Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-46

76. 46. országos ülés 1892. május 5-en, csütörtökön. ezen oldalán is (a jobboldalra mutat.) általános az a nézet — és ebben magam is osztozom — hogy e nagy feladatokkal szemben ezen nagy szervezetek, daczára annak, hogy azokban a legjobb erők tömörülnek, nem elégségesek hatékony tevékenység kifejtésére és azért gondoskodni kell a gazdasági érdekek czélszerűbb szervezetéről. (Helyeslés jobb felől.) De csodálkozással kell megemlékeznem arról, a mit Szemere Huba t. képviselőtársam említett fel; arról tudniillik, hogy a gazdasági egyesületek legközelebb megtartott eongressusán a kormánynak javaslata törpe kisebbségben maradt. A dolog nem így áll. (Helyeslés jobb felől.) A kormánynak, mint ilyennek javaslata nem volt, hanem az a javaslat, mely körülbelül megfelelt az én nézeteimnek, nagy majoritást nyert és mondhatom, hogy az ottan képviselt gazdasági egyesületeknek jelentékeny részét egyesítette. T. képviselőtársam tévedésének rectifieálásáál ennyit szükségesnek tartottam megjegyezni. (Helyeslés jobb felől.) Mint fontos tényezőket kell, hogy felemlítsem még az egyes biztosokat, a kik között igen kiváló, odaadó és ügybuzgó férfiakat bír a haza s valóban mondhatom, ha ezeknek száma nagyobb volna — és itt nem utalok másra, mint Bezerédj Pál selyemtenyésztési biztosra — (Általános éljenzés.) akkor azt hiszem, hogy minden más termelési ág sokkal nagyobb lendületet vehetne. (Igaz! Ű(,y van! a jobboldalon) De ha az egész helyzetet helyesen akarjuk characterisálni, akkor, azt hiszem, az a pessimismus, a mely itt-ott hangját hallatja, nem indokolt. Nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon a földmívelés hátrament volna e hogy agrár viszonyaink romlottak volnának. Ellenkezőleg. És itt utalok egyre, a mi az egész kérdést tulajdonképen felöleli és magában concentrálja és ez a földárak emelkedése. E tekintetben nem kell nagyon hosszú időre visszamennünk, mert alig tíz, de még öt év óta is ä földárak, különösen az ország azon részeiben, a hol szabályozási munkák történtek, oly emelkedést mutatnak, hogy valóban a húsz év előtti idővel összehasonlítva, akkor nem remélt eredményt mutatnak Ugyanis a midőn Csongrádmegyében tudomásomra háromnégyszáz forinton alól nincs föld; midőn Aradmegyében két-háromszáz forint a földnek holdja; midőn Békésmegyében részben azért vannak zavargások, mert ott Öt-hatszáz forintért sem képes földet venni, a kinek arra pénze volna: akkor nem mondhatjuk azt, hogy a föld ára, értéke, jövedelmezőképessége nem emelkedik. (Igás ! Úgy van! jobb felöl.) De a föld termékeinek értéke is jelentéke nyen emelkedik. Csak egyre utalok. (Halljuk! Halljuk!) A legközelebbi napokban volt itt Budapesten az xígynevezett tenyészeti állatvásár. Igen szép sikerrel végződött. Ott a mi előbb hallatlan volt, négy ötszáz forinton keltek el tehenek és bikák, sőt egy magyarfajta bika ezer forinton kelt el. A belényesi uradalomból való volt. Ez csak egy példa arra, hogy Magyarország mit képes most termelni. Továbbá utalok arra, hogy egészen új — korábban is ismert, de ily arányokban nem cultivált — termelési ágak fejlődtek. Ott van a gyümölcs-termelés, a mely kezd ma már fontosságai bírni. (Igaz! "Úgy van! Általános helyeslés.) Ott van a baromfitenyésztés, a melyből igen érdekes adatokat hozott fel gróf Csáky Kálmán t. képviselőtársam. Ott van a lóheremag - termelés, a mely igen nagy dimensiokat ölt s a melynek értékesítése és piaezra hozatala, azt hiszem, jó kezekben van és a kormány támogatásával eszközöltetik. (Általános helyeslés.) T. ház! Még egy momentumot a sok közül. (Halljuk! Halljuk!) Ott van a napisajtó magatartása. Ma már a főváros előkelőbb lapjai bővebben, behatóbban foglalkoznak a földmívelési érdekekkel és ez fontos kiegészítő részét képezi az egésznek. Itt egy új nemzedék újult erővel fog a munkához s habár sok kritikának volt kitéve gazdasági tanügyünk 8 részben talán méltán, mert bizonyára nem vagyunk, különösen mennyiség tekintetében, azon a fokon, a hol állani kellene, a népnevelés áldásos hatása itt is mindenesetre érezhető s azon generatio, mely most van hívatva, mint nép a mezőgazdaságot folytatni, sokkal intensivebben lesz képes és hajlandó is azzal foglalkozni. T. ház! Ez alkalommal legyen szabad a gazdasági tanügy kérdésével foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy mindenütt, de különösen mezőgazdasággal foglalkozó országban rendkívül fontos és érthető, hogy mindenki keresi az eszközöket, melyekkel lendületet lehessen adni a mezőgazdasági tanügynek és a népet értelmileg qualificalni lehessen arra, hogy a nagyobb feladatoknak megfelelhessen. Mint erre talán legközelebb kínálkozó módot ajánlják azt, hogy a népiskolákban valamely momentuma a mezőgazdasági tanügynek vezettessék be. Nem mi magyarok vagyunk az elsők, kik itt egy fal előtt állunk, mert sajnos, (Halljuk!) hogy a hat-tizenkét éves korig tartó elemi oktatásba nagyon bajos a gyakorlati mezőgazdasági oktatást bevezetni. (Igaz! Úgy van!) Egyáltalán egy gyermeket valamely szakra oktatni nagyon bajos. Eltekintve attól, hogy