Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-65

tó. orsüigos Blés 1892. Jutiius 1.-én, szeráda. 3 5 Madarász József: Az is! Gr. Csáky Albin, vallás- és közokta­tásügyi minister: Ennek megváltoztatását, lehet, mint czélt, mint feladatot kitűzni e tekin­tetben, de rögtöni eredményt létrehozni nem lehet; erre a tanárokat nevelni kell. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) E téren a legelső és leg­fontosabb feladat az, hogy az alsó osztályokban egy tanár kezébe lehetőleg több tantárgy tétes­sék le; mert ha egy tanár csak egy tantárgy­gyal foglalkozik, mindenki a maga tantárgyát tartván legfontosabbnak, túltengés, túlterhelés következik be; ha pedig egy tanár több tan­tárgygyal foglalkozik, a helyes beosztást meg­csinálhatja, (Általános helyeslés.) Még a tekintetben egyet tudok érteni a t. képviselő úrral, hogy a latin nyelv tanítása a középiskolákban bizonyos mértékben restingál­tassék. Hiszem és remélem, hogy a létesülő egységes középiskolákban ezen nézetem, fel­fogásom kifejezést is fog találni. (Helyeslés a jobboldalon.) In spéci e azt kívánom, hogy ne az első osztályban kezdjék a latin nyelv oktatását, hanem a harmadikban. (Közbeszólás a jobboldalról: Az ötödikben!) Azt akarnám, hogy az első két osztályban az oktatás legelső sorban a magyar nyelv teljes elsajátítására irányíVljon (Általános helyeslés.) s nem tartom lehetségesnek, hogy zsenge korban két különféle nyelvet egyaránt akarjunk a tanulókkal elsajátíttatni. (Általános helyeslés.) De már, bocsánatot leérek, a német nyelvre nézve nem tudok Madarász József t. képviselő úrral egyetérteni. (Zajos ellenmondások a szélső­balon. Egy hang: Pedig ez a fö !) Felfogásom sze­rint az általános műveltséghez Magyarországon... Pázmándy Dénes: Semmi szükség ! (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Csáky Albin, vallás- ós közoktatás­ügyi minister: Igenis szükséges, hogy németül tudjunk, hogy a nemet tudományos világgal össze­köttetésbenmaradjunk, (Helyeslés jobb felől.) hogy a tudomány és művészet köréből felvehessük magunkba onnét mindazt, a mire nekünk szük­ségünk van. (Élénk helyeslés jobb felöl. Ellen­mondások a szélsőbalon.) Pázmándy t. képviselő úr azt mondja, hogy semmi szükség erre. Pedig én azt hiszem, ha megkérdezi önmagát, meg a szomszédját, Thaly képviselő urat, mind a kettő kénytelen lesz el­ismerni, hogy annak a német nyelvnek igen nagy hasznát veszik érintkezéseikben. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: A tudományban! Német­országban szívesen beszélek németül! Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatás Ügyi minister: Teljesen osztozva Horváth Gyula képviselő úrnak azon nézetében is, hogy bizony igen nagyon káros az az irány, a mely nálunk létezik, melynél fogva mindenkit bizo­nyos kategóriába be kell osztani és mindenki bizonyos kategóriába be is kívánkozik. Hanem hát különösen vagyunk mi ezzel. Most, mikor a fizetések általános szabályozásáról van szó, ismé­telten fordult elő az, hogy egyszer azzal a kívánsággal jöttek hozzám: ne tessék minket kategóriába beosztani, mi kategórián kívül aka­runk maradni és mikor utána jártam az oknak, azt állapítottam meg, hogy az illetők azért nem akartak a kategóriába bejutni, mert az illető kategória felfogásuk szerint nem elég jól van dotálva. Mindjárt egy másik oldalról azután avval fordultak hozzám: tessék minket a kate­góriába bevenni, nekünk rang kell, mi valamit képviselni akarunk ebben az egész hierorchiá­ban, és mikor utána jártam, hogy miért kell hát a kategória, kitűnt, hogy azért, mert ha abba belejutnak, sokkal magasabb fizetést fog­nak kapni. És például magam jártam utána, saját speciális kívánságomra történt, hogy a polgáriskolai tanítók igenis beosztassanak a kategóriába, mert ezen beosztás, (Egy hang a szélsőbalon: Rossz beosztás!) habár egyesekre nézve talán nem fog jelentékeny különbséget tenni, de az összesség mégis általában jelenté­keny nyereségben fog részesülni az által, hogy bizonyos kategóriába, osztatnak be. Egyébiránt ez a beosztás korántsem olyan, hogy valami ehinai falat teremtene, hogy ne lehetne az egyik kategóriából a másikba át­lépni. Alapja annak mégi* csak az, hogy min­den ilyen kategóriában három fizetési fokozat van 8 így ez által az illetőket érdemük szerint jobban lehet jutalmazni, bizonyos idő múlva nagyobb fizetésekben részesíteni, mint máskép; sőt megtörténhetik, hogy valaki felsőbb kate­góriába léphet elő: tanárból lehet igazgató, igazgatóból főigazgató. Már most meg kell még pár szóval emlé­keznem a Ferencz-József intézetről is. Meg­vallom, nagyon rossztól esett, a mit e tekintet­ben Horváth Gyula és Pázmándy t. képviselő urak felhoztak, mert szavaikból bizonyos rosz­szalást értettem ki egyrészt arra nézve, a mi magát az intézetet illeti és másrészt a rend­szerre nézve is, a mely ilyen intézetet létesít. (Halljuk! Halljuk!) Annak idején, mikor az intézet létesült, módom volt itt a képviselőházban előadni az okokat, melyek az intézet felállítására vezettek. Most is csak azt mondhatom, hogy e tekintetben semmi sem változott. Az intézet ép oly szük­séges arra, mint volt akkor, sőt évről-évre szükségesebbé válik, mert hiszen oly sokan kí­vánják a felvételt, hogy teljes lehetetlen a nyíl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom