Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

n. eraägos Ués 1892. Jnning 80-án, csütörtökön. 6 forint lesz, a mit én egyébként nem ellenzék, sőt méltányosnak tartok, ellenben nyilt helyeken az első osztálya városoké 6 frt 35 kr. Hogy ez utóbbi ismét mivel indokolható, azt belátni szintén nem tudom. Sőt tovább megyek. Még azt sem értem, ha a fogyasztási adó tekintetében az or­szág községeit és városait három classisba osz­tottuk: mikép lehetséges az, hogy az italmérés tekintetében, a mely logikai, ethikai és minden motívumok szerint ugyanazonos a fogyasztási adóval, miért nem teszünk különbséget? Szilasbalhás vagy Kutyabagós például ugyanazon tekintetek alá esik, mint Debreezen, Kassa vagy más első osztályú város. Mindezek a megterhelések szempontjából nem nyugszanak azon egyenletes, igazságos és méltányos abipon, a melyeket a megadóztatásnál figyelembe kell venni, hanem itt csak egy czél, egy törekvés van: gyorsan keresztülhajtani bizonyos javasla­tokat azon szempontból, hogy az állam bevételei fokoztassanak, azután pedig viselje a terhet az, a kit érni fog, tekintet nélkül arra: birja-e. meg­érdemli-e és igazságosan terheli-e vagy sem ? Hogy mily mértékkel mér a t. kormány az indireet adók kezelésében, arra nézve egy pár igen frappáns adatot kívánok a t. ház figyel­mébe ajánlani. (Bálijuk! Halljuk!) Méltóztassa­nak meghallgatni, mert ez adatokból nyilván­valóvá lesz az, hogy a t. kormány egyetértve a kizárólagos jog haszonbérlőivel, miként ter­heli meg az állam polgárait illegális módon. Ezt egész határozottan állítom, a megterhelés azon mértékével szemben, a mely mértéket a törvényhozás az ital mérési adóban felállított. (Halljuk! Bálijuk!) T. ház! Szeszadó ezímén a már elfogadott költségvetésben 24 millió forint van előirányozva, ez megfelel 714.000 hektoliter szesznek a 35 frtos adótétel szerint. Gondolom, ez egyszerű, világos. 714.000 hektoliter szesz­nek italmérési adója 15 írttal és kerek összeg­ben számítva, megfelel a 10 millió 700,000 forintnak. A minister űr azt mondja az indoko­lásban : szeszre, italmérési adó ezímén felvet­tünk 12 millió 800.000 frtot. Tehát két millióval többet, mint a mennyit a szesz ezímén beven­nünk szabad volna, ha a megadóztatásnak azt a mértékét alkalmaznók, a melyet a törvény­hozás az italmérési adóban megállapított. Be is ütött ez összeg, az kétséget sem szenved, de miként? A kizárólagos jog haszonbérlői útján, a mely mellett a haszonbérlő a kormánynyal kötött szerződés alapján egyformán osztozik meg azon a többleten, a mely nem a 15 frtos adót juttatja kifejezésre. Wekerle Sándor pénzügyminister: A liqueurök is csak fognak valami adót adni ?! Horánszky Nándor: Ezeket mind is­merem! Wekerle Sándor pénzügyminister: Dehogy ismeri! Horánszky Sándor: Sőt tovább megyek, méltóztassék meghallgatni, ismétlem, a mit a bérlő és a kincstár az italmérési jog iránt kö­tött szerződésben közösen vesznek meg. Említette a t. minister úr a liqueuröket és egyéb bevételeket. Igaza van, de azt hiszi talán a minister úr, hogy a 714.000 hektoliter szesz csakugyan mind korcsmában árúsittatik el és abból nem fogy el más czélra semmi és mind csak korcsmákban méretik ki? Ez merő lehe­tetlenség. Akkor legalább is azt kellene bebizo­nyítani a kormánynak, hogy kívülről jön be az a differentia, a mely a tényleg kiméit szesz és azon italmérési adók közt fenforog, a mely e ezímén befolyik. Ily adatokat azonban sehol sem talál. De nem is kell ehhez folyamodni. Méltóztassék a t. minister úr megnézni azt az utasítást, a melyet — mint hallom — a pénzügyi igazgatóságokhoz intézett rendeletben bocsátott ki azért, hogy a kizárólagos bérlők ahhoz tartsák magukat. Nem tudom áll-e ez; csupán hallomásból tudom, hogy rendelet ment a pénzügyigazgatósághoz, hogy a kizárólagos bérlők a szeszár maximuma tekintetében mihez tartsák magokat. Azt mondják, fokonként egy krajezárban van ez megállapítva. Méltóztassék megítélni, hogy a kizárólagos jog bérlői, ha e maximumot alkalmazzák, minő hasznot húznak a kimért szeszből. Végeredményében ebből bőven kijut az a többlet, én ezt nem difficuítálom, de difficultálom és elítélem azt az eljárást, a mely mellett a törvényhozás egyfelől megállapítja az adózó polgárok megterheltetését 15 frtban; más­felől pedig a kizárólagossági jog alkalmazása mellett lehetővé teszi, hogy azok a szerencsét­len fogyasztók nem 15, hanem 40—50 — 60 krajezárig terheltetnek meg italmérési adó ezí­mén. Ez egy olyan tétel, a melynek valódiságát, ha kívánni méltóztatik, concrét adatokkal is be fogom bizonyítani, de a melyre vonatkozólag merem állítani, hogy oly eljárást venni igénybe a kormánynak, mely az adókezelésben akár a kizárólagossági jog alkalmazása által, akár egyébként az ország polgárainak olyatén való megterheltetését teszi lehetővé, mint a minőt a törvényhozás a törvény megalkotásával reájok nem rótt, ez a gondos törvényhozási működéssel és gondos kormányzattal meg nem egyezik. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ugyanez az eset áll, t. ház, a borra nézve is. Meglehet, hogy alkalmam fog nyílni majd a részletes tárgyalás alkalmával e kérdésekkel bővebben foglalkozni s ezért a kérdés e részét elejtem és most csak concludálok oda, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom