérdés csak az, hogy miért van ez így; és másodszor, hogy kellett e annak így lenni: nem lehetett volna-e megakadályozni, hogy így ne legyen. És én nem is ebből a szempontból hivatkoztam erre, csak constatáítam a tényt. De most a t. előadó úr engem arra kényszerít, arra utal, hogy meg is mondjam, meg is mutassam azt,
