Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-67

91. országos ülés 1892. június R-An, pénteken. 75 hogy az ő privilégiuma felismerni a bajokat és azoknak orvoslására törekedni. Méltóztatik talán megengedni, hogy mi is ezen jogból vindicáljunk valamit magunknak és hogy a mi jogunk is legyen az, hogy felismerve a bajokat, azokon segíteni igyekezzünk; annál is inkább, mert ha a parlament többsége e bajokat felismeri, akkor azokon segíthet is. Nem alapos tehát az az állítás, hogy akkor, midőn egyes felmerülő bajokon segíteni akarunk s ezeket e házban felhozzuk, ellentétben lennénk politikai pártállásunkkal. (Nyugtalanság a bal oldalon. Felkiáltások: Térjen át a congruára!) Mindjárt áttérek erre is, csak tessék megengedni kijelentenem azt, hogy hisz a t. ellenzék is követeli tőlünk, hogy így járjunk el. (Helyeslés.) Sőt hivatkozom épen Horváth Gyula t. képviselőtársam április hó 27-ikén elmondott beszédére, a ki nyíltan azt mondotta, hogy nemcsak az ellenzéknek, hanem a többségnek is kötelessége az ellenőrzés szerepét vinni. (Igás! Úgy van !) Ez igaz, ez így van ; de ha mi ezt teszszük, ne méltóztassanak ezt rossz néven venni, hanem szíveskedjenek e dolgokba belenyugodni, különösen akkor, mikor önök is ezt követelik tőlünk. (Helyeslés.) Ennek folytán legyen szabad csak röviden kijelentenem, hogy Beöthy Ákos t. képviselőtársamnak nem volt igaza, midőn a múltkori alkalommal azt mondotta, hogy »zwiespa]t« van a frisurában, mert a frisura egészen tökéletes. Midőn a congrua tárgyában felszólalok, (Halljuk!) oly ügyre akarom a kormány figyelmét felhívni, a mely halasztást az állam jól felfogott érdekében nem tíír. Azt hiszem, hogy épen állami szempontból kell azon lennünk, hogy a congrua ügye mentől hamarabb elintéztessék (Úgy van!) és mentől hamarabb jó eredményre vezessenek azon tárgyalások, a melyekkel ez ügyben bevezettettek. Semmiesetre sem óhajtanám, hogy a congrua kérdésének megoldásával addig várjunk, míg a katholicus autonómia ügye nem nyert elintézést. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy valamennyien elismerjük azt, hogy a tanítók és papok a legnagyobb befolyást gyakorolják népéletünk fejlesztésére. (Úgy van! jobbról.) Ha pedig ez így van, a mint hogy tagadhatatlanul így van, akkor a tanítók és papok állapota viszonyainkat közelebbről érinti és érdekli. (Úgy van!) Ha mi tőlünk ez irányban azt kívánják, hogy eredménydüsan cselekedjenek és működjenek a társadalomban, akkor őket első sorban elégedettekké kell tenni. (Úgy van!) Tagadhatatlan az is, t. ház, hogy a sok nyugtalanságnak és elégedetlenségnek kútforrását nagyobb részben az idézte elő, hogy idáig a tanítók és papok tisztességes ellátásban általában nem részesültek. (Úgy van!) Amint tudjuk, a tanítók sorsának javítása a legközelebbi jövőre kilátásba van helyezve. De gondoskodnunk kell a papok állapotáról is. Nem akarom a példáknak egész sorozatát felhozni, hanem engedjék meg, hogy egyet mégis idézzek a saját kerületemből s ezzel illustráljam azt, hogy minő sanyarú viszonyok közt él a felvidéki alpapság. (Halljuk.!) Van egy plébánosom (Felkiáltások a szélsőbalon: Kegyúr talán?) helyesebben mondva kerületemben, a ki csak úgy tud megélni, hogy erdőkerülő lett. (Nagy zaj.) E plébános hat forint állami adót fizet s ebből méltóztatnak látni, hogy minő nagy a kiterjedése annak a földbirtoknak, a melyet ő élvez és mennyire lehet ebből megélni. Tiszta dolog, hogy nem. A cultusministerhez folyamodik, adjon neki lótartási általányt; ez nem adhat, mert pénze nincsen. Nem bírja tehát sanyarúságában azt a kis földet sem megművelni, a melylyel rendelkezik. Mire van utalva ennek következtében? Arra, hogy erdőkerülői állást kénytelen elfogadni, a miért 350 forintot kap és csak így tud megélni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nem akarom tovább folytatni, t. képviselőház, e dolgok felsorolását, mert szégyenpír futja el az arezomat, hogy Magyarországon ilyen viszonyok léteznek. (Felkiáltások a szélsőbalon: Az már igaz!) Ilyen állapotok tűrhetetlenek, t. képviselőház és nemcsak a humanismus szempontjából, hanem nemzeti szempontból is azok sanalásához hozzá kell fogni. (Úgy >-an!) Igen sok politikai ellenfelünk épen az által keletkezik, hogy a kenyér hiánya őket az elégedetlenségre vezeti. (Úgy van!) Különös figyelmébe ajánlom a t. vallás- és közoktatásügyi minister úrnak a congrua ügyének gyors elintézését különösen azért is, mert az egyesűit görög katholicus vallásit papok anyagi viszonyai igazán sanyarúak (Igaz!) és én azt óhajtom, t. képviselőház, hogy ezen egyesűit görög katholicus papok mi tőlünk függvén, mi tőlünk kapván javadalmazásukat, ennek folvtán is mi velünk erezhessenek. r v En, t. képviselőház, a papság anyagi viszonyainak rendezését s egyszóval a megélhetési módnak az előteremtését nemcsak culturalis szempontból és nemcsak azért óhajtom, hogy a papok a vallás vigaszaiban részesítsék a népet, hanem azért is, hogy ők maguk is megelégedve lévén sorsukkal és így a közviszonyokkal is: a népet megelégedésre, hazaszeretetre, a közszeílemre — a mely nálunk igazán hanyatlóban van — az állam iránti kötelességérzetre tanítsák, oktassák és szoktassák. [Élénk helyeslés jobb Jelöl.) Ezeket a tanokat azonban, t. képviselőház, csak azon emberek hirdethetik, a kik maguk is megelégedettek az államban. (Helyeslés.) Azért bátor vagyok a t. minister úrnak figyelmébe ajánlani, hogy ilyen elégedetlen embereket 10*