Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-65
85. orsságos ülés 1892. jnnins 1-én, szerdán. 13 kötelező oktatásait: akkor, midőn a magyar nyelvre alig fordítanak hetenkint három órát, akkor ne nyomják agyon a gyermek szellemét a német és latin nyelvből való heti tíz órával ! Fenyvessy Ferencz: Az sem elég! Madarász József: A ki kevesli, hogy a magyar gyermek heti tíz órán át tanul németül és latinul: vigye el gyermekét Németországba, vigye el Latinországba. Az a gyermek, a kinek szüksége van rá, ám tanulja meg mind a latin, mind a német nyelvet, De kivált a középiskola négy alsó osztályában a gyermekek csak egy tizedének van szüksége latin nyelvre s legfölebb egy harmadának a németre. Ne kívánjuk hát, hogy az a másik 9 / 10 rész az V 10 kedvért és a / 3 az V 3 rész kedvéért tompítsa agyát és idegen nemzetek tulajdonságainak elsajátítására azt az időt, melyet a magyar nemzeti műveltség elsajátítására kellene fordítaniuk. (Ellenmondások.) Hiába, t. képviselőtársam nem fogja a nemzet érzelmeit tolmácsolni, ha a latin és német nyelvtanulására kényszeríti azokat a gyermekeket, kiknek ezekre soha nincs szükségük. Ám adassék nekik alkalom, hogy azt, ami a gyakorlati életben a legszükségesebb, a német nyelvből is megtanulják. Erre oktathatják önök és mindazok, a kik a magyar nemzet gyermekeivel a jobbra és balra vezényszókat németül akarják megtanultaim. De hisz ezeknek is csak a legszükségesebb néhány kifejezés kell! Sok helyen azonban azt akarják elérni, hogy a gyermek megértse Schillert és Gröthét és nem egy iskola 7-ik és 8-ik osztályú tanulóit láttam, hogy be kellett magolniok órák hosszú során át Goethének vagy Schillernek egy egész költeményét, a mely igen szép és igen jeles, ha azt a férfiú önművelése tekintetében sajátítatja el, de igen csúnya, igen helytelen, igen rossz, mikor bemagoltatik értelem nélkül és elveszi azon VI., VII., VIII. osztályba járó ifjaktól azt az időt, a melyet különösen hazánk történelmére, a mennnyiségtanra, a természetrajzra és a magyar irodalomra kellene fordítani. Én csak arra kérem a t. minister urat, vegye fontolóra mindezeket ós adandó alkalommal iparkodjék mindnyájunkat megnyugtatni arra nézve, hogy a magyar középiskolai oktatásban is az ifjak meg ne fosztassanak a más nyelveknek túlzott mértékben követelt oktatása által azon időtől, melyet a magyar nemzeti irodalom anításära, a magyar nemzeti szellem, a magyar nemzeti jellem fejlesztésére és az e részben szükséges magyar történelemre kellene fordítani. Ez az, a mire a t. közoktatásügyi minister úr figyelmét fölhívni kívánom. (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Nem helyes!) Lázár Árpád jegyző.* Pázinándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! A miket az előttem szólott képviselő urak elmondottak, annak legnagyobb részéhez csatlakozom én is. Különösen pedig ahhoz, a miket Horváth Gyula t. képviselő úr a Ferencz-József-intézetre nézve mondott. Feleslegesnek tartom én is egy ily kasztszerű tanintézetnek fentartását és dédelgetését. De kapcsolatosan ezzel rátérek a bécsi Mária-Terézia intézetre, a melynek megszüntetését, a mi Magyarország részvéteiét ezen intézethez illeti, többször volt szerencsém itt e házban szóba hozni. Én azt tartom, hogy a magyar alapítványok a bécsi Theresianumban teljesen jogellenesen adattak ki, hogy az a közjogi helyzet, a mely ma a Theresianumban van, teljesen törvénytelen. Én nem képzeiem azt a törvényhozási actust, a mely a vallásalapnak bizonyos vagyonát egy külországban levő intézetnek törvényesen adományozhatta volna és azt tartom, hogy itt az ideje, hogy megszűnjék az a viszásság, hogy mi a vallásalap vagyonával Bécsben egy intézetetet tartsunk fel, a melynek eredete magyar ellenes és a mely nevelésére nézve ma is határozottan magyarellenes. (Ellenmondások.) Ezt merem állítani, mert nagyon ismerem az intézetet. Nagyon kérném a t. minister urat, mondaiiá meg, micsoda jogalapon nyugszik az, hogy ezen magyar alapítványi összegek oda költessenek és nem lenne-e jobb, ezekkel itt magyar nemzeti nevelési czélokat istápolni. De addig is, a míg ez az intézet fennáll, visszásnak tartom, hogy oda olyan magyar stipendisták küldetnek, a kik igen sokszor nem is tudják a magyar nyelvet, mert holmi katonai családok ivadékai, olyanok, a kik épen csakhogy itt születtek; . . . Thaly Kálmán: Véletlenül, marsközben. Pázmándy Dénes:... a kik magyar honosok ugyan, magyar stipendiumot kapnak, de magyarul nem is tudnak és nem is Magyarországnak neveltetnek, mert azok nem is jönnek Magyarországba, mert azok künn maradnak: Azt is voltam bátor már évekkel előbb megjegyezni, hogy a magyar nyelvoktatására a Theresianumban és az ezzel kapcsolatos intézetben a keleti akadémiában, mily csekély súiyt helyeznek és hogy azok a vizsgák, melyeket ott tartanak, mennyire csupán szemkápráztatásra valók. Ez nem is lehet másként, mert a magyar nyelv és a magyar tudományok, mint rendkívüli tudományok taníttatnak, a fiúkra nézve tehát túlterheltetést képeznek. Még egy harmadik, még pedig speciálisan magyar jellegű intézetre, a Pazmaneumra hívom fel a minister úr figyelmét. Mikor látja a magyar kormány elérkezettnek azt az időt, hogy
