Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-78

f8. országos fllís 18»2. jimins 3§én, síombaton. § rius helyzetbe jut, ne legyen kénytelen, miután feladta előbbi életmódját, megélhetése fölött aggódni. (Úgy van ! a jobboldalon.) Nem szólottam ellene, ele mellette sem szól­tam, mert jól tudtam, hogy ha mellette szólok vala, azt mondták volna rá, hogy saját érde­kemben beszélek. Egyébiránt határozottan nyil­vánítom — ha már tetszett belekiáltani — hogy soha azt, hogy ha lesz is nyugdíj, az akkori kormány tagjai élvezni nem fogják, sem én, sem a kormány más tagja nem mondottam, hanem csak annyit mondottam, hogy e kérdés­hez nem fogunk hozzászólani, mert pressiót nem akarunk gyakorolni Hoitsy Pál: De elfogadják! Tisza Kálmán . • • de az államtitkárokra nézve okvetlenül szükségesnek tartjuk. (Ugy va,n! a jobboldalon.) Ez az a tiszta valóság. (Igaz! . Úgy van! a jobboldalon.) Már most azt szeretném tudni a t. túloldal tagjaitól, a kik a demokra tiát hirdetik: (Halljuk! Halljuk!) vájjon demok­raticus felfogás-e az, ha egyszer egy törvénye­sen megállapított nyugdíj van, hogy az. ki azt mondhatja, »én nem szorultam rá«, fel ne vegye, hogy a másik, ki reá szorul, szégyenkezve le­gyen kénytelen felvenni? (Zaj a szélsőbalon. Igaz! Úgy van! a jobboldalon) Ez nem volna demokra­raticus felfogás. (Helyeslés jobb felől) Meszlény Lajos: A képviselőknek ne adjunk, a ministereknek igen ! (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán: Ki mondta? Én sohasem mondtam, de talán a képviselő urak sem akar­nak a képviselőknek nyugdíjat adni. (Felkiáltá­sokba szélső báloldalon: Nem !) Akkor miért hason­lítja össze a t. képviselő úr a ministeri nyug­díjat a képviselői napi díjjal és miért helyezi egymással szembe? (igaz! Úgy van! jobb felöl. Egy hang a szélsőbalon: Azért, mert nagyon fur­csa, hogy az ön ministerelnöksége alatt hozták be!) Ha, t. ház, a nyugdíj kérdésében megtámadnak, helyt fogok én állani. Polónyi Géza: Akkor sem állt helyt. (Ellenmondás a jobboldalon.) Tisza Kálmán : Helyt állok mindenkivel szemben. De visszatérve a tárgyra, én, t. kép­viselőház, azt tartom, hogy (Halljuk! Halljuk. Felkiáltások a jobboldalon: Csendet kérünk!) e kér­dés, mely már évek óta létezik képviselői és más körökben-—nem tudom, méltóztatnak-e em­lékezni, tíz évvel ezelőtt, ha jól tudom, aláírási ívet is köröztettek ez ügyben képviselői körök­ben — mondom, azt kívánatos és szükségesnek tartom, hogy e kérdés tüzetesen megbeszéltessék. És most ez alkalommal annyival is inkább óhajtom, mert a t. ház ugyan ki mondotta teg­nap, hogy a másik indítványt, a le nem foglal­hatás tárgyában, nem akarja elfogadni: én sem akartam semmiképen, de talán mégis, ha KÉI'VH. NAPLÓ. 1892 — 97. V. KÖTET, foglalkozunk ezen kérdéssel, lesz alkalom majd azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy helyes-e az, hogy akár az átalányösszeg, akár a napi­díjak lefoglalása a mandátumra befolyással bír­jon. (Helyeslés jobb felöl.) Ez is egy kérdés, a melynek megbeszélése szükséges. (Helyeslés.) Ezen okok vezettek arra, hogy elfogadjam Madarász József képviselő úr indítványát. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Lits Gyula jegyö: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Magam is abban a nézetben vagyok, hogy ez oly kérdés, a niely­lyel a kormány alkalmas időben igenis foglal­kozhatik és mint előttem szólott t. képviselő úr mondta, mint lappangó kérdést, megoldás elé is viheti. De, t. ház, e kérdéssel a képviselőház csak akkor fogklkozhatik, ha magába a kér­désbe más eszme, más elem be nem vétetik és ha az úgy oldható meg, hogy a képviselőház repulatioját és tekintélyét nem sérti: ez azonban úgy érhető el, ha úgy a közhangulat, mint inaga az időpont kellően meg van választva és kellően alapúi szolgál a kérdés megoldásának. De mit tapasztalunk? Alig hogy, ez eszme felmerült, a sajtó és a közvélemény részéről a legerősebb támadásoknak lettünk kitéve (Ellen­mondások) és ha elismerjük azt az elvet, hogy minden törvényhozási ténynél a köikan»ulat elő legyen készítve és a közvélemény támogas­son bennünket, akkor különösen azon kérdések­nél szükséges ez, a melyek által a képviselők érdeke van tángálva, a hol úgyszólván egyenesen és nyilvánvalóan kell annak nyilatkozni, hogy nem a magunk számára dolgozunk e kérdésben, ha­nem úgyszólván a közvéleményt elégítjük ki; különösen szükséges, hogy a közvélemény elő legyen készítve és hogy a közhangulat mellet­tünk legyen. (Zaj.) De, t. ház, ha oly eszmék menünek fel, hogy ezen kérdéssel összefüggőleg a képviselők kötelességérzete táraadtatik meg és ha oly nyilatkozatok tétetnek, a minőt pél­dául Tisza Kálmán t. képviselő úr tett a club­ban, hogy akkor meglepetéseknek lesznek kitéve, mert nem lévén a képviselők munkássága a napidíj által függővé téve, a kormánypárt nem fog megjelenni. (Ellenmondások és zaj.) Ez a kormánypártot érinti legközelebbről, de nézetem szerint mégis az egész képviselőház kérdése, ez minden képviselő kötelesség- és tisztesség­érzetét érinti és azt bizonyítja, hogy sem az időpont nincs kellőleg megválasztva, sem a köz­hangulat nincs előkészítve. Ezen szempontoknál fogva nem fogadom el Madarász t. képviselő úr indítványát és a napi­rendre téréshez járulok. Lits Gyula jegyző.* Csanády Sándor! Csanády Sándor: T. ház! Többen vannak a képviselőház tagjai közt, kik tudják, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom