Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-81
m 81, omftgos Illés 1*92. Julius 2-än, szombaton* intézkedést tartalmaz. T. képviselőtársam e tekintetben a* chaostól fél. Ne méltóztassék félni! 0 megütközött azon is, hogy a törvények idézve vannak és hogy az idézetek zavart fognak okozni. Felveti, jiogy minek van ott 1887: XLVII. tezikk? És erre Horánszky képviselő úr azt mondja, hogy semmi értelme nincs. Történetesen e példa oly szerencsétlenül van megválasztva, hogy három érdemleges intézkedés van abban a törvényben, a melyre szükségei hivatkozni: a gyümölcsbor megadóztatása, a tarifa, a harmadik a söradó. Az ide vágó intézkedésekre hivatkozni csak lehet. Horánszky Nándor: Ez a kezelésről szól 1 Hegedűs Sándor előadó: Méltóztassék megengedni, a kezelés nem lehetséges, ha a tarifa nines az illetőnek kezében. Természetes, hogy e szerint kell eljárni, mert ez az utasítás alapja. Ezért helyesen teszi a törvényjavaslat, hogy idézi mindazon törvényeket, melyek a fogyasztási adókra vonatkoznak és így nem a kiméréssel állanak összefüggésben, mert e törvények összefüggő, nem tagadom, egymást pótló rendszabályokat tártai máznak. És itt jutottam el ama ponthoz, melyre nézve egyetértek az ellenzékkel. Magam sem zárkózom el az elől, hogy a pénzügyi rendszabályok, utasítások, fogyasztási adók és illetékek terén meglehetős zavaros, complitált viszonyok vannak. Hogy ezeknek mielőbbi megváltoztatása szükséges, feltétlenül elismerem. Horánszky Nándor képviselő úr tanúságot tehet a mellett, hogy valahányszor a pénzügyi bizottságban e tekintetben javaslat tétetett, mindig hozzájárultam. (Felkiáltások a szélsőbalon: Még sem csinálnak semmit!) Ez igen nagy munka ; de a minister ár erre nézve oly positiv ígéreteket tett, hogy nem lehet kétségünk az iránt, hogy szavát be fogja váltani. Az a kérdés, hogy mi történjék jelenleg e zavarral szemben? Ha a minister úr propositioja szerint e két különböző adó egyesíttetik, természetes, hogy egyszerüsíttetnek az erre vonatkozó utasítások is, igaz, hogy ez csak egy részlet, de mégis csak haladás ; holott az az indítvány, hogy ne csináljunk semmit, hanem prolongáljuk a jelen állapotot, e bajon semmit sem segít, hanem egyszerűen fentartja az annyira megrótt ehaost. ( Ez a különbség a két álláspont között. És épen, mert meg vagyok győződve, hogy a javaslat — ismétlem és erre nézve nines ellenmondás a minisíeri indokolás és igénytelen jelentésem között — nem végleges míí, hanem a jelen helyzet szigorú követelménye és egyúttal a reform előkészítése: a törvényjavaslatot elfogadom. Elfogadom annál inkább, mert vannak oly részletei — és csodálom, hogy azt kétségbe méltóztatik vonni — melyek a végleges reformba beilleszthetők. így beilleszthető nézetem szerint az egysége* tétel, beilleszthető a műbőr gyártása iránti megállapodás, ha azt a törvényhozás később fenn fogja tartani; beilleszthető a szeszesítésre vonatkozó intézkedés; a tudományos intézeteknek adott kedvezmény. Ezek mind olyan részletek, melyek a reformban is hasznosíthatók. Úgy ezen szempontból, valamint abból a szempontból, hogy a jelenlegi helyzetet lehetőleg javítja és az állampénztár, a forgalom, a közönség érdekét inkább kielégíti, a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Horánszky Nándor képviselő urat illeti a zárszó. Horánszky Nándor: T. ház! Mielőtt a t. előadó úr beszédének méltatására áttérnék, az igazság érdekében első sorban a törvényjavaslatnak egy rendelkezését é^ ezen rendelkezésének igazi értelmét kell helyreállítanom. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó úrnak van egy sajátsága; játszik a szavakkal és eszmékkel és ha beszédének közepette észreveszi, hogy bizonyos beleszólások folytán ezen játékba belevegyülhetnek a felfogások tévességének sajátságai is, akkor rögtön átjátszsza a beszédet egy más térre, összefüggésbe hozza a kérdést egy oly más kérdéssel, a melylyel az semmi összefüggésben nincs. (Úgy van! bal felől.) A t. előadó úr ugyanis Deésy Zoltán t. képviselőtársam beszéde folytán azt mondotta, hogy ő — Deésy t. képviselőtársam — a törvényjavaslat 4. §-ában idézett 1887 : XLVII. tez. ide való beiktatásának semmi értelmét nem látta, ezt pedig véletlenül én is helyesnek találtam, I Miként áll a dolog? Akként, hogy a 4. §. ime ' azt mondja: »A bor és söritaladónak biztosítása, beszedése és a kihágások megbüntetése«. Ezekről intézkedik tehát ez a szakasz és itt idézi az 1887: XLVII. tezikket. Én, t. ház, kérem felütni ezt a törvényjavaslatot és megmutatni ennek egyetlen egy betűjével, hogy ezen általam említett törvény akár a biztosítás, akár a beszedés, akár a kihágások megbüntetése tekintetében tartalmaz-e valami újabbat, mint a mit már egy régebbi törvény is tartalmazott, melynek épen ezen szempontból való idézése tehát teljesen érthetetlen és felesleges. De mikor azt mondtam, hogy itt csakugyan semmiféle olyan gondolat vagy eszme nincs, a mi ennek idézését szükségessé tenné, az előadó úr rögtön közbeszólott és azt mondta, hogy itt a tétel megállapításáról van szó. Pedig az állandó tételt maga a jelenleg tárgyalt törvényczikk tartalmazza, az állandó tétel itt egyszerűen megváltoztatik, minek itt idézni tehát azt ezen szempontból? A t. előadó úr — Sajnos — abból az
