Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-73

250 '8. országos tllős 1892. június lí-én, pénteken. hogy az e szerződés tekintetében megújítandó tárgyalások e szerződés lejártáig befejezve és az új szerződés a törvényhozás által ez időpontig megállapítható, nem lesz: szükséges, hogy a kormánynak megadassák a felhatalmazás ideiglenes megállapodások létesítésére. A javaslat e fölhatalmazást kéri és czélozza és mint ilyen az eddig ily esetekben követett gyakorlatnak mindenben megfelelő. E törvényjavaslati intézkedés ideiglenes voltát biztosít] törvényjavaslat ama rendelkezése, mely szerint, ha az ezen fölhatalmazás folytán kötendő megállapodások 1893. évi június 30-án túl terjedő időre köttetnének, ez esetben a törvényhozás előzetes jóváhagyása lesz kikérendő. A beterjesztett törvényjavaslat második §-a fölhatalmazást kér a kormány részére a tekintetben, hogy az általános vámtarifa VI. osztályához tartozó 24. sz. utáni két jegyzetét hatályon kívül helyezhesse és a gabonaneműekre esetleg rendeleti úton az általános vámtarifában megállapítottaknál alacsonyabb vámtételeket alkalmazhasson. Ezen felhatalmazás teljesen indokolt és jogosult a tárgyalások megkönnyítése czéljából és azért újólag kérem a t. házat, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Kíván-e valaki szólani? Gaál Jenő: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatra két észrevételt vagyok bátor tenni, a melyek egyike sem vonatkozik szorosan magára a javaslatra, hanem csupán azzal kapcsolatos kérdésekre. (Halljuk! Halljuk!) Első megjegyzésem tárgyát az a gyakorlat képezi, a mely nálunk az ideiglenes kereskedelmi szerződések kötése körűi kifejlődött. Méltóztatnak emlékezni a t. ház azon tagjai, a kik a múlt országgyűlésnek is képviselői voltak, hogy a múlt év végén tárgyaltatott iít a Törökország-, Bulgária-, Spanyolország- és Portugáliával létező kereskedelmi viszonyaink ideiglenes szabályozásáról szóló előterjesztés. Akkor az előterjesztés több rendbeli kifogás tárgyát képezte. Ha jól emlékezem, Helfy Ignácz t. képviselőtársam volt az, a ki behatóbban foglalkozván ez előterjesztéssel, kifogásolta, hogy vz utóbbi időben nálunk a kereskedelmi szerződések nem egyszerűen meghosszabbíttatnak, hanem kimondatik az e tekintetben kívánt felhatalmazásban, hogy a fennálló szerződés módosítható, sőt ha szükséges, egészen új intézkedések által helyettesítheti is. Ugyanezen előterjesztéssel szemben a mondott alkalommal kiemeltetett továbbá, hogy az akkor javaslatba hozott intézkedésekre nézve semmiféle határidő kitűzve nem volt, hanem csak az indokolás mondta azt, hogy a végleges szerződések jóváhagyás végett annak idején a t. ház elé fognak terjesztetni. Szóba került a t. házban az is, hogy az ilyen felhatalmazások mellett kötött kereskedelmi szerződésekről jelentést kellene a törvényhozásnak tenni, hogy a szakbizottság által az tárgyaltatyán, maga a törvényhozás azokra vonatkozólag állást foglalhasson. Jogilag az így kötött szerződések természetesen kötelezők, akkor mi legyen utólag a felfogás azokra vonatkozólag. De máskép állunk a politikai felelősség dolgában és arra nézve, hogy a t. ház ellenőrzési jogát e tekintetben mikép gyakorolja. A volt kereskedelmi minister ezen kifogásokra felelve felhozta, hogy nagyon nehéz bizonyos államokkal szemben tárgyalni, ha kezeink meg vannak kötve. Különösen a keleti államokat illetőleg említette, hogy szükségét érzi a szabad kéznek és kérte a képviselőházat, hogy ezt ilyen esetekben adja meg a kormánynak. Elismerte azonban, hogy az ideiglenes kereskedelmi Szerződéseknél nagyon kívánatos, hogy a kormány koronkint jelentést terjeszszen a ház elé és én úgy emlékszem, hogy az akkor felszólalt t. képviselőtársunk csakis ennek folytán érezte magát megnyugtatva és nem érvényesítette továbbra azon jogát, hogy e tekintetben esetleg határozati javaslatot terjeszszen a ház elé. Most megint egy oly javaslattal állunk szemben, a melyben a kormány felhatalmaztatik nemcsak az érvényben levő kereskedelmi szerződések további fentartására, nemcsak annak módosítására, hanem esetleg arra is, hogy másnemű intézkedésekkel pótolja annak rendelkezéseit. Én e javaslattal szemben elismerem, hogy az szintén olyan természetű, a melynél a kormánynak szabad kezet engedni tanácsos. E javaslatban az ideiglenes intézkedések határideje is megállapíttatik, mert 1893. június 30-ikán a felhatalmazás véget ér. Marad tehát a harmadik kifogás, melyet én magamévá teszek, mert a parlamenti ellenőrzés jogát hatályosan kívánom e részben is érvényesíteni, azért kívánatosnak tartom, hogy a t. ház jelentéseket kapjon, melyek tárgyalása alkalmával állást foglalhasson arra nézve, hogy a felhatalmazás alapján tett intézkedések megfelelnek-e az ország kiviteli és másnemű érdekeinek, vagy nem? Ha a törvényhozás a vicinális vasutakra vonatkozó törvényt meghozva, úgy fogta fel a dolgot, hogy bizonyos szorosan körülírt esetekben joga lévén ilyen vasutakat engedélyezni, szüksége forog fenn annak, hogy a képviselőház ellenőrizze a kormánynak adott e nemű joggyakorlatát, menynyivel inkább szüksége mutatkozik annak, hogy I a felhatalmazás alapján kapott ideiglenes szer-