Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-85

Í60 SS. *má)ro« R5és 18»S. jniítu 11-én. hétfőn. volt alávetve, a tudomány, technika, chemia oly I óriásilag haladt, olyan eszközöket szolgáltatott az önérdek és speculatio rendelkezésére, hogy daczára annak, hogy most meglehetős alacsonyan áll, a mostani 39—40 pence árához képest, termelhető 24 pencen is, tehát így is előnyösen, pedig a mostani ár is mily messzi van a paritás­tól, mely 60—78 pcnce kel], hogy legyen. Ilyen körülmények között, azt hiszem, nem szabad tüzetesen belebocsátkozni abba, hogy az ezüstvalnta egyáltalában nem fogadható el. És így nem raar,id más hátra, mint Európa legtöbb államához képest és különösen tekintettel azon államokra is, melyekkel legközvetlenebb össze­köttetésben vagyunk, az aranyvalutát fogadni el. Tudom jól, hogy e roppant gazdag anyag itteni tüzetes vitatására hely nincs ; tudom jól, hogy ismeretesek a t. ház minden tagja előtt azok az ellenvetések és érvek, melyek az arany­beszerzés nehézségei és különösen megtartásának nehézségei körül merülnek fel; csak egy-két szóval érintem az aranymeimyiség és így^ be­szerezhetésének mértékét. Azt hiszem, az újabb adatok alapján eléggé constatálva van. Nem akarok számok felsorolásába bocsát­kozni. De tekintetbe kell vennünk, hogy mennyi aranyra van szükségünk; hogy illusiokat ne keltsek, rá kell utalnom arra, hogy nemcsak arra az aranyra van szükségünk, mely a 312 millió függő adósság beváltására szükséges, hanem szük­sége van jelentékeny mennyiségű aranyra magá­nak a banknak és a magánforgalom közvetlen összeköttetéseinek is. Ne ringassuk magunkat tehát abba az illusioba, ha az állam besze­rezve a reá eső részt, ezzel meg van téve min­den az aranyvaluta rendezésére és az arany megtarthatására. Azt hiszem, nem túlzok, sőt a valón alól maradok, ha azt mondom, hogy két, sőt két és fél annyira lesz szükség. De most már az aranytevmelés, ha az utóbbi években nem is fokoztatott, de oly széles alapokra van fektetve és oly eszközökkel rendelkezik, hogy merem állítani, hogy két három év aranyterme­lése teljesen elég a mi szükségletünk fedezésére. És minthogy a mostani pénzrendszerek mel­lett a forgalom a legelőrehaladottabb országokban meglehetősen telítve van aranynyal és minthogy a közelmúltban valuta-rendezések egyáltalában nem fordultak elő és a közel jövőben sincs kilátás arra, hogy ily szempontból versenynyel találkoz­zunk; azt hiszem, hogy az idő kedvező, a pénz­piacz helyzete alkamas arra, hogy most lépjünk fel ez igénynyel. Jól tudom, hogy rendkívül érdekes, tudományos fejtegetések tárgyát képezte elkezdve a fémeknek faj súlyából keletkező geo­lógiai előfordulásától, forgalombatételének mér­tékéig, az a kérdés, hogy mily nehézségekkel jár az arany beszerzése. De bátran állíthatom, hogy bármint kutatjuk e kérdés akár geológiai, akár pénzesítési, akár forgalmi oldalait, mert az aranykérdés tulajdonképen e három főrészre oszlik, melyekhez aztán az ipar szükséglete is járul: nem lehet tagadni, hogy illetékes szak­értők czáfolják azt meg és másfelől az újabb időben minden ellenkező jóslat és tudományos állí­tás ellenében a gyakorlati élet nem sokat törő­dik ma a fejtegetésekkel, hanem minden állam, a melynek egészséges viszonyai vannak, ipar­kodik magát aranynyal ellátni. És az fennakadás nélkül sikerült is. E tény hatása alól nem lehet magunkat kivonnunk. S midőn azt látjuk, hogy azon államokban, melyek leginkább vannak érde­kelve e kérdésben, az utóbbi öt év alatt a leg­nagyobb és sikeres erőfeszítés folyt arra, hogy forgalmukat és bankjukat aranynyal telítsék: azt hiszem, nem habozhatunk semmiféle tudományos kérdés kedvéért, hogy erre mi is magunkat el­határozzuk. Csakhogy vigyáznunk kell, hogy semmiféle elvi és gyakorlati intézkedéshez ne járuljunk, mely akár az arany beszerzését, akár a forgalomba tartását megnehezítené. E kérdésre bátor leszek később visszatérni. De hangsúlyoz­nom kell, hogyha e tekintetben tévedések és csalódások merülnek fel, ez nem magának a do­lognak természetével függ össze, hanem oly külső körülményekkel, melyek ellen küzdenünk kell és csak ha így járunk el és ezt a valutát fogadjuk el: mondhatjuk, hogy megszabadítjuk forgalmun­kat és államháztartásunkat az agiotói, mely az államháztartásnak oly bizonytalan és kiszámít­hatatlan tényezője. Mert rendezhetjük a pénzügye­ket bárhogyan: ha így rendezett valutánk nincs, egy hirtelen fordulattal ott, hol nem volt deficit, milliókra menő deficit áll elő. Es meg kell szaba­dítani a termelést, az ipart, a kereskedelmet az agiotói azért, mert nincsen nagyobb uzsora, mint ez. A termeléstől a megrendelésig minden tényező egy bizonytalan szám előtt állván, okvetlenül a saját érdekében fokozza a risicot és iparkodik azt áthárítani más tényezőkre. Mindenki uzsorás az agio mellett. Az a kereskedő, a ki megrendel, játszik és egyúttal uzsoráskodik; az iparos, a ki termel, ha számítással dolgozik, okvetlenül ezt teszi; annál inkább minden tényező, a mely kivitelre dolgozik. Még inkább, még fokozottabb mérvben maga a hitel és a pénzügyek. Nem akarom a t. házat ismert dolgokkal untatni, mél­tóztassék betekintést szerezni maguknak tőzsde­üzletünkbe, banküzeltünkbe, méltóztassék meg­nézni, hogy a külföld miképen bánik el legfun­dáltabb papirjainkkal. Ha azok papírra vannak kiállítva, alacsony agio mellett eladja, magas agio mellett veszi; ha aranyra van kiállítva, megfordítva jár el; úgy, hogy nem a papir ter­mészetes és belértéke szerepel csak, sőt első sorban nem is az, hanem egyszerűen az agiotage.

Next

/
Oldalképek
Tartalom