Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.
Ülésnapok - 1892-83
9t. orMágos Més 18»@. jnlfns 5-én, kedden. 147 és azt tartja, hogy abba az országgyűlésnek beleszólása nincs, hogy annak tehát minden kérdése királyi jogkörben intézendő el. IJa ez a t. képviselő úr felfogása, akkor e szerint a kérdés már meg van oldva, mert ott van az 1846-iki kir. rendelet, melyben az akkori magyar király az országgyűlés előterjesztése ellenére, midőn t. i. az országgyűlés Debreczen ügyét sérelemként terjesztette a korona elé, kimondta, hogy Debreczen e kegyúri terheket igenis viselni tartozik. Arról nincs tudomásom, a mit a t. képviselő úr mondott, hogy Debreczen tői a kegyúri jog gyakorlását valaha megtagadták volna. Hogy nem gyakorolta azokat, mint más szab. kir. város, az tény, annak magyarázata nagyon egyszerű. (Halljuk! Halljuk!) Debreczen, mint kegyúr, nem gondoskodott plébániájának kellő javadalmazásáról, ennélfogva a plébániát előbb a kegyesrendiek látták el; természetes, hogy a kegyesrendiekkel szemben a presentálási jogot nem gyakorolhatta és ugyancsak a plébániai javadalom elégtelensége miatt a debreczeni plébánia később össze lett kötve a nagyváradi székesegyház egyik kanonoki stallumával; az természetes, hogy a nagyváradi kanonokot mint minden kanonokot ő Felsége nevezi ki, tehát Debreczen városa erre nézve sem gyakorolhatta a presentálási jogot. Ez tehát az oka annak, hogy Debreczen városa a kegyúri jogot oly értelemben és oly hatáskörben, mint a többi városok, nem gyakorolhatta. De gyakorolta azokat a regattákat, úgynevezett jura regalia raonirákat, melyek együtt járnak a kegyúri és a szab. kii. városok jogával, sőt gyakorolta a szorosabb értelemben vett egyházi kegyúri jogokat is kisebb körben, nevezetesen 1868: XXXVUÍ. tcz. előtt, mely a népoktatást egészen más alapokra fektette; akkor, mikor még a népoktatás szorosan összefüggött a patronatusi joggal, Debreczen városa a katholicus tanítókat alkalmazta és ez által is egyház kegyúri jogot gyakorolt. De utalnom kell arra a té yre is, hogy Debreczen városa az állandó joggyakorlat szerint tényleg viselte a kegyúri terheket. A képviselő úr u^yan felemlítette és a kérvényben is fel van hozva, hogy Debreczen városa mindazt, a mit a katholicus egyház számára adott, csak segélynek tekintette. Engedelmet kérek, segély lehet egy összeg, melyet az illető testület megadhat vagy megtagadhat, a melyet egyszer-mindenkorra ad; de olyan állandó, rendszeresített járandóságot, a minőt Debreczen a katholicus plébánosnak, tanítóknak és egyházi szolgának adott, az ilyen állandóan rendszeresített járandóságot segélynek feltüntetni nem lehet. Hogy ezen állandó járandóság Debreczen részéről kijárt, az tanúsítja azt, hogy Dubreczen a kegyúri terheket a fennálló gyakorlat szerint viselte. Körösi Sándor: Soha! Berzeviczy Albert államtitkár: A canonica visitationalis jegyzőkönyvekre nézve a képviselő úr az állította, hogy azok kötelező erővel nem bírnak, mert azt két katholicus tanácsos írta alá. Azt hiszem, hogy egy jegyzőkönyvnek, a mely kétoldalú szerződés jellegével bír az illető felek között, az, hogy a város által megbízott képviselők minő vallásúak, teljesen közönyös és az a jegyzőkönyv érvényére befolyással nem bír, azok a tanácsosok tényleg, mint a város képviselői írták alá a jegyzőkönyvet . . . Körösi Sándor: Nem voltak megbízva! Berzeviczy Albert államtitkár: ... és így, ha az, a mi abban foglaltatik, Debreczen város jogát sértette, joguk, sőt azt hiszem, kötelességük lett volna az ellen tiltakozni: ha ezt elmulasztották, akkor kötelezőkké váltak a terhek, a melyek a jegyzőkönyvben foglaltatnak. Körösi Sándor: Nem volt megbízatásuk! Berzeviczy Albert államtitkár: Mint a város képviselői írták alá. Körösi Sándor: Igen, csakhogy nem volt megbízatásuk ; én is aláírhatom, akár mint római császár is! Berzeviczy Albert államtitkár: T. ház! Ezeket voltam bátor Körösi Sándor t. barátom felszólalásával szemben előadni. Még csak arra a körülményre akarom a t. házat figyelmeztetni, hogy mindaddig, míg a kegyúri jog kérdését törvény nem rendezi, a jelenleg fennálló törvények és joggyakorlat mellett ezen kérdést az illetékes közigazgatási ügykörben máskéd elintézni, mint a hogy az eddig elintéztetett, nem lehet. De bátor vagyok arra is utalni, hogy Debreczen terhei teljesen egyenlő jogt alapon nyugszanak a többi városok kegyárterheivel. S ha Debreczen városát a kegyúri jogi terhek viselése alul kivonjuk, ezen az alapon kivonhatja magát azok alól valamennyi szabad kir. város és akkor szemben állanánk azzal a kilátással, hogy a legnagyobb, a legjelentékenyebb helyeken a katholicus egyházak kegyúr s tehát fentartó nélkül fognak maradni. Miután tehát itt egy 1882-ben kibocsátott s az 1846-iki legfelsőbb elhatározáson nyugvó ministeri rendeleteknek csupán megújított alakban történt kiadásáról van szó; miután arról, van szó, hogy Debreczen városa csak oly terhek viselésére köteleztetik, a melyek minden sz. kir. városra nézve fennállnak és az állandó joggyakorlatokon, illetékes hatáskörben hozott kormányrendeleteken és legfelsőbb elhatározásokon alapulnak, úgyszintén canonica visitationalis jegyzökönyvek által erősíttetnek meg: 19*
