Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-77
77. orsssAgog ülés 1892. jnnlns 24-én, Menteken. 327 bárki által a lehető leggyorsabban összevásárolhatok s akármikor egy érdekelt csoport kezébe összpontosíthatok. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy itt egyes fontos kérdéseknél nem lesz mindig oly imposans többség, mint a minőt a mai szavazásnál láttunk, sokszor elég 10—20 szavazat: hogy itt talán milliókat érdeklő fontos kérdés elbubjék; s végre méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy ha eddig talán 20 képviselőnek van napidíja lefoglalva lehet, hogy e szám rövid idő alatt megkétszereződik: mi történhetik itt e házban akkor, a midőn 30—40 képviselőnek sorsát és mandátumát tartja a kezében talán épen azon csoport, a melynek talán önző érdekei ellen küzd e ház tagjainak egy része, mi történhetik akkor ? (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Feleslegesnek tartom, t. ház, bővebben indokolni, hogy ha e itt házban ezen szerencsétlen törvény folytán ily idegen érdekek szálai nyúlnak be, a melyek által azok érvényesíílhetnek is: akkor a parlament elvesztette önállóságát, függetlenségér, itt bármikor nem a nemzet akarta, hanem azon idegen önző érdekek nyerhetnek érvényesülést (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én indítványommal első sorban azon szálakat akarom széttépni, a melyekkel a képviselő mandátuma és függetlensége a hitelező erszényéhez van kötve. Igaz az, hogy erre sokan azt fogják mondani, hogy miértpnem csupán az 1875: I. tcz. 4-ik §-ának eltörlését kérem, e szálak akkor is eltépődnek? Lehet talán e feltevés jogosult, de, t. ház, a midőn ily veszélyes baj orvoslásáról van szó: én a fél rendszabálynál nem akartam megállani; én a képviselőt teljesen függetleníteni akarom állásában minden egyéb magánügyi viszonyaitól: ezért mentem tovább, ezért indítványoztam az 1881: LX. tcz. 62. §-ának módosítását s a képviselő díjainak a lefoglalás elleni kivételét, mely által tárgytalanná lesz az 1875: I. tcz. 4. §-a. Azt mondják sokan, hogy ez privilégium, ha a tisztviselő bírók fizetése is lefoglalható, miért lenne attól ment épen a képviselő. Én határozottan elítélendőnek tartom azt is, hogy államtisztviselő, de különösen a bíró fizetése egyáltalán foglalás alá vehető, mert ő díjait az államtól nem azért kapja hogy azon a becsületes hitelezők osztozkodjanak, hogy az íízleti tárgy legyen, hanem hogy abból állásának megfelelőleg megélhessen; a tisztviselő és bírói fizetéseket az állam nem az egyénnek, hanem a tisztviselőnek és bírónak adja, de hogy tárgyamtól el ne térjek: azért, mert az állam tisztviselőinél fontosabnak tartották a hitelező érdeket, mint e tisztviselő állással járó hivatal függetlenségét, én itt e kérdésben nem a hitelezők érdekét vitatom, hanem, a képviselő állás lehető legnagyobb mérvben függetlenségét nyújtó biztosítékokat keresem. Ezért, t. ház, elismerem, hogy indítványom ellen jogi szempontból is sok érv hozható fel; tudom jól, hogy sokak nézete szerint helyesebb lett volna, ha talán csak a napidíjak felének a foglalás alól; biztosítását javaslom, én azonban az előbb említett indokon kívül az ily félig független képviselőket félig akkor is a hitelezők kezében látom a lefoglalva tartott napidíjai révén — mondom — mindezen indítványom ellen felhozható elméletek jogosságát vagy téves voltát nem vitatom, csak egy kérdést leszek bátor felvetni csupán, a melyből én is kiindulok s a mely fölött, midőn indítványom sorsa eldől, a t. ház is szavazni fog s ez abból áll: (Halljuk! Halljuk!) mi a fontosabb érdek, a képviselőház tagjai függetlenségének minél szélesebb alaponi biztosítása, vagy azon becsületes hitelezők érdeke, a kik itt a képviselői napidíjakkal üzérkedve 50—60 percentre forgatják pénzüket? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Avagy mi az a képviselői napidíj: a képviselői állással jár-e az, vagy pedig oly üzleti tárgy, a melylyel üzérkedni, a melyet lekötni, eladni s átruházni lehet? Továbbá, a kik indítványomnál a privilégium jellegét emlegetik, azoknak bátran merem állítani, hogy ezzel nem a képviselőknek akarok privilégiumot teremteni; hanem a képviselői állást akarom azon privilegisált becsületes hitelezők befolyásától megmenteni, a kik e fölött annyi külön jogokat gyakorolhatnak, melyet másutt nem érvényesíthetnek sehol soha. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem a tisztességes és valódi hitelezők kijátszását czéloztam, indítványom a múltra nem vonatkozik, a jövőben pedig az a tisztességes valódi hitelező, ha tudja, hogy a képviselőnek napidíjai le nem foglalhatók; ha ezek fedezetül nem szolgálhatnak, erre hitelezni nem fog, kijátszás, vagy jogsérelemről szó sem lehet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Egyedül és kizárólag a képviselői állás függetlenségének lehető biztosítása az előbb vázolt üzelmek és visszaéllések megszüntetése volt egyedüli czélom indítványom beterjesztésénél s mivel annak elfogadásával tárgytalanná válik az 1875: I. tcz. 4-ik §-a, ezért erre nem reflectálva: egyedül és kizárólag az általam előadott okok alapján kérem a t. házat, hogy beterjesztett következő indítványomat: (Halljuk! Halljuk!) »Utasítja a képviselőház a kormányt az 1881: LX. tcz. 62. §-ának, a képviselők napidíjai és lakóbérének korlátlan lefoglalhatóságáról szóló szakaszának megváltoztatása s a kép-