Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-88
gg| H t ©magos ttlls 1891 jtiHits 14*én, estttoVt^kltt. habozott volna. (Helyeslés jobb felől. Fölkiáltásoh szélső baloldalon: Hát unit csinált f) Volt szerencsém előbbi fölszólalásomban kifejteni a t. ház el ott, hogy magát azt a tényt, liogy kérelemmel járulnak ... (Fölkiáltások a szélső baloldalon: A császárhoz !) valamely alkotmányos tényezőhöz, törvényeink szerint büntethetőnek nem tartom. Arra nézve én a memorandum tartalmát megvizsgáltam és azt láttam, legalább tartalmából azon benyomást vettem, hogy ott, bár ő Felségének mindkét czíme említtetik, de ő Iiozzá, mint a magyar állam királyához folyamodnak. De akár így, akár úgy folyamodjanak, ez semmit sem változtat a magyar kormány azon álláspontján, hogy mihelyt egy petitio nyilvánosan közzététetik és terjesztetik, már akkor a köztörvény határozatai alá esik. (Helyeslés jobb felöl.) Ezt az igazságügyi kormány minden habozás nélkül érvényesíteni fogja. Nagy mulatságot csinált magának a képviselő úr abból, hogy azt mondtam, hogy a vidéken egyes körökben terjesztik-e ezen memorandumot, arról nincs hivatalos tudomásom. Hát, t. ház, az 1871-ből fennállójrendelet a közigazgatási és különösen az elsőfokú törvényhatósági tisztviselőknek kötelességükké teszi, ha oly nyomtatvány terjesztéséről értesülnek, mely büntető tartalommal bír, hogy azt a büntető üldözés foganatosítására rendelt kir. ügyészségnek, illetve a kormánynak feljelentsék. Már most, ha én a t. képviselő úr kérdésére egészen meg akartam felelni s azt kérdezte tőlem, van-e tudomásom róla és minő, hogy az terjesztetik? megfeleltem úgy, a hogy a tények állanak. De feltéve azt, hogy itt-ott, a hol terjesztetik s az elsőfokú tisztviselők nem teljesítenék kötelességöket, mondom,feltéve ezt, azértakormánynakfszeinrehányást tenni, a kormányt egyenesen hibával és késedelemmel vádolni igazságosan nem lehet. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De nem erről van itt szó, t. ház, hanem arról, hogy tudjuk, hogy e memorandum létezik-e vagy sem, hiszen erről sem kell hivatalos tudomás, hanem, mondom, arról a tényről van szó, mely törvényes bűncselekményt képez, hogy tényleg terjesztetik-e, mert ha a fiókban zárva tartják, a törvény súlya alá nem esik, mert csak nyilvánosságra hozott és terjesztett iratok hoz hatók a királyi ügyészségek tudomására. Nekem tehát a terjesztés tényével kellett tisztába jönni. Nem is azt mondtam, hogy nem tudom, hogy ott terjesztették, mondtam, hogy én is kaptam egy ilyen memorandumot; hanem azt mondtam, hogy az ország egyes vidékein künn terjesztetetik-e, arról eddig hivatalos értesítést nem vettem. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbalon.) Már most, t. ház, midőn sem azt nem fogadhatom el, hogy a kormány eljárásában késedelmet tanúsított; sem azt el nem fogadhatom, hogy a kormány egyáltalában félt, habozott, vagy gondolkozott volna, hogy mit kelljen ebben az ügyben tenni, hanem nyíltan, praeeise megjelöltem mind a kormány álláspontját, mind a tett és teendő intézkedéseket: még csak egy részben kel] a kormány álláspontját tisztázni. A t. képviselő úr azt mondja, hogy őt, vagy nem tudom kit, idegességgel vádoltam. Én senkit sem vádoltam idegességgel, magam sem vagyok az; hanem negmondtam, hogy a sajtó útján elkövetett bűncselekményekkel szemben mi az igazságügyministerium álláspontja és mit tartok egyedül helyes álláspontnak. Ez pedig az, hogy mint mondtam, miután a törvények bizonyos izgatásokat és lazításokat tiltanak és miután azok büntetését, üldözését elrendelik és miután az igazságügyministerium el van tökélve ezen törvények rendelkezéseit végrehajtani: abból a nézetből indulva ki, hogy nem minden egyes kiejtett nyilatkozatot, kifakadást kell büntetés, üldözés tárgyává tenni, mert #z nem hogy az ügynek javára, nem a czélnak elérésére, hanem határozottan compromittálására vezet; (Úgy van! jobb felől.) megjelöltem azt is, hogy a hol a határozott törekvés világos, hogy valamely intézmény vagy törvény ellen, minő az unió, melyet büntető törvénykönyvünk különös védelme alá helyezett, lázítás űzetik, ott már egyenesen és határozottan politikai szempontból minden halogatást mellőző fellépésnek van helye. (Helyeslés.) És ebben az értelemben az igazságügyi kormány intézkedett és intézkedik is és pedig annak kifejezésével, hogy tökéletesen mindegy, hogy a sajtó útjáni közlemény a petitio tartalmát reproducálja-e vagy pedig egy közönséges hírlapi czikk-e az? Mintán a kormány eljárását e tekintetben sem habozónak, sem félénknek, sem elégtelennek nem látom, hanem olyannak, mint a mely a kormány kötelességének komoly tudatában határozottan jár el: kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az igazságügyminister úr által adott választ tudomásul venni, igen vagy nen? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik az adott választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul veszi. Következik gr. Apponyi Albert képviselő úr interpellatioja. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az én interpellatiomnak tárgya rokon (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) azzal, a melyet Ugron Gábor (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) t. képviselőtársam a tegnapi napon beadott
