Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-87

m, országos ülés 1892. Jtilins U-än

f sierddii. 231 év előtt beadott kérvény még máig sincsen elintézve. Hat esztendeig nem történt semmi ható sági intézkedés; hat év múlva történt, de nem az, hogy felépíttessék a templom, hanem kiment a közigazgatási hatóság és miután azt oly megrongált állapotban találta, hogy közveszélyes jellegűnek deelaráltátott, hatóságilag bezáratta és így megtörtént az, hogy az 1200 lakosból álló tisztán katholikus népességű községnek ma már négy esztendőn keresztül temploma nincsen, (Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Szép dolog!) a vallásalap kegyességéből. Azaz van temploma, t. ház, de hogyan? (Halljuk !) Az egyházi hatóságoknak — a megyei hatóságokat értem — kiterjed a gondoskodása annak a lakosságnak a lelki üdvösségére is. Tudomásul vette, hogy 1887-ben, mikor bekellett zárni a templomot, nagy áldozatok árán liozoít létre egy községi iskolát Borzavár községe. A község lefoglalta a községi iskolának egyik termét, az isteni cultus valóságos profanisálásakép függönyökkel oltárt csináltak az iskolában és az 1200 lakossal bíró község az ötven lelket alig magába foglalható szobába jár és míg egyrészt, ismétlem, proiatnsálják az isteni cultust, másrészt önkényűleg lefoglalják a közoktatásra szánt helyiséget, a tanítónak egyik szobáját sekrestyének használják fel. Mikor ezt hallottam, nem akartam elhinni, de azután személyesen meggyőződtem róla és miután tudom, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak nemcsak érdeke, de kötelessége is, hogy az ország bármely vidékén a cultus- és közoktatásügyet érő ily támadásokkal szemben neesak óvólag, hanem intézkedőleg is fellépjen és kétszeres kötelessége a jelen esetben gondoskodni a község templomának felépítéséről, figyelembe véve azt, hogy a vailásalapnak tulajdonképeni rendeltetése az, hogy a katholikus cultusügyre fordíttassák és épen, mert tíz év óta ez ügyben semmi sem történt, bátor vagyok a következő kérdést intézni a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz (olvassa): »Tudja-e, hogy a »vallásalap« kegyuraságához tartozó Borzavár veszprémmegyei község római katholikus temploma már negyedik éve megrongált közveszélyes állapota miatt hatóságilag bezáratott saz 1200 lélek körüli tisztán katholikus lakos az istentiszteletet a községi iskola egyik tantermében kénytelen gyakorolni? Hajlandó-e ez állapoton sürgősen segítenis az esetleges mulasztókkal szemben kellő szigorral eljárni ?« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Miután az interpellatió felolvastatott, gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy a házszabályoknak megfelelőleg az interpellatió a vallás- és közoktatásügyi minister úrnak adassék ki. (Helyeslés.) Ugron G-ábor képviselő ár fogja interpellatioját megtenni. Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan évek óta azon boldog hitben ringattuk magunkat, hogy Magyarországon nincs párt, nincsenek egyének, a kik ezen országnak alkotmányos törvényeit és azon törvényeket, a melyeken Magyarország alkotmánya századokon keresztül fölépült s a melyen ma is biztosan nyugszik, kétségbe vonnák és megtagadnák. Csak az év folyamán kellett arról meggyőződnünk, hogy a román lakosság kebeléből választott küldöttség fölment Bécs városába, hogy Magyarország királyénak egy emlékiratot nyújtson át, (Felkiáltások a szélsőbalon: As osztrák császárnak!) a mely emlékírat benyújtása alkalmával erősen hangsúlyoztatott, hogy nem a magyar királynak, hanem az osztrák császárnak kívánják panaszaikat benyújtani és mindvégig hangsúlyozva van a memorandumban, hogy ők az Összbirodalom érdekében járnak el; (ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a dualisticus államformát, hogy t. i. Magyarország az egyik állam, Ausztria a másik állam, ők nem helyeslik, annak ellenségei és ők csak egy összbirodalmat ismernek, a saját nemzeti létük és fenmáradásuk érdekében pedig az összbirodalomnak újból való életrehívását tartják kötelességüknek Ily értelemben izgattak és kísértettek meg népgyűlést tartani Bécs városában is, a mely ugyan meghiMSÍttatott, de nem az ő szándékukon múlt, hogy teljesen végre nem hajtották Magyarország ellen intézett ezen támadásukat. Én nem tudom, kinek kegyéből és szívességéből már a küldöttség bécsi kirándulása alkalmával posta utján megkaptam e memorandumot. Akkor átolvastam ezt és meggyőződtem arról, hogy ezen memorandum tartalma Magyarország alkotmányát és törvényeit sérti és Magyarország büntető törvénykönyve, az 1878: V. tcz. 173. §-ának értelmében büntetendő cselekményeket tartalmaz, a melyeknek üldözése a kir. törvényszékek előtt az állami hatóságoknak, különösen az állami ügyészségeknek kötelességében áll. (Helyeslés. Úgy van! a baloldalon.) Én, t. ház, elvártam volna, hogy Magyarország bíróságai teljesíteni fogják hivatalos kötelességüket. Most, midőn hónapokon keresztül azt tapasztaljuk, hogy az állami közegek ezen bünténynyel, ezen kihívó magaviselettel szemben teljesen pissivak maradtak, ennek tulajdonítható, t. ház, az, hogy miután nem látták Magyarország constituált hatóságait az állam törvényei és az alkotmány érdekében a szükséges védelmező lépéseket megtenni, arra nem hivatott (dérnek megtámadták a küldöttség egyik vezetőjét