Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

I§. orsssílgos ülés 1S9S. jnliíis 14-én, estttSrtÖkSii. Ü55 millióból 30%-ot fizetünk, tényleg ennél jóval többet fogunk fizetni, mert az ezüst váltópénzek veretése tudvalevőleg a kormányra nyereséggel járnak. Az ezüst váltópénzek veretesénél a kormány áltíil megtakarítandó haszon 2833 százalék. Az osztrák állam ezen 312 millióból jogosítva van 70 százalék ezüst váltópénzt kibocsátani, mi pedig csak 30 százalékot. A felvett 200 millió értékű koronából az osztrák államfélnek 140 milliót szabad veretni, nekünk pedig csak 60 milliót ezüstben. A nickelből verethet Ausztria 45 milliót, mi csupán 12 milliót. Már most az ezüstpénz veretesénél mi nyerünk 19 milliót, Ausztria nyer 48 milliót. Tehát az osztrák államfél 47 millió koronával fog az ezüst vereteséből több hasznot élvezni, mint mi. Holott a tényleges eredmény az lesz, hogy nálunk lesz a nagyobb tömegű aprópénz. Mert az aprópénz a kisebb forgalmú helyeket fogja elárasztani. Mindezek után, minthogy tudom, hogy felszólalásom úgy is hiábavaló, a nagyméltóságú pénzügyminister urat, ha itt volna, csak arra kérném, gondoljon arra, hogy őt most az országban mindenki tiszteli, szereti, ágy, hogy alig van népszerűbb ember nála, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) úgy, hogy azt ajánlom neki, tartsa meg a nép e szeretetét a maga számára és tőkésítse azt. (Derültség.) Ha azonban a nemrég az uzsoratörvény meghozása által megmentett népet a pénzváltók karjaiba dobja, rövid idő múlva nem lesz nála néj>szerütlenebb ember és nem lesz olyan, a kit nála jobban átkoznának. A mi a czímet illeti, mint már első beszédemben mondtam, nekünk a valutarendezés végett nem volna más teendőnk, mint egyszerűen kimondani azt, hogy az osztrák forint aranyforint értékre változtatik át. Ez költségbe nem kerülne és ugyanazt érnők el vele, mint most. Mert az a 400 millió aranykulcson az egész birodalom 11 ezer milliónyi roppant adósságához képest oly csekélység, hogy valami nagyot nem számít. Mondja ki tehát a t. ház, hogy a javaslat czíme; Törvényjavaslat az osztrák érték aranyértékben való megállapításáról és mondja ki azt is, hogy egy osztrák forint egy kilogramm aranynak 1640-ik része. Ezt vagyok bátor ajánlani. Elnök: Kíván-e még valaki szólani ? (Nem!) Ha nem, kérdem, méltóztatik-e a czímet elfogadni? (Igen!) A czím elfogadtatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa az i—4. §§-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa as 5. §-t). Várady Károly! Várady Károly: T. ház! A törvényjavaslat 5. §-a az érmék feliratairól intézkedik. A mit ezen törvényjavaslat a magyar érmekre nézve köríratnak megállapít, azt a magam részéről is egészen helyesnek és közjogunk tekintetéből kifogástalannak tekintem. Legfeljebb az az észrevételem volna, hogy az érmek képlapján a társországok jelzése, vagyis ezen három betű: »II. S. D« kisebb betűkkel legyen nyomatva, mint Magyarország jelzése. De ezt csak röviden jegyzem meg, erre nézve indítványt nem teszek, miután ismerem a törvényhozásnak horvát testvéreink iránti jóindulatát. De nem ezért szólalok föl, hanem fölszólalok az osztrák érmek hátlapjának felirata miatt. A dolog úgy áll, hogy a kormány kötelessége a pénzrendszer megállapításánál nemcsak tevőlegesen megállapítani és megvédelmezni a mi pénzeinken a magyar közjogot, de kötelessége az is, hogy a mi közjogunk az osztrák érmeken se sértessék. Távol áll tőlem azt állítani, hogy az osztrák javaslat, mely kezeim között van, a magyar közjogot sérti, de az eset az, hogy az osztrák érméknek úgy az arany, mint az ezüst-, bronz- és nickelérméknek hátlapján egyáltalában semmiféle felírás megállapítva nincs. Azok, kik a t. törvényhozásnak a múlt sessio alatt tagjai voltak, méltóztatnak rá emlékezni, hogy a törvényhozásnak egyik kiváló tagja, báró Kaas Ivor, a múlt év január havában interpellatiot intézett a minister úrhoz, melyre a minister úr hat hónap múlva válaszolt, azt kérdezvén, vájjon mikor fog megszűnni Ausztriában az az állapot, hogy az érmek képl lapján ő felsége, mint imperátor idéztetik, a hátlapon pedig a sas alatt van »Hungariae, Bohemiae« sfb., szóval Magyarország bele van keverve a társországok közé. A pénzügyminister úr múlt évi július 8-án először tett egy kijelentést, jelezte a kormány ez iránti álláspontját; másodszor tett egy ígéretet. Álláspontja az volt, hogy maga is közjogilag helytelennek találja és mikor a pénzrendszer rendezés alá kerül, azon lesz, hogy ez a megjelölés Ausztriában mellőztessék. Miután az osztrák javaslatban, mely kezeim között van, az érmek hátlapjára nézve semmiféle körírat nincs megállapítva, de tudjuk, hogy az ily intézkedés verovdnungsweise az osztrák ministerium rendeletével is megtörténhetik, esetleg megint azon helyzetbe juthatunk, a melyben 25 esztendeig voltunk, hogy közjogunk az osztrák pénzeken sérelmet szenved: bátor vagyok azon kérdést intézni a kormány t. képviselőjéhez, vájjon a valutajavaslatok tárgyalásánál ez a kérdés a megállapodások tárgyát képezte e és hogy az osztrák érmek hátlapján semmiféle felírás nem lesz-e; vagy pedig nyitva hagyatott-e az a kérdés és előállhat-e az az eset, hogy megint a régi, 25 év óta dívó és közjogunkkal ellentétes felirat alkalmaztassák? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Arra kérem a t. államtitkár urat, miután a