Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-71
fi. orsssftgos «lés 1S92. jnöitis It.én, kedáefi, {99 Áz ottani lovaskaszárnyában van három századnak raktára, irodája, vannak őrszobák és böríönszobák, mesteremberek, puskaművesek műhelyei, félszerek és daczára, hogy mindez kincstári tulajdont képező kaszárnyában van, ezek után is bérek és pedig 200—400 frtig vannak felszámítva. Elképzelhetjük most, t. ház, hogy 47 kincstári tulajdont képező kaszárnyában mennyi ilyen helyiség van elhelyezve és az ezekben levő helyiségek bérei mégis be vannak állítva a költségvetésbe. Megengedem, a mit a t. államtitkár úr mond, hogy a raktáraknak és az irodahelyiségeknek kiadásai is vannak, de akkor ne tessék másféle kiadást, például fentartást vagy akármit bér ezímén ide állítani, mert ha a költségvetésben bér állíttatik be, akkor a költségvetés okvetlenül irreális. Hiszen ezekben a kérdésekben mindjárt egészen tisztán láthatunk: provoeálom az ezredes urak nyilatkozatát, hogy nincs-e igazam, hogy számos raktár, irodahelyiség stb. stb. van elhelyezve a kincstári laktanyákban és az ezekbe helyezett helyiségek bérei mégis benne vannak a költségvetésben. Az államtitkár úr védekezhetik bármiképen s megengedem, hogy a hon védelmi ministerium igazolni, indokolni tudja, hogy miért van ez így, a mit én különben már a zárszámadásoknál is megemlítettem és bebizonyítottam, hogy az 1890-iki zárszámadásokban előirányzott 360.000 írttal szemben 21.000 frt áll s csak ennyi bért fizettek tényleg a jelzett helyiségekért. Ha ilyen dolog foglaltatik egy költségvetésben, akkor azt én. a ki mindezt tudom, reálisnak nem tarthatom. (Helyeslés a ssélsőbalon.) Ha a t. államtitkár úr mindezekről tájékozva nincs, nem ismeri ezen állapotokat és így reálisnak tartja a költségvetést, ez ellen nekem semmi kifogásom nincs. Én nem hittem volna, hogy ennyire megyünk és ha az államtitkár úr tegnapi nyilatkozatával nem provocál, nem is hoztam volna most ezt fel, mert azt hiszem, hogy 8 évi képviselői működésem meggyőzött mindenkit, hogy személyes térre nem szoktam lépni. És daczára ennek, mit látok: az államtitkár úr álláspontjának igazolására politikai tőkét akart csinálni a »polgártársak« megszólításból. Vagy talán a költségvetés realitását akarta bebizonyítani. Ez a megszólítás, t. államtitkár úr, talán nem vétek. Engedjen meg a t. államtitkár úr, ha megjegyzem, hogy a választások nem mindig eorrectúl mentek végbe és így, ha talán a t. államtitkár urat a központnak pénze és a kormánynak hatalma választotta meg képviselőül — (Mozgás jobb felől.) Ezt a vádat itt nem százszor, hanem ezerszer hallottuk és engedelmet kérek, hogyha én provocáltatva, most szintén felemlítem itt, hogy azok a választások nem olyan tiszták, mint a t. túloldal azt híreszteli. {Mozgás jobb felöl.) Én nem a központ pénze, sőt az államhatalom daczára lettem képviselővé, tehát kénytelen vagyok az általam tisztelt és valóban tiszteletreméltó polgártársaimmal nagyon sokszor érintkezni s azért úgy hiszem, megboesátandó nekem az, ha e házban a »t. polgártársak« megszólítást ejtettem ki. Ha én nem ismerem a költségvetést és nem ismerem a honvédségnek viszonyait, ez nem* volna olyan nagyon compromittáló; de midiin a t. államtitkár úr nem ismeri — a mint pedig volt szerencsém kimutatni, hogy nem ismeri — a költségvetést és midőn a honvédség viszonyaival annyira tisztában vau a t. államtitkár úr, hogy azt mondja, hogy a honvédségnek tüzérséggel ellátása a delegatiokhoz tartozik : akkor a t. államtitkár úr, ha ezeket nem nyelvbotlásból állítaná, nemcsak önmagát compromittálná, hanem compromittálná az államtitkárt, compromittálná a ministert, a kit hivatva van helyettesíteni és compromittálná azt a kormány r t, mely az országot olyan államtitkárral boldogította meg, mint a t. államtitkár úr és compromittálná a szabadelvű pártot, mely a t. államtitkár úrnak magas katonai tudományát szavazatával kénytelen támogatni. Én Suha e házban ily hangon nem beszéltem és ne is adja az Isten, hogy a személyeskedés terére kelljen lépnem, de bocsánatot kérek, engedjen meg a t. ház és engedjen meg a t. államtitkár úr, mert provocálva voltam. (Helyeslés a szélsőbalon.) Grómon Dezső államtitkár: Nem szólalnék fel, t. ház, mert ez tisztán személyeskedés volt; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem személyeskedés!) hanem kötelességem nem önmagam miatt, hanem t. választóim iránti tekintetből kijelenteni, hogy nemcsak hogy központi pénzből nem láttak választóim soha egy krajezárt sem, de most hetedszer választottak meg engemet egyhangúlag: én szeretném tudni, hogy az a t. választókerület, a hol, úgyszólván, soha ellenjelölt nem volt és ha nem is ismerném azt a tisztességes elemet és ha nem ismerném őket egyenkint gyermekségük óta, jellemes és hazafias egyéneknek, mondom, hogy engem hétszer választottak meg képviselőjükül, azzal kimutatták, hogy bizalmuk volt akkor is irántam, mikor még nem foglaltam el a mostani bizalmi állást. (Helyi slés jobb felől.) Kérdem a képviselő urat, mondja meg ezek után, vájjon jogos volt-e ezt a nyilatkozatot tenni? (Éléuk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon) A mi pedig felszólalásának többi részét illeti, én egészen lovagias kívántam lenni, mert ma érintkeztem vele, a mennyiben ő rossz né-
