Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

190 71. országol Illés 1392. június 14-én, kedden. felől.) Magyarország ezekkel egészen alpári áll. Ez pedig a legnagyobb mértékben sérti a dualismust, Magyarország államiságát és közjogi helyzetét. (Helytslés bal felől.) S épen azért, mert én a dualismusnak consequentiáját le akarom vonni; mert én azt akarom, hogy a közös hadsereg minden intézményében, minden szervezeti vonatkozásában megvalósítsa Deák Fereneznek a közös hadseregről alkotott conceptio ját; el fogunk mindent követni, hogy az oktatásügynek megmagyarosítása ne csak ígéret, ne csak irott malaszt, hanem tett is legyen. (Élénk helye-lés a bal- és szélsőbalon.) Széll Ákos: Gr. Pongrácz Károly! Gr. Pongrácz Károly: T. ház! Körülbelül 42%-kal járulunk a véradóhoz és 12%-ot tesz ki a magyar tisztikar a közös hadseregben. (Halljuk ! Halljuk!) Ezen aránytalanság kellőleg bizonyítja azt, hogy magyar tiszti nevelésre szükségünk van. (Helyeslés bal felől.) Ennek következtében a tiszti akadémia felállítását .Magyarországon épugy szükségesnek tartom, mint a katonai al- és főreáliskola életbeléptetését. {Helyeslés bál felől.) Továbbá szükségesnek tartanám azt is, hogy a Magyarországon létező kadétiskolákban, legalább a felerészben, csakis oly magyar születésű honpolgár fia nyerhessen felvételt, a ki a magyar nyelvet ismeri. (Helyes lés bal felöl.) A mit most fogok mondani, azt már nem fogják annyira helyeselni. (Halljuk! Halljuk!) De hogy valamit elérhessünk, engedményt is kell tennünk. Én tökéletesen megelégszem, ha azon magyar katonai akadémiában, a mely Magyarországon felállíttatnék és a melyben amúgy is csak oly ifjak nyernének fölvételt, a kik az érettségi vizsgálatot letették, az oktatás ugyanolyan tanterv alapján történnék, mint a bécsújhelyi akadémiában és a magyar nyelv mint kötelező tantárgy a magyar litteraturával együtt felvétetnék. (Mozgás és ellenmondás a baloldalon.) Mondtam, hogy mindjárt nem lesznek megelégedve, de ez az én nézetem. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a katonai al- és főreáliskolában, a melyek tulajdonképen ezen akadémiák alapját képezik, azoknál, a kik az érettségi vizsgát le nem tették, hanem a katonai főreáliskola negyedik évének bevégzése után lesznek felvéve, a magyar nyelv ápolására gond fordíttassák. Ezek nézeteim a katonai nevelésről. Nem tartom közömbösnek a hadseregre nézve, hogy a magyar elem a közös hadsereg tiszti karában minél nagyobb mértékben képviselve legyen, mert tapasztalatból tudom, hogy ellenség előtt a magyar előljáró sokkal nagyobb befolyást tud gyakorolni a magyar katonára, mint a nem magyar, a kit a katona meg nem ért és a kivel együttérezni nem tud. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én hozzászólhatok a kérdéshez, mert tapasztalásból beszélek s ez indít engem arra, hogy e tekintetben talán szabadelvűbben nvilátkozzam, mint önök azt rólam feltételezik. (Élénk derültség.) De miután már szót emeltem, nem mulaszthatom el, hogy ne reflectáljak Beöthy Ákos t. képviselőtársam tegnapi beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Nem voltam jelen beszéde alkalmával, mert a gyorsíróirodában voltam elfoglalva s csak az újságok útján értesültem azon philjppikáról, a melyet megeresztett. (Derültség.) Átolvastam a beszédet s mondhatom, hogy szóróiszóra elferdítette azt, a mint mondtam; merőben mást mondott, mint a mit én s a mit aztán ő kigondolt, azt támadta meg. (Élénk derültség,) Mit mond t. képviselőtársam? (Halljuk! Halljuk!) Többek közt így szól (olvassa): »A t. képviselő úr azt mondta, hogy nem lehet külön hadsereg, mert hová lenne akkor a fegyelem ?« Hát, t ház, arról én egy szót sem szóltam. (Élénk derültség.) Azt mondtam ugyanis, hogy a jelen körülmények közt — és fejtegettem is e körülményeket — egy erős, egységes és fegyelmezett olyan hadseregre van szükségünk, mely a szervezetet már bevégezte. Ezzel pedig nem mondtam, hogy magyar hadsereg nem lehet fegyelmezett, mert a magyar honvédségnél elég fegyelem van és csodálom, hogy egy magyar emberről, a ki a honvédcsapatoknál magasabb rangban hosszabban szolgált, azt lehessen állítani, hogy ott a fegyelem létezését tagadná. Szavaimat tehát tökéletesen félreértette, vagy akaratlanul elferdítette. (Derültség bal felöl.) De menjünk tovább. T. képviselő úr így folytatta ezután (olvassa): »A t. képviselő úr azután lefestette, hogy minő borzalmas következmények származnának abból, ha nemzeti hadsereg lenne és hogy akkor az egész hadsereg a nemzeti viszályoknak, a nihilismusnak és nem tudom minek, áldozata lenne.« Hát, t. ház, erről sem szóltam egy szót sem. (Nagy derültség.) Kérem, méltóztassék elolvastatni, a mit mondtam, követelem és megméltóztatik győződni ennek ellenkezőjéről. (Élénk derültség bal felől.) Harmadszor így nyilatkozott t. képviselőtársam : (olvassa): »A t. képviselő úr továbbá azt mondotta, hogy nem lehet közös hadsereg, mert akkor az hulla lenne és hullával ki szövetkeznék.* (Felkáltások a szélsőbalon Ezt nem mondta! Élénk derültség.) A t. képviselő úr szerint azt mondtam, hogy egy magyar hadseregnek hullának kell lenni s így a honvédség is hulla lenne. Nem ezt mondtam, t. ház. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én képletek-