Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

2fjg «J. ora»)(»i ülés 1893. Németországban a curranspénz az összes for­galom í4°/o-a, a latin unióban pedig 33°/°. Ha pedig fejenkint számítunk, úgy ezüst pénz, tehát ezüst currans és váltópénz együttvéve követ­kező lesz: Monarchiánkban esik minden lakosra 13 korona; Angliában, hol az ezüst csupán váltó­pénz, esik 12 shilling, a mi megfelel 14 koro nának, Franeziaországban ismét ezüst currans és váltópénz 98 franc, a mi megfelel 93 koro­nának, Németországban 19 márka, a mi meg­felel 23 koronának. Azonban ezeket a számításokat nagy óva­tossággal kell venni, mert ha valamely külföldi államban bizonyos pénzmennyiség szükséges fejenkint, ebből nem következik, hogy a mi forgalmunk ugyanannyi pénzt fog szükségkép absorbeálni. Egyet azonban mégis látunk és ez az, hogy a mi összes ezüstünk, legyen az akár currans, akár váltópénz, fejenkint még annyit sem tesz ki, mint a mennyit az ezüstforgalom Angliá­ban, hol pedig az ezüst tisztán a váltópénz szerepét játsza. Én ennélfogva, daczára annak, hogy — még egyszer ismétlem — teljesen osz­tozom abban a nézetben és kívánatosnak, szük­ségesnek tartom, hogy a készfizetések fölvételé­nél az egyedüli curranspénz az arany legyen és akkorára az ezüst currans-értékkel ne bírjon: abban a felfogásban vagyok, hogy a váltópénz­nek az a mennyisége, a mely az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint ki fog veretni, ezen monarchia váltópénz-szükségletét kielégíteni nem fogja. A javaslatok szerint ugyanis ki fog veretni mint váltópénz 200 millió korona ezüst, 60 millió korona niekel, 26 millió bronz, a mi összesen 286 millió koronát tesz ki; ellenben a forgalom­ban Jevő ötforintos, egyforintos pénzjegyek, ezüst- és réz váltópénz 280 millió forintot tesz ki, vagyis ezen most kiveretendő váltópénzünk kétszeresét. Ennélfogva, az ezüst currans pénz jelentékeny része tulajdonképen a kis forgalom igényeit fogja szolgálni és a váltópénz szerepét fogja vinni. Hogy mennyi az az ezüst currans­pénz, mely a váltópénzt fogja részben helyette­síteni, azt előre meghatározni természetesen vajmi bajos, de annyit lehet állítani, hogy a váltópénz-szükséglet minden valószínűség szerint 286 millió koronánál nagyobb és 560 millió koronánál valamivel csekélyebb lesz. Tekintettel tehát arra, hogy meg vagyok győződve, hogy a váltópénzt szükségképen szaporítani kell, tulaj­donképen a kérdés nem az lesz, hogy bevonjuk-e az ezüst currans pénzt, vagy nem, hanem hogy taegbagyjuk-e továbbra is mostani alakjában, mint a váltópénz helyettesítőjét, vagy pedig von­juk-e be és veressük át váltópénzzé. Julius lä-én, kedden. Az azonban kétségtelen, t. ház, hogy min­den számítás oda vezet, hogy az a currans­pénz, mely forgalomban marad s a mely az én számításom szerint körülbelül 173 millió forint, több, mint a mennyit a forgalom a váltópénzen kivűl elbir. De az általam előadottak szerint nem annyival több, hogy a miatt a tiszta arany­valutára való áttérés szempontjából komoly aggá­lyok volnának támaszthatók. Erről annyival in­kább meg vagyok győződve, hogy a 312 millió forintnyi arany, melyet a két pénzügyminister be fog szerezni, a mi pénzforgalmunk szükség­leteit kielégíteni nem fogja és így egészséges arany forgalmunk csak akkor lesz, ha fizetési mérlegünk activ volta folytán és mintegy ön­működőlég elegendő aranymennyiség fog beözön­leni. És ha a bankban levő s a pénzügyminis­terek által beszerezendő aranymennyiség ily módon szaporodni fog, természetes, hogy ezen szaporodás folytán az arany és ezüstpénz közötti arány javulni fog. Ezek azok az indokok, t. képviselőház, a melyek azon meggyőződésre vezettek, hogy a mos­tini ezüst pénzmennyiség az aranyvaluta behoza­talát nem fogja ugyan zavarni, de elég nagy arra, hogy annak szaporításához sem most, sem a jövőben semmi szín alatt hozzá ne járuljunk. Ez az az ok, a miért beérem azon biztosí­tékokkal, melyeket az Ausztriával kötött pénz­es érmeszerződés — nevezetesen a 12. és 18. czikke — e tekintetben nyújt; továbbá azon biz­tosítással, melyet a t. pénziigyminister úr a pénz­ügyi bizottságban adott és a melyet a pénzügyi bizottság jelentésébe a pénziigyminister úr bele­egyezésével fel is vett, hogy t. i. három évi termelésnél többet ezüstveretési czélokra felhasz­nálni nem kíván. Az az ellenvetés tehát, hogy az ezüstpénz sorsa iránt a javaslatban most intézkedés nincs téve, nem elég súlyos az én szememben arra, hogy e javaslatokat el ne fogadjam; más tekin­tetben pedig azokat hazánk további közgazda­sági fejlőlésére oly előnyöseknek tartom, hogy elfogadásra melegen ajánlom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl. A szónokot számosan üd­vőxlik.) Elnök: Az idő előre haladván, szólásra többen lévén feljegyezve, gondolom, méltóztatik a t. ház hozzájárulni, hogy holnap reggel 10 órakor tartassák a legközelebbi ülés s annak napirendjén legyen a mai ülés napirendjére fel­vett tárgy. Ha ezt méltóztatnak elfogadni: (Elfogad­juk!) e szerint állapíttatván meg a holnapi ülés napirendje, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 5 perczkor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom