Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-80
52 80. országos ttléi 1893. Julim Lén, pénteken. a bérlők — zárjel közt megjegyzem, hogy az nézetem szerint nemcsak a szorosan vett bérlőkre vonatkozik, hanen egyáltalán az italmérési adó szedésére jogosítottakra, de különben maradjunk csak a bérlőknél — mondom, a bérlők egy vagy két, vagy három kimérésre nyernek engedélyt. Á fogyasztási adó alá kerülő bornak körülbelül '/» része harmadosztályú községekben fogyasztalak el, tehát az elfogyasztott bor két harmad része oly községekben fogyasztatik, a hol különben is nagy számban korcsmákat állítani nem lehet. Azon kivtíl a 8. §. azt mondja, hogy a szeszitalmérési adó lehetőleg együttesen biztosítandó a bor- és sör italmérési adóval. Mi következik ebből? A bor- és söritalmérési adó sokkal kisebb összeget képvisel, ha tehát együttesen lesz értékesítendő a szeszitalmérési adóval, nem a bor- és sör-italmerési adó bérlői veszik ki a szeszitalmérési adót, hanem a szeszitalmérési adó bérlői fogják kivenni a bor- és süritalmérési adót. (Úgy van! Úgy van! a halóidalon.) És miután a borfogyasztás nagyobb része harmadosztályú községekben történik, lesz belőle, ha nem is teljes monopólium, de nagyon mérsékelt szabadkereskedés, (Úgy van! hal felől) a minek következménye az lesz, nem mondok egyebet, csak citálom a megokolás 8-ik lapját, mely szerint, a hol két-három bérlő van, a kincstárral szemben milyen erősek tudnak lenni, de épen olyan erős tud majd lenni a közönséggel szemben is (Úgy van! bal felől.) és fenn lesz tartva a monopólium ezentxU is. (Úgy van! a baloldalon.) Nézzük, hogy az egész javaslatból, különösen a megokolásból, az előadó és a pénzügyminister úr beszédeiből, hogy néz ki a dolog? Ugy néz ki, hogy e törvénynyel a kincstár nagy áldozatot hoz a bor- és sörtermelés érdekében és ezért szükséges, a mint mondja, az adóalap némi kibővítése. Tegnap Horánszky Nándor t. képviselőtársam, úgy gondolom, egykét millióra vette ezen adóalap kibővítésének hatását és nagyon csekély az én tanúságom, de teljesen helyesnek, sőt még kevésnek tartom ezen összeget. Okaim erre nézve a következők. Mint előbb jeleztem, a borfogyasztás a harmadik osztályú községekben történik. Mindazok, a kik ily községekben laknak, tudják, hogy ott a borfogyasztási adó beszedése nem az előirt szabályok szerint történik, részint az összeg kicsisége, részint az elöljáróknak arra képtelen volta miatt, hanem egyszerűen mint községi kiadás a községi jövedelemből fedeztetik és ha nincs fedezet, rovatai útján. Tehát a magánfogyasztás annál a 8—9 száz hektoliternél, melyet a pénzügyimnister úr ismer, sokkal nagyobb. He beáll az új helyzet, midőn s nemcsak a fogyasztási adó, hanem a majdnem háromszorosát tevő italadó is fogja sújtani a magánfogyasztást. A község kénytelen lesz utána járni, az adótörvények szerint vetni ki az adót és a pénzügyminister azon kedvező helyzetben lesz, hogy nemcsak a magánfogyasztást fogja italadóval sújtani, de fogyasztási adót fog kapni a magánfogyasztás azon részére, a mely eddig a fogyasztási adót kikerülte. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ez az egyik okom, a mely miatt mondtam, hogy az alap kibővítése Sokkal szélesebb, mint a hogyan a minister úr állította. De fogadjuk el, hogy a minister úr eléri azt a czél"-, a melyet a javaslat által elérni akar, ho<ry tudniillik a bor- és sörtermelést előmozdítja. Mi ennek első hatása? Az, hogy azok a szőlősgazdák, a kiknek az esetben, ha kiméréssel vagy kismértékben való eladással foglalkoznak, az adómentességet a törvényjavaslat nem adja meg, első sorban lemondanak a kisebb haszonról a nagyobb jövedelem kedvéért, kérni fogják az engedélyt a kimérésre és a kismértékben való darusításra és a magán fogyasztás adó alá kerül. De adótörvényeink körül van egy tapasztalatom, a melynél fogva nemcsak előrelátható, de bizonyosnak tartom, hogy ez a szőlősgazdák részére biztosított kedvezmény nagyon ideiglenes. A dohányjövedéknél 1887-ben megszüntettetek a saját termelésnél és a kincstár részére való termelésnél élvezett engedmény; az 1875: XXVIII. tcz. megszüntette a szőíőczefrénél és a bornál a gazdának adott kedvezményt és elismerem, hogy itt a kezelés nehézsége miatt szükséges lesz a kedvezményt megszüntetni, mert ennek ellenőrzése nem lehetséges. Az adóalap kibővítésébe, mint az indokolás is mondja, belevonatik a szőlőczefre és a mesterséges bor is. Ezek volnának a javaslatban, a melyek az adóalap kibővítésében a plust képezik. A minister úr hivatkozott arra, hogy van minus a bormustnál. Erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy egyáltalában igen kevés bormust lesz elárusítva az országban. Wekerle Sándor pénzügyminister: Egy tizede a fogyasztásnak! Deésy Zoltán: Csak egyben téved a minister úr, mert hivatkozom az erdélyi viszonyokra is; must igenis adatik el, de nem kimérés vagy kismértékben való elárúsítás útján, hanem nagyban kerül forgalomba; a mikor fizet ugyan fogyasztási adót, de semminemu italmérési adó alá nem esik. Ha tehát most az italadó alá vetjük, a mely megengedem ugyan, hogy csekélyebb lesz a borénál, de tekintve, hogy a must jelenleg semminemű italmérési adót nem fizet, jövőben pedig fizetni fog szüretkor: a minister úr tehát nem fizet rá, hanem nyer rajta. (Úgy van! Úgy van! bal felől.)
