Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-88

246 §8. országos fllés 1882. Julius 14-én, esatörWSkSn. azon egyszerű okból, mert nem állanak azon eszközök rendelkezésünkre, a melyek ezen terv végrehajtágára szükségesek volnának. De másodszor, ha rendelkezésünkre állnának is ezen eszközök, a készfizetéseket még akkor sem véli etnők fel ma, azon egyszerű okból nem — a mit a múltkor is voltam bátor megjegyezni — mert a készfizetések felvételének nemcsak az képezi egyik előfeltételét, hogy megfelelő arany pénzmennyiség álljon rendelkezésünkre, hanem előfeltételét képezi a bankügy gyökeres szabályozása, második előfeltétele pedig, hogy a pénzhelyettesítőnek megfelelő szerepet juttassunk közgazdasági és forgalmi életünkben. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az ezüst-eourrans és az államjegyek bizonyos Összeköttetésben vannak, mert az ezüsteourrans mennyisége lényegesen fog függni attól, hogy az államjegyek forgalomban fognak e hagyatni és viszont. De annyit bátor vagyok megjegyezni, hogy oly államjegyekre, a melyek — mint az ezüst-eourrans — kényszer-forgalommal bírnának és a tulajdonképeni értékmérők, az aranyra átválthatók volnának; vagy ha ideiglenesen megtartjuk az ezüst-courranst, ezüst-courransá átválthatók ne volnának : ily álinmjegyek forgalomba hozatalára vagy forgalomban hagyására senki sem gondolt (Helyeslés jobb felől.) Akkor, a midőn az államjegyekről szólottunk, nem akartuk a bizonytalanság egy tényezőjét becsempészni pénzrendszerünkbe, nem akartunk kényszer-forgalommal rossz pénzt fentartani, a mely kizárólag csak az állam hitelére van alapítva és a jó pénzt kiszoríthatja, hanem gondoltunk oly eszközre, a mely esetleg talán nem kisebb, de másodrendű czímletekben forgalomban lesz tartható, de a tulajdonképeni értékmérőre, az aranyra mindig átváltható lesz. (Helyeslés a jobboldalon.) Mind az ezüst-courrahs, mind az államjegyek kérdéseit illetőleg e javaslat, igaz, hogy nem oldja meg e kérdéseket, hanem azt mondja, hogy ezeket később fogjuk megoldani, de nem is praejudicál e kérdéseknek sem pro, sem contra (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) és én azt hiszem, igen sok argumentum szól a mellett, hogy az államjegyek és az ezüst-eourrans kérdését akkor oldjuk meg, midőn a helyzet és közvélemény, a mely ennek elbírálására hívatva van, jobban tisztázódik. Méltóztassanak elhinni ép azon képviselő urak, a kik annyira ellentétes álláspontot foglaltak el az ezüsteourans kérdésével szemben, hogy saját érdekünkben, illetőleg az ügy könnyű megoldása érdekében helyesebben cselekszünk, ha akkor oldjuk meg e kérdéseket, mikor az ezüst-eourrans kérdése pro és contra tisztázva lesz és megfelelő megállapodásra jutott, mintha arra törekednénk, hogy oldjuk meg már most az ezüst-eourrans kérdését is. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És azt hiszem, megint elhibázott dolgot cselekedtünk volna, ha azért, mert véleménykülönbség van az ezüst-eourrans kérdésében és ezt minden áron meg akartuk volna oldani, akár e miatt, akár a bankügy szabályozása miatt az egész kérdést akkorra odázhattuk volna el, a mikor e kérdéseket is meg lehetett volna oldani. (Helyeslés jobb felöl.) Ez által nemcsak azon előnyöket nem lettünk volna képesek biztosítani, a melyeket ezen javaslat, a mely habár csak első lépést képez, minden irányban okvetlenül nyújt, hanem igen könnyen oda juthattunk volna, hogy a relatio megállapításánál a kedvező momentumot elszalasztottuk volna és ez által nemcsak a morális alapot nélkülöztük volna, mely ilyen kérdés megítélésénél soha sem lehet közömbös, hanem azt a nagyobb kérdést, azt a fontosabb szempontot is veszélyez tettük volna, hogy úgyszólván lehetetlen volna a napi cursus alapján minden rázkódás nélkül áttérni az új relatiora. E relationak ép az az előnye, hogy minden változtatás nélkül és a nélkül, hogy a mindennapi életben a legkisebb visszahatást idézné elő, áttérnük egy új értékre minden jogviszony, minden szerzett jognak megzavarása nélkül annyira, hogy bátran merek e tekintetben a két hónapi tapasztalatra hivatkozhatni. Méltóztassanak elhinni, a ki nem tudja, hogy e javaslatok itt tárgy altatnak, a mindennapi életből ugyan nem veszi észre, hogy itt megváltoztatjuk a relatiot. [Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, nem tagadom, midőn a javaslat hézagait hozzák fel, hogy csakugyan vannak hézagok a javaslatban és hogy ezek az argumentumok részben összeesnek az én törekvéseimmel. Én mindig azt az álláspontot foglaltam el s ennek kifejezést is adtam a pénzügyi bizottság tárgyalásaiban, hogy a valutarendezés megállapításánál el kell menni egészen addig a határig, a meddig csak lehet a mai viszonyok közt, úgy, hogy lehet, hogy nem zárkóztam volna el attól, hogy az államjegyek és a courrans-pénz kérdése már most rendeztessék, mert azon nézetben voltam, hogy a valuta-szabályozásnál felvetett kérdéseket csak egy veszélyeztetheti és ez a bizalmatlanság, mely felmerülhetne ezen actio komolysága ellen. Ezen bizalmatlanságot pedig csak a késedelmes és félrendszabályok idézhetik elő, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) úgy, hogy talán helyesebb a kérdéseket megoldani egy vagy más irányban még akkor is, ha nem ismerjük ma azon véghatárokat, melyek közt mozognunk kell, mint egy vagy két esztendő