Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-46

7g 46. országos ülés 1892. május 5-én, csfltSrtBkfin. l)ól is. Más országokban, pl. Németországban, azt látjuk, hogy az ország főbb és nagy városai központjait képezvén a kiváló szaknevelésnek, mindenki oda küldi gyermekeit. Ha nálunk az élelmezési czikkek magas árait tekintjük, a melyek megnehezítik azt, hogy a vidéknek fiai ide özönöljenek: nélkülözzük azon előnyöket, a melyeket kétségtelenül a nagyra fejlesztett főváros, a tanügy tekintetében is adhat. De ott van a hivatalnokoknak méltó panasza, hogy a fővárosi árak a drágasági pótlékok daczára is elviselhetetlenek. Ezen hiányon az állampénztárból egyedül segíteni nagyon bajos és végre is nem tudunk lépést tartani az árak magasságával. Itt az árak olcsóbbítására kell törekednünk. (Úgy van! Igazi) És itt Hajós József t. képviselőtársam egy ezélszerű eszmét pendített meg és helyes irányban mutatott, midőn a szövetkezetek fejlesztéséről és támogatásáról szólott. Ha egy ilyen szövetkezetünk, a tejszövetkezet ma már képes ellátni a fővárost elég és jó tejjel, akkor az ország egyes részeiben létesülő termelési szövetkezetek, ha azok életbelépnek és direci. összeköttetésbe lépnek afogyasz tóval, ezen a hiányon mindenesetre segíteni fognak. (Élénk helyeslés.) De, t. ház, nemcsak ez az egy, nemcsak ez a fővárosi baj az, a mi mutatja, hogy mily drágán fogyasztunk és hogy rászorulunk a külföldre; a levegő maga az, a mit drágán fizetünk. (Halljuk! Halljuk !) Ma már nemcsak a főrangúaknak a privilégiuma és kiváltsága az, hogy a nyár melege elől menekülnek üdülőhelyekre, sőt ezeké talán legkevésbbé, a mennyiben falusi birtokaikon időzhetnek, de a középosztálynak, a városokon élő középosztálynak is ma már fokozódó igénye az, hogy a nyarat üdülőhelyeken töltse s ha szétnézünk Ausztriában, ha szétnézünk Németországban, ezen országok fürdői tömve vannak hazánkfiaival. (Igás! Úgy van!) Es mi teszi lehetetlenné azt, hogy ezeknek legalább egy része felkeresse azon gyönyörű vidékeket, a melyek hazánkat Trencséntől kezdve Brassóig és Krassó Szörényig körülövedzik. Ezzel azt hiszem, oly térre mutattam, a melyre t. barátom Münnich is rámutatott, a melyen mindenesetre lehetséges ezen igen fontos közgazdasági és culturalis ügyet fejleszteni és előmozdítani a nélkül, hogy a már meglevő fürdőtelepek ez által károsodjanak. (Élénk helyeslés.) Részemről módot kívántam nyújtani a közönségnek arra, hogy olcsón, megfelelő szép helyeken villatelkeket vásároljanak. (Halljuk! Halljuk!) És e tekintetben utalhatok ma már három-négy ilyen telepre, a melyek szép lendületet vettek. De sok tekintetben rászorulunk a külföldre. (Halljuk! Halljuk!) Mindenre én itt nem utalhatok, de utalok például egyre. Magyarország kertészszükségletét fedezni nem hogy nem képes, hanem az összes kertészeket Szászországból importálja. Tessék elmenni a Margitszigetre, vagy József főherczeg ő fenségének alcsuthi kertjébe, ott látható, hogy a született magyar kertész mire képes. (Igaz! Ügy van!) És ha ez irányban ráutalok arra, hogy hazánkban nem vagyunk képesek képzett kertészeket nevelni, azt hiszem, motiválva van az a szerény 6000 frtnyi dotatio, a melyet a czél elérésére, mint részösszeget a budgetbe felvettem. (Helyeslés.) Nem az a helyes, t. ház, hogy a közönséget arra intsük és serkentsük, hogy a fogyasztásban mérsékelje magát, hanem az, hogy a fogyasztásnak megfelelően termeljünk, mert ez a szép ország képes volna a mainál jobban kétszer annyi embert is eltartani. (Úgy van! jobb felől) Hentaller Lajos: Ausztriát is? Gr. Bethlen András földmívelósügyi minister: Most jutok a harmadik feladathoz, az adóképesség fejlesztéséhez. (Halljuk! Halljuk 1) A mezőgazdaság minden egyes ága oda törekszik, hogy mezőgazdaságunkat minél intenzivebbé tegyük ; azonban ha szétnézünk, azt látjuk, hogy egyes pontokon, nem tudni mi okon és alapon, mintegy speciális szigetei támadnak a qualificált termelésnek. Ott van például Makó, melynek vidékéről másfél millió forint értékű hagymát exportálnak, ott vannak: Nagy-Maro?, Kecskemét a gyümölcscsel, ott van Liptómegye. mely ugyanazt a juh-tejet, melyet másutt három kron értékesítenek, túró alakban 9—10 krajezáron értékesít. Megvallom, hogy miután az egyes góczpontok viszonyai nem annyira eltérők más szintén kedvező helyzetben lévő pontokétól, minden egyes vidékre nézve meglehetend találni azt, a mi mint speciális localis termény, jelentékeny részben pótolhatja a jövedelmet. Azt gondolom, hogy az érdekképviselet szervezetében fogunk uj szerveket nyerni, a melyek mint megyei bizottságok megtalálják minden egyes megyében azt a speciális terményt, a mely reá nézve fontos s akkor a kormány abban a helyzetben lesz, hogy azok javaslata alapján directe támogatólag beavatkozhassék. (Helyeslés.) Ekkor nem fogunk olyan jóakaratú kritikát hallani, a melynek értelme az, hogy a mi az egyes vidékre fontos, az az országra nézve felesleges. Szerintem arra kell fektetni a fősúlyt, hogy mi a kormány és az érdekeltek álláspontjából a lényeges ? A másodrendű termelési ágak fontosak egy más szempontból is — ha szabad mondanom — a democraticus agrár-politika alapja. Midőn arra törekszünk, hogy azon értelmes és szorgalmas egyéneknek, mint a'minők a°pap, a postamester, a jegyző, a kiknek fizetésük alig éri el a 400