Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-78

?8. orsuságos HRs 1898. jntiius %-én, szombaton, }g ellen legyőzhetetlen ellenséges indulat kél fel bennünk. Bées szinészeti kiállítást rendez és egyik feuriosiuma lesz a magyar előadás. Ott lesz a franczia főváros színészete is, ott lesz több más előkelő művészet is, melyek sorában a miénknek megjelenni nem derogálhat. Ezt fogja mondani valószínűleg a minister, ha válaszol az interpellatiora. Azonban Bécs művészi körei és irodalmi intézői oly sivár és barátságtalan állást foglalnak el a magyar irodalommal és művészettel szemben, a mely két elemtől sértő: az ellenségeskedéstől és a lenézéstől. Ily körülmények közt felhurczolkodnunk és alázatos szolgálatot tennünk a kiállítás sikerének, oly Önmegtagadásába kerül a tisztes önérzetnek, melyet nagy haszon reményéért se tanácsos bárkire is ráróni. A hol elismerve, megtisztelve, becsülve és méltányolva van az ember, oda szívesen viszi tudását, hogy megbecsülje azt, a kitől beesülésben részesül. A hol ignorálják, lenézik, kisebbítik, a hová rendes időben be sem bocsátják: oda szeméremmel nem mehet ünnepelni az ember.« (Zaj.) Nem akarom tovább folytatni, Távol áll tőlem, hogy untassam a képviselőházat. Elég az hozzá, hogy ki van fejtve, a miről én is megvagyok győződve, hogy magyar művészetet lenézik Bécsben. Csak még egyet akarok felolvasni, a melyben adatok vannak arra nézve, hogy mi történik Bécsben. (Felkiáltások jobb felöl: Minő lap aíS?)H?jZ& »Budapesti Hírlap«, nem subventionalt, hanem független újság. (Szónok irományai közölt keres.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét, folytatni. Várady Károly: Szóval elő van abban adva, hogy próbált Bécsben vendégszerepelni a budapesti népszínház, azután a kolozsvári nemzeti szinház és magántársulatok, de azok teljes fiaskót vallottak. Mondom, e két alapgondolat vezetett interpellatiom megtételénél. Már most mi történt ennél a kiállításnál'? Daczára a ministerelnök úr válaszának, mely szerint ott szerepelni fogunk, a rotundának kezemben levő rajzában és a kathalogusban a legutolsó államok is fel vannak sorolva, csak egyedül Magyarország nem fordul ott elő. Benne van az utolsó Greschäftsviertelben lévő Bude is, de a magyar szinház sehol sincs önállóan feltüntetve. Aztán hogy vagyunk ott képviselve? Az az alapfelfogásom: ha már a minister úr arra határozta magát, hogy a kiállításban részt vegyünk- rendezte volna azt úgy, hogy méltóságteljes legyen és terjesztette volna ki nemcsak a színház részvételére, hanem arra is, hogy műkincseinket bemutassuk és bemutassuk azt is, hogy azokról magyar irodalom is van, de csak a magyar királyi operaházról van ott egy pár photographia Szilágyi festőtől és egymagán kiállítótól egynéhány tárgy, de műkincseink közül semmi sincs bemutatva. Ismétlem, nekem az a véleményem: ha már egyszer résztveszünk a kiállításban, mutassuk be műkincseinket is, ne pedig egyes tárgyakat töredékesen. S mi történt a színház megnyitásánál ? Ott volt ő Felsége a király, kíséretében Szögyény minister úr is. Az operaházi képeket elálltak a rendezők s így még azt a néhány photographiát sem lehetett megszemlélni. 0 Felsége megállt minden csoportnál, mindenütt kérdezősködött, de a magyar osztálynál nem állt meg. Fölszólalás is történt abban az irányban, hogy a rendezőket ne állítsák a magyar osztály elé, de nem történt intézkedés s a csoport észrevehető nem volt. Azt hiszem, a minister úr nem fogja ezt kétségbe vonni, mert ez tényleg így történt. A nemzeti múzeumból felküldtek a Lisztereklyéket, a Mária Antoienette hárfáját, de azt nem a magyar, hanem az osztrák csoportba sorozták. Ez is tény, ott láthatók azok az osztrák csoportban. Ismétlem újból: ha már elhatároztuk, hogy mi is részt vegyünk a kiállításban, úgy annak mindkét főcsoportjában, tudniillik a színművészeti kincsek kiállításában és a színi előadásokban is méltón kellene résztvennünk, mert én azt a kiállítást, a melylyel mi ott Bécsben szerepelünk, csonkának tartom, de csonkának tartja mindenki, a ki a kiállítást látta és mindenkinek az a véleménye, hogy azzal a magyar színművészet blamirozva van. Ebből folyólag nem vehetem tudomásul a belügyminister úr válaszát, mert nem vagyok abban a véleményben, hogy a kiállításban részt vennünk kívánatos és abban részt nem vennünk nagy hiba lett volna: sőt épen az ellenkezőről vagyok meggyőződve. Különben azt tartom, talán még most is lehetne segíteni a dolgon, mert ha volt a rendelkezési alapnak 47.000 forintja az operaházi jubileumi előadásra, azt hiszem, lehetne egy-két ezer forintot az állam méltóságáért is áldozni. Bizottságot kellene szervezni, a mely helyre üsse azt a mulasztást, a mi eddig e tekintetben történt. Még csak azon megjegyzésére bátorkodom reflectální a t. ministerelnök úrnak, hogy tudniillik a szerződés meg van kötve s az koczkázattal nem fog járni az államra nézve. Nemrég olvastam egy tudósítást, a mely szerint a kiállításon való részvételünk nagy deficittel fog járni. De nem ez az, a mire súlyt fektetek. Tudomásom szerint a t. minister úr a szerződést a rendelkezési alap terhére kötötte meg, 50.000 forint erejéig jótállást vállalva a deficitért,