Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-47
m 47. országos Illés 1892. május 6-án, pénteken. magát tájékoznia kell. És én azt hiszem, ez esetben is igen helyesen járt volna el a bíráló bizottság, hogy habár a lemondás által a választás ténye felett való ítélkezés lehetősége megszűnt is, jelentette volna a háznak — miként az a házszabályokban is foglaltatik — hogy ha netalán bizonyos oly cselekmények fordultak volna elő a választás alatt, a melyek következtében bfínvizsgálat volna elrendelendő, a bizottság e részben is tájékozta volna a t. házat. Én tehát azért tartottam kötelességemnek felszólalni, inert ez esetre nézve nem kívánom utasíttatni újra a bíráló bizottságot, hogy vizsgálja meg, vájjon ezen, vagy amazon bűntényre nézve bizonyos alapos gyanúokok nem forognak-e fenn az előadott kérvény okiratai szerint, hanem óhajtom, hogy a jövőre nézve a bíráló bizottságok, miként — ismétlem — a házszabályok is megjelölik, ha ily események a választásoknál megtörténnek, ez iránt is értesítsék a képviselőházat az esetben is, ha időközben a képviselő — a ki, jól tudom — ez esetben megválasztatását védeni nem is volt hajlandó — lemondott. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez az, a mit mint képviselő, a házszabályokra nézve kötelességemnek tartottam elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A bíráló bizottság végzése végérvényes lévén, nem tehetek más javaslatot, mint azt, hogy méltóztassanak azt tudomásul venni és az elnököt felhatalmazni, hogy azon végzés értelmében a szükséges intézkedéseket megtehesse, illetőleg a költségekre vonatkozó határozatot foganatosíthassa. (Általános helyeslés.) Ily értelemben mondom ki a határozatot. T. ház! Következik a napirend: a földmívelésügyi mínisterium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Szederkényi Nándor jegyző: Atzél Péter! Atzél Péter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A vita jelenlegi előrehaladott stádiumában talán ezélszerííbb volna, ha felszólalásomat a részletes tárgyalásnál tenném meg, de mivel mégis meglehet, hogy eszmémet az igen t. földmívelésügyi minister úr el találja fogadni, alkalmat akarok neki nyújtani, hogy erre nézve most nyilatkozzék. Örömmel constatálom, t. ház, azt az egyhangú véleményt, a mely mindnyájunkat a ház valamennyi oldalán eltolt, azon egyöntetűséget, a melylyel a földmívelésügyi tárczának számtani összegét csekélynek tartjuk. Jele ez, t. ház, annak, hogy mindinkább át vagyunk hatva attól, hogy földmívelési ország lévén, azon tárczát kellene legjobban dotálni, a mely legjobban képviseli a saját érdekünket; de legyen szabad kiemelnem, hogy én e tekintetben nem teszek szemrehányást a földmívelésügyi minister úrnak, mert azt hiszem, nem rajta múlt, hogy ezen tárcza összege nem nagyobb, de azt hiszem, talán t. collegája a pénzügy minister úr tartotta czélszertínek összehúzni a zacskónak a zsinegeit, hogy megvédje az ő legdrágább, legsajátabb, de, fájdalom, még mindig gyenge lábon álló gyermekét : (Igaz! Úgy van! hal felől.) a deficit nélküli budgetet. T. ház! Ha ebben nem csalódom s ez volt az oka a pénzügyministernek, hogy e tárczát jobban nem dotálta, nem vagyok vele agy véleményen; mert, t. ház, két tárczája van az országnak, a melyet nézetem szerint minden körülmények között a lehető legjobban kell dotálni, a mely a befektetéseket a legjobban kamatoztatja és nemcsak a busás kamatot adja meg, hanem még talán, azt lehet mondani, a befektetett tőkét is visszafizeti: ez a földmívelési és közoktatási. (Helyeslés balfelóí.) Az egyik megadja az anyagi, a másik megadja a szellemi erőt. (Élénk tetszés bal felöl.) Ez az, t. ház, a mit egész általánosságban cl akartam mondani és ha megengedik, bátor leszek némely részletekre vonatkozó megjegyzést tenni. (Halljuk!) Nem tudom, hogy az, a mit most mondani fogok, kizárólag a földmívelési ministeri tárcza keretébe tartozik-e, de a mennyiben nem tartoznék e tárcza köréhez, kérem a t. minister urat, szíveskedjék az illető tárcza minisxerét e részben felvilágosítani és iparkodni arra, hogy a mennyiben véleményemet elfogadni méltóztatik, ez iránt törvényjavaslat terjesztessék a törvényhozás elé. Vonatkozik pedig, a mit mondani fogok a hitel viszony ok jelen állapotára. (Halljuk!) Nem tudom, helyesli-e a földmívelési minister úr azt az állapotot, hogy ma, midőn az országban általában bizonyos pénzbőség van, hogy akkor a törvényes kamat 8°A legyen és hogy mikor a osztrák-magyar bank a kamatlábakat 3—3 1 / 2 százalékban állapította meg, akkor a vidéki ^pénzintézetek 8—12 százalékért adják a pénzt? Általában a kiegyezés előtti időben, a mikor sokkal kevesebb volt a pénz, kevesebb a tőke, 6% volt az úgynevezett törvényes kamatláb és akkor a magyar pénzintézetek a 6 százalékos kamat mellett prosperálhattak ; és ma, midőn — legalább az illető szakközlönyök kimutatása szerint — annyi millió meg milliárd fordul meg a pénzintézetek számláján, a kamatláb 8% legyen: ezt visszás dolognak tartom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én általában perhorreseálom a mostani takarékpénztári állapotokat, ezek ma semmi egyebek, mint . . . Remete Géza: Uzsorások! Tönkreteszik a népet!
