Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-86

86. Msíágos Ülés 1893. Julius l2.éa, kedden. 189 lései, mert az évi termelés csak köríílbelííl 4 millió 10 ezer kilót tesz, holott 1890 ben több, mint 5 millió, 1891-ben 4 millió 700.000 kiló ezüst lett vásárolva, még sem volt képes Amerika nemcsak az általa intendált úgynevezett pari­határt : 129 centet, vagyis 59 pencé-t elérni, hanem kénytelen volt a már egyszer elért ár-ni veaut, t. i. 547* pencet állandóan vagy csak huzamo­sabb ideig fen tartani. T. ház! Nem akarom a valutánknál elő­forduló anomáliákat tovább folytatni: azt hiszem, már az előadottakból is kitűnik, mennyire szük­séges pénzünk értékemelkedésének a relatio megállapítása által határt szabni; de kitűnik az is, hogy az ezüst nem alkalmas többé érték­mérői szerep betöltésére és hogy egészséges pénzügyi viszonyok nálunk csak akkor fognak beállani, ha ingadozásoktól ment értékmérőnk lesz és a nemzetközi érczforgalom automaticus úton fogja a forgalmi eszközök mennyisége és azoknak szükséglete között az egyensúlyt fen­tartani. De kitűnik, t. ház, az is, hogy már nagyon is elérkezett az idő arra nézve, hogy forgalmi életünkből az aleatoricus jelleget ki­küszöböljük és hogy isolált pénzügyi helyze­tünkből kibontakozva, mielőbb a világgazdaság nagy közösségébe belépjünk; kétségtelen, hogy ezen közösség nagy előnyei mellett már a nobless oblige-nél fogva is, kötelességeket fog reánk róni; mert hiszen tagadhatlan, hogy minél nagyobb gazdasági kör van egy és ugyanazon érezpénz, különösen oly mozgékony érczpénz által egybekötve: annál nagyobb függőség is létezik sok irányban az ezen körben foglalt gazdasági terek között; annál nagyobb reflex hatással birnak az egyik területen előforduló események a másik területre. És azért itt nem az a kérdés első sorban: vájjon képesek leszünk-e a valutánk rendezésére szükséges aranyat beszerezni, mert nem ismerek a pénzügyi történetben példát arra, hogy egyet­lenegy államnak is nem sikerült volna arany­szükségletét kielégíteni, ha Olaszországnak rövid két év alatt sikerült 444 millió lírára, Orosz­országnak aránylag rövid idő alatt több, mint 700 millió frankra, de még Romániának is a szükségelt aranyára szert tenni; sőt ha tekin­tetbe veszszük, hogy Argentiniába is — a krisis kiütése előtt — "agy mennyiségű arany lett elhajózva, akkor kétségtelennek taitom, hogy nekünk is sikerülni fog a szükséges aranyunkat, mely különben sem fog többet tenni, mint 5%»-át a 13 milliárd frankra tehető összarany­készletnek megszerezni. Hiszen arra nálunk senki sem gondol, hogy az aranyért a nagy európai bankokhoz folya­modjunk, mint bár ezek most nagyobb arany­készlettel birnak, mint birtak yalaha, mégis kétséget nem szenved, hogy minden támadás, minden »drain« a bankok érezkószlete ellen nagy reaetiót, sőt retorsiot fogna előidézni. Mindezt nem fogjuk tenni, hanem az ezen törvényjavas­latok által teremtett átmeneti időszakban lassan és óvatosan fogunk, úgy, mint eddig, arany­váltókat és déviseket beszerezni és azokat lassan, lehetőleg az aranypiaez kímélésével folyósítani. így tette ezt Olaszország, a mely száz meg száz küldemény útján jutott aranyá­hoz és melynek aranyszügségletéhez Ausztria­Magyarország és Oroszország nagyobb összegek­kel járultak, mint Angolország; a? előbbiek ugyanis 63 millió 777 ezer, az utóbbi pedig csak 59 millió 207 frankkal járult az olasz szükséglethez: egy szóval, ha lesz pénzünk, lesz aranyunk is; mert az arany sajátképen árú és azon tendentiával bir, oda tódul, hol azt jobban fizetik, illetve hol nagyobb alkalmazást, nagyobb értékelést talál. Suess tanár ismert hypothesise sem birhat nyomatékkal, mertpositiv alapon álló, aetualis téren mozgó pénzügyi poli­tikánk ezen hypothesisre annál kevesebb súlyt fektethet, minthogy az utol KŐ években az arany­termelés ismét nagyobb arányokat öltött; ha egyfelől igaz is, hogy 1883-ban az évi arany­termelés, mely 1856 — 60-ig évenkint átlag 201.750 kiló volt, 149.000 kilóra leapadt; másfelől tény az, hogy 1890-ben a termelés 176.300 kilo, sőt Leech szerint 182.020 kiló volt; 1891-ben pedig még Suess állítása szerint is a termelés 177.000 kiló volt, de azóta is a Cap és egyéb aranytermelő vidékekről érkező tudósítások is kedvező termelési eredményeket tüntetnek fel. Dél-Afrikában pl. az aranyter­melés, mely 1885-ben még csak 2.000 kiló volt, 1891-ben 23.000 kilóra emelkedett; de saját aranytermelésünk is folytonosan örvendetes len­dületet vesz, a mennyiben az 1889. év előtti termelés átlag csak 1.700 kilogramm volt, 1889-ben azonban 2.215-2 és 1890-ben 2.131-3 kilogramm volt. És azért ismételve mondom, t. ház, hogy az aranynak beszerzése alárendelt kérdés, de a mi óvatosságot igényel és a mi különös figyel­met érdemel, az az, hogy a monarchia mindkét állama 42 millió lakosával, jövőbeli monetarius érczszükséglétéivel az arany valutával biró orszá­gok családi körébe be fog lépni, hogy ennek folytán ezen országok gazdasági jóléte és bal­sorsa a mi gazdasági életünket ezentúl inkább fogja rezgésbe hozni, mint az eddig történt. Mi következik, t. ház, mindebből? Bizo­nyára nem az, hogy elzárkózottságunkban meg­maradjunk, hogy a síri nyugalmat előbbre tegyük a pezsgő életnél, csak azért, mert ennek hul­lámzásai olykor veszélyt is rejtenek magukban, hanem ebből csak az következik, hogy oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom