Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-46

4G. országos ülés 1892. május 5-én, csütörtökön. B emberből, ha tanulmányait jól végezte, lehet erdőhivatalnok. De hány vállalkozó aspiránsból, kezdve a tojás-árulón, végig a kereskedelem minden ágán, válik ki egy oly vállalkozó, a ki képes részt venni ily nagy vállalatban, mint az állami vállalatok? Persze ez emberek értik is a módját, mik épen kell elbánni minden rendű és rangú emberekkel oly formán, hogy a haszon mindig az övék legyen. Épen most folyik egy ritka látványosság, melyet e vállalkozók egy másik, tökéletesebb válfaja, egy bankconsortium ad elő, hogy mily gyorsasággal vezet egy bankconsortium nemcsak egyes tisztviselőket, hanem két államnak összes kormányférfiait és a két államnak csaknem összes közvélem\ ényét egy délibábos pusztaság fele, a honnan legszebb délibábos képek látszanak és a mint veszem észre, a közvélemény oly nagy várakozással van, mert kápráztató színek mutatkoznak onnan. E napokban alkalmam volt egy, a kormánynyal nem épen egy értelemben lévő lap részéről azt olvasni, hogy akár akarja Ausztria az ő valutáját, akár nem, de mi azt okvetlenül rendezni fogjuk. Pedig, t. ház, mikor odaérünk arra a pusztaságra, melyre a haszonleső bankárok vezetnek, mit fogunk ott látni ? Azt, hogy nem történt egyéb semmi, mint az, bogy pénzünket felváltottuk a bankóról aranyra vagy ezüstre. Ezt, a mióta én élek, minden körülmények közt megtehettem a nélkül, hogy erre nekem valami nagy pénzműveletre lett volna szükségem. Már most csupán azért, hogy a mi pénzünk elváltassék, az azt eszközlő bankcsoportnak lényeges nagy hasznának kell hogy legyen és ezért a furcsa ideáért, (Derültség a jobboldalon.) a melyre egyáltalában szükségünk nincs, újból be kell adósítani országunkat, egy ríj kölcsönt kell venni, újabb kölcsön kamatját- kell, hogy hordozzuk, mintha eddig nem volna elég. Most is minden adóforintból 33 kr. megy körülbelül a külföldi bankárok zsebébe. Minden cigaretta után, regálé vagy akármicsoda után, a mivel az államnak adózunk, 33 kr. megy a külföldi bankárok zsebébe. Most nem elégszünk meg ezzel, hanem új kölcsönhöz járulunk, hogy bankó helyett ezüstünk legyen, a mi annyit tesz, hogy jövőben nem mi fogunk bízni állami önállóságunk szilárdságában, hanem fog abban bizakodni a Rotschild-consortium. T. ház ! A Rothschild-consortium. .. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni; a földmívelésügyi ministerium költségvetését tárgyaljuk. (Helyeslés jobb felől.) Justh Gyula: Csak indokolja azt, a mit mondani akar. (Halljuk ! Halljuk !) Molnár Józsiás: Elnök úr engedelmével mindjárt a tárgynál leszek. Mondom tehát, hogy ezzel az eljárással ismét csak a Iiotschild-consortiumnak, illetve azoknak a külföldi bankcsoportoknak adófizetőjévé leszünk. Szerintem, t. képviselőház — bár tudom, hogy a most felvetett ötlet csillogó voltánál fogva sokak előtt szinte nevetséges lesz, a mit mondani akarok, de meggyőződésemet mégis előadom — mondom, szerintem a valutarendezésnek és a nemzetgazdaság helyreállításának egészen más útja és módja van. Első sorban is, minthogy épen a földmívelésügyi tárczánál vagyunk, a földmívelésügyi minister i\rnak gondoskodni kellene arról, hogy a magyar állam birtokait minden körülmények között akként kezelje, hogy azok, mint más magánbirtokok kellő hasznot hozzanak, a mely haszonból az ország közgazdaságának legégetőbb szükségleteit kellene fedezni, ha azt akarjuk, hogy az orszég haladjon és gyarapodjék. Az én valutarendezésemnek másik módja az, hogy a t. kereskedelemügyi minister úr, párhuzamosan a földmívelési ministerrel, oda törekedjék, hogy az ország minden vidékén az ipar és kereskedelem a közgazdasággal karöltve haladjon és ebből kifolyólag oda kellene törekedni, hogy a nemzet adóképessége növekedjék. Ez a valutarendezéshez szintén nagy mértékben hozzájárulna. Csakhogy mostani viszonyaink között, a közös vámterűlet mellett, sem közgazdaságunkat, sem kereskedelmünket mostani posványából kiemelni képesek nem vagyunk. Sőt azt tapasztaljuk, hogy közgazdaságunk hovatovább mindig lejebb és lejebb sülyed. Az én valutarendezésem az is volna, hogy ha a belügyminister úr oda törekednék, hogy mindazok, a kik földmíveléssel, ipar- és kereskedelemmel foglalkoznak, részesüljenek a teljesen igazságos és jogos védelemben és működésük ne korlátoltassék egyesek sekaturája által, a mi manapság, különösen pártszempontból annyira divatossá vált. Ha a ministerek ezek szerint járnak el, előre is biztosíthatom őket, nem lesz szükségünk arra, hogy a valutánkat nagy árakon aranynyal beváltsuk, hogy a valutáért nagy adókat fizessünk, mert azon esetben, ha a pénzügyminister úr arra fog törekedni, hogy ne új adókat csináljon, hanem a régieket a lehető összegig apaszsza, mihelyt ezen apasztás néhány millióval kezdetét vette, pénzügyi viszonyaink és valutánk midjárt rendezve lesznek. Elnök: Másodszor is figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ne a valutarendezésről méltóztassék beszélni, hanem a földmívelési tárcz i költségvetéséről, (Helyeslés jobb felől.) Molnár Józsiás: A pénzügyi kérdések szoros összefüggésben vannak a közgazdasági kérdésekkel, azért beszéltem a valutarendezésről;