Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

|96 8B. országos ftlés 1W2. Julius 12-én, kedden. értékpapírok árfolyamára a tulajdonképeni hitelmérőn, az állam fizetési készségébe és képességébe vetett bizodalmon kivül még egy más tényező, a valuta esélye hat közre s ennek a másik tényezőnek közrehatása sohasem emelő. hanem rendszerint csökkentő. Papirértékeink elhelyezése a külföldön majdnem lehetetlen, mert a valuta esélyei által befolyásolt értékek iránt nem tudnak bizodalommal viseltetni. Az a külföldi tőkepénzes, a ki nem számíthat biztos jövedelemre, hanem a valuta sélyei szerint ugyanazért az 5 o. é. forintot képviselő papirjáradék-szelvényért hol 9, hol 8 márkára tarthat igényt, nem viseltetik sem előszeretettel, sem bizodalommal a papirértékek iránt, hanem ha meg is veszi a papír- vagy ezüstéi tókre szóló czímletet, a kisebbik tételre alapítja számítását és kisebh árt ad csak a czímletért, Látjuk is azt, hogy értékeink iránt a bizodalom nem tud talán megszilárdulni, hogy különösen papirértékeink csakis a német piaezon helyezvék el, míg a franezia és angol piaezokon alig fordulnak elő, sőt hogy a bizalmatlanság nemcsak a papirértékekre szorítkozik, hanem az aranyértékekre is kihat, a mennyiben ezek értéke is az oscillatiók folytán alacsonyra taxáit papirértékekhez szokott arányúim, simulni. Látjuk továbbá, hogy épen a bizalom hiánya folytán keresettsége is csekély nemcsak papir-, hanem még aranyértékeinknek is, hogy azok sem tudnak egyes külföldi piaezokon állandó elhelyezést találni azért, mert nemcsak az elvállalt kötelezettségek, hanem egyúttal a teljesítésre való képesség szerint is ítélik meg papírjaink értékét s nem viseltetnek bizalommal oly állam értékei iránt, a mely állam más valutában meríti segélyforrásait s másban fizeti adósságait*. T. ház! A nagyméltóságú pénzügyminister úr maga beismeri, hogy Angliában és Francziaországban eladott papírjaink onnan csakhamar Németországiul szoktak átvándorolni. Pedig tudjuk, hogy azok kamatai font-sterlingben és aranyban vannak meghatározva, Angol-és Franeziaországnak tehát teljesen közömbös lehet az, hogy nekünk milyen valutánk van, csak ahhoz van köze, hogy mi ennyi és ennyi aranyforinttal tartozunk neki és ezért ennyi és ennyi aranyforintot kell neki fizetnünk. Minthogy ez így van és senki által kétségbe nem vonható, ebből önként következik, hogy nem a valuta rendezetlenségében van a baj, a miért nekünk nem hisznek, hanem egészen más egyebekben. És én bátor lennék azon okot, a miért a francziáknak és angoloknak nincs irántunk bizalma, első sorban annak tulajdonítani, hogy mi csakugyan nagyon könnyelműen szoktunk pénzdolgokban eljárni. Mert meg vagyok róla győződve, hogy azon tény, miszerint ily nagyfontosságú kérdés három nap alatt kényelmesen letárgyaltatik ég az ország parlamentje által a legnagyobb nyári dolog idején előterjesztetvén, keresztül galoppiroztatik, hitelünket egyáltalában és sehol sem fogja emelni. (Igás! Úgy van! Helyeslés a szélső balon.)H& mi így fogunk eljárni, hát rendezhetjük valutánkat, csinálhatunk vele, a mit akarunk, nem fogunk kedvező eredményhez jutni, mert hitelezőink tudják, hogy mindennek daczára, mit tartsanak felőlünk. A hitelezők ugyanis kétfélék. Egyik része azoknak szeret könnyelmű emberekkel is foglalkozni, a mennyiben tudja, hogy az ilyeneknél könnyebben lehet nagyobb hasznot elérni. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Az uzsorások!) A hitelezők másik része — ezt nagyon jól tudja az illető i. Rosenherger úr is —- (Zajos derültség. Felkiáltások a jobboldalon: Berg! Berg!) Jól van, hát Berger úr! . . . úgy szokott számítani, hogy ha kevesebbet is, de biztos jövedelmet érjen el. A mint egyes hitelezőktől, épen úgy tanulhatunk az egyes nemzetek sajátságaiból is. A franezia, az angol hidegebben fogad bennünket, mert távolabb van tőlünk, ellenben a német közelebb lévén hozzánk, ismer bennünket, azt gondolja, mégis csak megkaphatom tőlük valahogy a pénzemet és könnyebben belemegy a hitelezésbe, mint a franezia és az angol. Tehát szerény nézetem szerint nem az a francziák és angolok tartózko dásának az oka, hogy nincs rendezett valutánk, hanem csak az az oka, hogy távolabb lévén tőlünk, nem tudják, hogy mi könnyelműségünk daczára is egy daraboeskáig még fizetésképesek lehetünk-. (Általános derültség.) Nem vagyok oly elfogult, hogy azt hihetném, hogy rövid parlamenti beszéd keretében sikerülhetne nekem mindazokat a kérdéseket, melyek a valutarendezésre befolynak, oly irányban megvilágítani, hogy abból bárki is teljes képet alkothatna és magát, ha eddig nem is foglalkozott vele, tájékozhatná olyformán, hogy magának meggyőződést szerezhessen. Mindennek daczára tőlem telhetőleg igyekezni fogok annyit elmondani, a mennyit physikai erőm enged és a mennyi tehetségem fői telik. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Csanády Sándor: Mi nevetni való van ezen? Molnár Józsiás: He mielőtt az egyes kérdésekbe belebocsátkoznám, tisztelettel kérem a házat, hogy ha netalán egyes aprólékos, lényegtelen dolgokra nézve az tűnnék ki, hogy nem vagyok eléggé tájékozva, kegyeskedjék azért époly elnézéssel lenni, mint a mily szigorú é^ kérlelhetlen bírálatot kérek a dolog lényegére vonatkozólag minden egyes állításommal szem ben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert a dolog lényegére vonatkozólag nézetem már határozott és épen azért mondhatom, nagy mértékben el-