Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-87
8?. omágos Blés 1898. Jnlina 18-ftn, Síerdftn. f {9 mert ez által zavartuk egyáltalában valutarendezésünk esélyeit. Sokkal erősebben hibáztatott minket e miatt a tegnapi napon Helfy Ignácz t. képviselő úr és azért főleg az ő kifogásaival akarok foglalkozni, mert azt hiszem, hogy midőn az ő kifogásaival foglalkozom, azzal eloszlatom Beöthy Ákos t. képviselőtársam aggályait is. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) T. képviselőtársam — azt hiszem — tévedésből úgy tüntette fel a dolgot, hogy mi semmiféle garantiát nem szereztünk magunknak és az egyesületi tallérok beözönölhetnek most Ausztriába és Magyarországba és ez által valutarendezési viszonyainkat zavarba hozhatják. Ha ez tényleg így volna, mindenesetre nagy mulasztást követtek volna el azok, a kik a szerződést megkötötték. Azonban megnyugtathatom, hogy ezen mulasztást nem követték el, mert két sarkalatos feltétel van az egyezményben. Az egyik az, hogy Németország az egyesületi tallérokat nem helyezheti forgalmon kivú'l előbb mint akkor, mikor az összes menynyifég már Ausztria és Magyarország kezében van és a mennyiben elébb akarná azokat forgalmon kivül helyezni, ahhoz a monarchia beleegyezése szükséges. A második pedig az, hogy Ausztria a maga területén a szerződés megkötésének pillanatától fogva az egyesületi tallérokat bármikor forgalmon kivú'l helyezi. Mit tesz ez? A mely pillanatban nálunk forgalmon kivú'l helyeztetnek az egyesületi tallérok, azok abban a pillanatban elvesztik pénzértéküket, azon túl nem repraesentálnak semmi más értékét, mint azt az ezüstöt, a mi bennök foglaltatik; semmiféle osztrák-magyar állampénztár a tallért egy forint 50 krajezár értékben elfogadni nem fogja. Ettől a pillanattól kezdve azoknak mihozzánk való beözönlése teljesen ki van zárva. Viszont Németországból tényleg csak akkor jönne hozzánk a tallér, ha azt ott forgalmon kivül helyeznék. Már pedig a tallér Németországban három márka ellenértéket képvisel nem ezüstben, hanem aranyban, tehát értéke ott nagyobb mint nálunk. Három marka arany pedig természetesen többet ér, mint egy forint 50 krajezár papírban; azt hiszem, ezt nem szükséges bővebben magyaráznom. (Helyeslés a jobboldalon,) Senki sem lesz tehát olyan dőre, hogy három márka aranyat, ide hozzon hozzánk egy forint 50 krajezár papirosért becserélni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Gondoskodva van ennélfogva arról, hogy eme pénzekből nagyobb mennyiség annál, mint a mennyit a kormány magára vállalt, be ne özönölhessék Ausztriába és Magyarországba, Ha méltóztatnak megengedni, még egy körüleményre leszek bátor a t. ház figyelmét fölhívni. (Halljuk! Halljuk!) G-aal Jenő t. képviselőtársamnak tegnapi beszédében két pont volt, a melylyel óhajtottam volna foglalkozni, miután azonban az egyikkel, tegnapi beszédében Hieronymi Károly t. barátom már foglalkozott, arra nem terjeszkedem ki; marad tehát csak az a másik pont, a mely a ház tárgyalásában nem talál elég figyelemre. (Halljuk! Halljuk!) 0 bizonyos kicsinyléssel beszélt a kis egységkérdéséről és azt mondta, hogy azon előnyöket, melyek ezzel járnak, el lehetett volna érni akkor is, ha a forint mellett fél forintosokat is veretünk. Én a kis egység előnyeit sokkal többre becsülöm, mint legutóbb szokás. Egy idő óta, a ki valutával foglalkozik és mintegy tekintély számba akar jönni, kötelességének tartja a kis egységről bizonyos kicsinyiéssel beszélni. De én azt hiszem, hogy a nagyközönséget igen helyes érzék vezette akkor, midőn súlyt fektetett e kis egységre. Ez nemcsak a borravaló kérdése, (Derültség.) A nagy forgalomban, vagy helyesebben ott, a hol teljesen egyenrangú gazdasági tényezők állanak egymással szemben és a hol a vevő nem azért vesz, hogy fogyasszon, hanem mert a portékát tovább akarja értékesíteni : ott a pénzegységnek semmi befolyása nem lesz. De a közönséges élet vásárlásainak legnagyobb része nem ilyen. Az is, a, ki nagy mennyiséget vásárol értékesítés czéljábói. vásárol fogyasztás czéljábói és valahányszor ily czélból vásárol, felfogásában mindig laxabb s ekkor a divat, a szokás, a fényűzés mindig bizonyos hatással lesznek költekezésére. Ily körülmények között a kis egységnek igen nagyjelentőségre van. Németországban Bamberger volt az, a ki a kis pénzegységről igen nagy lenézéssel beszélt és talán azóta jött divatba a kis pénzegységet nem tartani salonképesnek. De ugyanekkor Németország tallérról a márkára tért át és az ő kritikája nem a kis egységnek, hanem a franknak szólt, melyet más okból nem akartak elfogadni. Megengedem, hogy a kis egységnek megvan az a veszedelme, hogy a legkisebb számítási egység — tehát nálunk a fillér, Francziaoíszágban a centimé — a forgalomban nem játszik szerepet. Valóban Francziaországban alig látni mást, mint sout. Épen azért gondoskodtunk mi erről akképen, hogy nem veretünk 5 fillérest, mert ez által akarjuk megakadályozni azt, hogy a forgalomban az 5 fillérest tekintsék a legkisebb egységnek. Lehet ez veszedelem ott is, a hol kénytelen az ember az új pénzrendszer folytán bizonyos Összeget kikerekíteni. Ismeretes Bismarck példája, a, ki azt mondta: mióta márka van. többet fizet az orvosának, mert azelőtt fizetett 177* márkát, egy Friedriehsd'ort, most pedig fizet 20-at, mert ez a kerek egység. Ily baj előállhat ott, a hol a kikerekítés szükséges, de nem mi nálunk, a hol egyről kettőre 28*
