Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-79

28 79. orscáges Ólét 131*. Jnnlns 80-án, estttartökön. A kizárólagos jog terííletén egyúttal a ftíszerkereskedőkre nézve is az a kedvezmény van a törvényjavaslatban, hogy fölmenti őket a régi törvénynek azon szigorától, mely az árra nézve is megszabta, hogy palaczkokban minő sört és bort árulhatnak és csak a palaczkokra nézve tartja fenn a megszorítást. Ennek következtében az ár tekintetében szabadabb mozgás adatik a fűszerkereskedőknek és ez, azt hiszem, szintén némi befolyást gyakorolhat a bor és sör értékesítésére. Lényeges kérdést képez a szeszre vonatkozó intézkedés, mely a törvényjavaslatban több részletben előttünk áll, mert a szesz-dónak és a szesz-kimérési adónak alapja a törvényjavaslatban változtatva nincs, azonban több módosítás van ebben, a mely részben a kimérés szabályozására, részben a kizárólagos jognak tetemes megszorítására vonatkozik. A kizárólagossággal szemben két lényeges enyhítést tartalmaz a javaslat. Egyik az, hogy a nagy borkereskedőknek és termelőknek a borok szeszesítése ezéljából az adómentes szesz biztosíttatik az utasításban megfele'ő határozatok kapcsán, a másik az, hogy ez a tudományos intézeteknek szintén biztosíttatik. Ez is csökkenti az eddigi törvény szigorát. A kizárólagos jogra nézve tetemes megszorítások azon intézkedésekben foglaltatnak, a melyek azt csak igen kivételes esetekre írják elő. Nevezetesen három esetre szorítja a törvényjavaslat, a melyekben úgyszólván az adókezelés technikája és közgazdasági érdek szempontjából is kívánatos a kizárólagos jog fentartása. Az egyik azon kisközségekre alkalmazta tik, a melyekben a korcsmák csekély számánál és a forgalom fejletlen voltánál fogva nincs kilátás arra, hogy a kimérési jogot máskép lehessen értékesíteni. A másik eset az, midőn a fogyasz tási adónak más módon való behozása még az eddigi mértékben sem lehetséges. Sőt még ezt sem követeli meg feltétlenül, hanem azon cinosura állíttatik fel, ott, a hol az eddigi jövedelemnek Ve része sem biztosíttatik máskép, felhatalmaztatik a pénzügyminister a kizárólagos jog életbeléptetésére. A harmadik eset az, a midőn a községek kívánják háztartásuk érdekében. És erre különös súlyt kell fektetnem, mert mint méltóztatnak tudni, több város és község a kizárólagos jogot most is bérli és pedig előnyös feltételek mellett és azt sokkal kedvezőbb feltételek közt értékesítvén, a jövedelemben levő differentiát községi háztartásának fedezésére fordítja. Ha tehát a községek ezt jövőre is igénybe kívánják venni, a mi nagyon valószínű, sőt természetes, azt hiszem, szükséges a pénzügyminister urnak módot nyújtani arra, hogy azt nekik megadhassa, mert ha megvonatnék tőlük a kizárólagos jognak ily módon való értékesítése, természetes, hogy háztartásuk költségeinek fedezéséről más módon és pedig pótadó útján lennének kénytelenek gondoskodni; ez pedig sem közgazdasági, sem pénzügyi tekintetben az illető községeknek javára nem fog válni. De ezen eseteken kivűl is még egy kivételes és feltételes esetben kér a pénzügyminister felhatalmazást arra, hogy esetleg négy megye egész terííletén a szeszre nézve a kizárólagos kimérési jogot igénybe vehesse, illetőleg értékesíthesse. Ezt a kivételes rendszabályt a pénzügyi bizottság a pénzügyminister ííinak két megszorítással megadandónak javasolja. Az egyik az, hogy miután ez területi megszorítással és pedig csakis négy megyére nézve mint maximalis felhatalm izás adatik a ministernek, az idő tekintetében is szigorúbban körvonalaztassék és azért ezt a felhatalmazást csak három évre, tehát 1895. deczembet* 31-ig kívánja megadni. Sőt ezt sem kívánja- maga a pénzügyminister úr sem oly értelemben vétetni, hogy azon négy megye területén okvetlenül alkalmazni fogja a kizárólagos jogot, hanem ez expediens eszközül szolgál kezében arra, hogy az italmérési jövedéket lehetőleg értékesítse, sőt lehet mondani, hogy bizonyos tekintetben eszköz más meg nem engedett combinatiokkal szemben is, mert tudjuk, hogy fordulnak elő esetek, a midőn épen azért nem lehet a közönséges eszközökkel és a közönséges formában a kimérési jogot értékesíteni, mert ez akkora árdepressiot idézne elő, illetőleg oly csekély öszszegeket biztosítana a kincstárnak ennek fejében, hogy azt elfogadni nem lehetne. Kovács József: Melyik vármegyében? Hegedűs Sándor előadó: A megyék meghatározása a pénzügyministerre van bizva. S e tekintetben a pénzügyi bizottság sem a múltból, sem a jelenből semmiféle megkötöttséget levonni nem kíván. A mint tudom, vannak e tekintetben téves nézetek, a melyek már meg állapítottaknak tekintik azon megyéket, a melyekre ez alkalmaztatni fog. Azonban e tekintetben a t. ház is meg fog győződni a minister úr nyilatkozataiból, hogy semmiféle megállapodás nincs, ez tisztán azon érdekek szerint fog alkalmaztatni, a melyek a törvényjavaslatban le vannak téve és a melyeknek kezelése szempontjából kivételesen, ily területi és időbeli megszorítással a pénzügyi bizottság nem kívánta megvonni a felhatalmazást a pénzügyminister úrtól. És még egy megszorítást kívánt e tekintetben, a melyet ugyan nem vett fel a törvényjavaslat szövegébe, azonban a jelentésbe igen, a pénzügyminister úr hozzájárulásával és ez vonatkozik a székáraknak ily területeken való