Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-67

6?. országos ülés 1893. JTJIIIBS 8«AD, pénteken. gr, elnézéseket tartalmaznak, de azokból legális állapotokra támpontokat, megállható adatokat kovácsolni és azokra aztán okoskodásokat és kormányzati cselekvényeket, pláne pedig a törvények hatályát ráépíteni teljesen lehetetlen dolog. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ha hibák kövefctettek el, méltóztassék azokat megróni, ha azok mindjárt bennünket is illetnek, de ne méltóztassék azokból kifolyólag igen fontos elvi kérdések tekintetében oly álláspontra helyezkedni, a melyet alkotmányjogi szempontból soha és semmi körülmények közt concedálni nem lehet. (Helyeslés a lál- és a szélső baloldalon.) Az 1881-iki törvényre hivatkozni nem lehet, de az különbséget még sem tesz a tekintetben, hogy egy fennálló törvény értelmében a törvények hatálya egy vagy más irányban megbíráltatván, azok életbeléptetetése tekintetében bizonyos jogos kifogások tehetők, bármily alakban fordulnak is ezek elő. Ez mindig acceptálható argumentum, de én visszatérek oda, hogy elkövetett hibákból, elnézésekből ilyen kérdésekben akár praecedenst alkotni, akár pedig oly érvet kovácsolni, a mely egy fontos alkotmányjogi elv sérelmét tartalmazza nem lehet és nem szabad. (Helyeslés balfelől.) Én igen melegen ajánlom a t. pénzugyminister úrnak kegyes] figyelmébe azon beszédet, a melyet 1881-ben a törvények végrehajtására vonatkozó törvény megalkotása alkalmával a t. igazságügyminister úr tartott. Azon beszédben hivatkozás történik arra, hogy minő jelentőségei bír elvileg és alkotmányjogilag az, hogy egy meghozott törvénynek hatálya és ezen hatály erdekében a kihirdetés formái kellőleg megtartassanak. Ha a t. minister úr egy üres perczében kegyes lesz e beszéd tartalmát fontolóra venni, akkor méltóztatni fog abból extrahálni azt, hogy senki — a t. túloldal sem — tarthatja csekély fontosságúnak azon formaságokat, melyektől a törvények ereje és hatálya függ. Igaz, hogy maga a törvényhozás, tehát a nemzet a felhatalmazási törvényt két hóüappal meg akarta hosszabbítani, de méltóztassék nehéz időkre, nehéz viszonyokra figyelemmel lenni, midőn ezen elv alkalmazása nagyon fontos és nagy jelentőségű érdekeket involválhat s ha akkor csak efféle okoskodásokkal vagy valamely kényszerhelyzetből folyó mentegetésekkel fogunk előállhatni, megfelelhetünk-e azon kötelességünknek, a mely az alkotmány szempontjának — akár van annak gyakorlati alkalmazásáról szó, akár sem — általunk soha sem nélkülözhető és figyelmen kívül nem hagyható. (Élénk helyeslés bal felől.) De ha az igen t. pénzügyminister úr oly erősen hiszi azt, hogy az 1892: X. törvényczikk tartalma és e tartalomban foglalt azon intézkedés, hogy itt egy határidő kiterjesztésélő! van szó, olyan hogy ezzel egyszersmind ki van mondva a törvény hatályba léptének ideje; ha mondom ezen álláspontra olyan erős meggyőződéssel méltóztatnak helyezkedni: akkor miért ajánl nekünk a t. minister úr olyan kegyességet fel, hogy igyekezni fog azonban ezen határidő alatt is, a melyet én interri'gnuaniak tartok, a mondott törvény rendelkezését megtartani'? Én csak két helyes álláspontot ismerek, t. ház, az egyik az, hogy vagy nem történt hiba semmi, akkor aztán nem tágítok; vagy történt hiba s azt lovalisan és nyíltan beismerem. (Helyeslés bal felől.) Ha a minister úr ezt teszi, akkor a törvényhozás bizonyára azzal a méltányossággal, elnézéssel és figyelemmel fog lenni, a mely gyakorlanűó is, ha magát az elvi kérdést salváljuk, mert a hol emberi dolgokról, emberi cselek vényekről van szó, ott a hiba könnyen találhat mentségre. (Élénk helyeslés bal felől.) De ne méltóztassék a t. minister úr ahhoz az iskolához folyamodni, a melyet éveken keresztül mint a csűrés-csavarás irányzatát mindig elítéltünk. Ez az az iskola, a mely közállapotainkat oda vitte, a hol ma van s addig, míg a törvényhozás életéből ez az iskola teljesen ki nem irtatik, ne méltóztassanak abban a meggyőződésben lenni, hogy a fenforgó dolgoknak természetes, nyugalmas és objeetiv mérlegelése itt a törvényhozás tanácskozásaiban és működésében, a maga helyét itt el fogja foglalni. (Ügy van! bal felől.) Ez az iskola az, t. ház, mely abban az országban nemcsak itt, hanem künn a közéletben is tért foglal és az utolsó baktertől fel a ministerelnök úrig a csűréscsavarásnak s a szándékos félremagyarázásnak tőkéjéből él. (Élénk mozgás a jobboldalon. Úgy van! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) Ez az iskola érvényesül nálunk mindenfelé s ez tette közéletünket olyan egészségtelenné, a minőnek az künn az egész országban jelentkezik. Hogyha önök, uraim, a normális állapotok helyreállítására törekednek, — s ebben bizonyára mindenki támogatni fogja önöket — akkor kegyeskedjenek arra az ethikai álláspontra helyezkedni, a mely a hibát elismeri és azt gyógyítani törekszik, a hol pedig hiba nincsen, ott férfiasan meg is akarja, meg is tudja a helyét állani. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Nemcsak elvi szempontból bír ezen incidens fontossággal, hanem kormányzati szempontból is; ebben is bizonyára desavuálni fognak engemet mélyen t. képviselőtársaim a túl-