Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-77

830 ??, ©rsiflgMi iiiéi íwe. jtininB 2*-én, pénteken. Ha hiba és kár van benne, hogy rablógazdaságot folytatnak, ennek oka abban fekszik, hogy a mi népünk kellő gazdasági intelligentiaval nem bír. Nem birja a maga birtokát, a maga szabadságában kellőképen kihasználni; de ebből nem az következik, hogy a szabadságot kell megsemmisíteni, hanem az, hogy a népet oktatni kell és várni, hogy idővel ezzel a szabadsággal, mely a birtok felett való szabad rendelkezési jogot kezébe juttatta, élni tudjon. Mert ha ezzel élni tud, ez nagy mértékben hozzájárul az ország anyagi felvirágzásához. Hiszen az az ember a maga birtokáért minden évben megfizeti az adót. Most az élet feltételei annyira nehezek, hogy épen a kisbirtokosoknak nem lehet tanácsolni azt, hogy birtokuk egy harmadát ugarban hagyják. Az az idő, a melyben az ugar-gazdaságot czélszerünek volna szabad és lehetne hirdetni, elmúlt; de másfelől teljesen a t. képviselő úr ama nézete is, melyet a közlegelőkről hirdetett. Az a terület, a mely semmi egyébre nem használható, mint a közlegelőre, ám maradjon közlegelőnek, mert egyébre nem alkalmas; de az a terület, mely egyébre alkalmas, az a cultura magasabb fokán azt a feladatot kell, hogy teljesítse, a melyre képes. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Nagy hiba volna, hogy a termékeny talajok közlegelőnek hagyassanak fenn. Legyen meggyőződve a t. ház. hogy mindaddig, míg a közlegelői rendszernek még a magasabb intelligentia körében is bámulói vannak, addig a belterjes gazdaság meg nem honosodhatik; {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) épen a gazdaság lelkének a trágyának hiánya miatt. Kulturgazdaság és a közlegelő fentartása és annak ápolása: két ellenkező irányú dolog. A takarmánytermesztés módjának nyújtása, ez a fő. Ez az a mire a népet tanítani kell, a mire módot és eszközt kell nyújtani. Ezt el lehet érni a tagosítás és arányosítás útján. Epén azért csak üdvözlöm azt a törvényjavaslatot, a mely e tekintetben a népnek birtokát felszabadítja és több módot nyújt arra, hogy ebben a fejlettebb gazdasági irányban haladhasson. Azokra nézve pedig, a kik két-három fordulós gazdasági rendszerben maradtak, az a nézetem, hogy nincs semmiféle intézkedés sem, mely őket arra kötelezné, hogy ők ebben a kötelékben továbbra is megmaradjanak. Tisztán tolok függ ez. Szervezkedjenek, mint azon határrész közbirtokossága, csinálják meg alapszabályaikat, terjeszszék fel a ministeriumhoz, azok ott meg fognak erősíttetni és gazdálkodjanak tovább. Hiszen mi a székelyföldön közbirtokossági kötelékben vagyunk kénytelenek élni épen birtokviszonyaink rendezetlenségénél fogva. A kiknél a viszonyok rendezve vannak, kiknek szabályzatuk van, azok forduljanak a közigazgatáshoz, a hol már megállapodott praxis van az ügyek elintézésére nézve és a szerint történik a döntés. És a hol a határfordulós rendszer van érvényben az erdélyi részben, ott nem lehet, hogy egy-két ember azt a határfordulós rendszert felbonthassa, mert a ki sértve érzi magát, a közigazgatáshoz folyamodhatik, a közigazgatás pedig fentartja a statusquo-t mindaddig, míg a birtokosság birtokaránylagos többsége ellenkező határozatot nem hoz. Ilyenek ott az állapotok. Ezen állapotokból természetesen mi erdélyiek menekülni akarunk, mi azért annak a törvényjavaslatnak, a mely a szőnyegen fekszik, csekély mértékű javítását is egész örömmel fogadjuk; de arra senki sem akar visszamenni, a mit a t. képviselő úr mint jövőben követendő helyes irányt állított fel, hogy t. i. a vagyontalanoknak a közlegelőkön legeltetési jog adassék. A kinek nincs vagyona: az a közvagyonban nem részes s ha abban nem részes, oda állatokat kicsapnia nem szabad, mert mások jogainak gyümölcseit senki sem élvezheti. Ily elveket a proletárok hangoztatnak; de azok, a kiknek vagyonuk van, a kik a tulajdon szentségét becsülik: ezeket az elveket nem hangoztathatják és nem támogathatják. (Úgy van! a baloldalon.) Nem az a czél, hogy a vagyontalan ember szekereskedjék és fuvaroskodjék, mások legelőjén tartva ki állatait, hanem az, hogy a mezőgazdasági munkás a maga erejét a legjobb módon érvényesítse és hasznosítsa. (Úgy van! a szélső baloldalon). Hasznosítsa pedig a mezőgazdaság és a maga családja r

számára. (Úgy van a szélsőbalon.) Áttérve magára a törvényjavaslatra: ez a törvényjavaslat csak a birtokrendezési ügynek alaki részébe hoz be némi javítást. Nem tagadom, hogy a mi benne foglaltatik, az javítás, de el nem zárkózhatom az elől, hogy a t. háznak el ne mondjam, hogy az anyagi résznek érintése nélkül az erdélyi birtokviszonyok rendezésében a kellő eredményt elérni nem fogjuk. Ma is az alaki részben a legfőbb akadályt nem a szabályoknak a hiányossága okozza, hanem okozza egyfelől az,- hogy a mérnöki munkálatok díjazására a szükséges pénz rendelkezésre nem áll, másfelől meg az, hogy törvényszékeinknél alkalmas bírósági személyzet nincs, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a birtokrendezési ügyek a birák között gyakran anyagi helyzetükre való tekintettel osztatnak ki, mert a kiszállás, a fuvardíj jövedelmeket hajt és a birót mintegy mellékjövedelemhez juttatja. Ezek a birák azonban rendesen nem a legmunkásabb egyének közé tartoznak, a minek következése az, hogy nem a törvénynek hiányossága, hanem a birák személyében rejlő fogyatékosság miatt a birtokrendezési ügyek nem haladhatnak előre,