Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-46

46. orszíígos ülés 1892. május 5-én, csütörtökön. (55 kérem Kónay János t. képviselő urat, hogy szavait szíveskedjék megmagyarázni s ha netalán becsületbe vágó hibát vélne tudni bennem felfedezhetni, azzal itt, a hol a kifejezéseket használtam, álljon elő.« Én nem voltam akkor jelen, a mikor Kun Miklós képviselő úr e kérést hozzám intézte, tehát nem is válaszolhattam neki azonnal s nagyon kisszerűnek tartottam a dolgot arra, hogy másnap, a midőn erről tudomást szereztem, az ülésben e válaszszal a ház idejét még tovább vesztegessem. Miután azonban t. képviselőtársam azóta engem személyesen is megkért, hogy tegyem meg e kérdésben nyilatkozatomat, én készséggel szolgálok neki azzal, hogy kijelentsem, mikép arról, hogy a képviselő árnak becsületbe vágó hibái volnának, nekem tudomásom nincs. Általánosságban értettem a hibákat és ily értelemben alkalmaztam kifejezésemet a t. képviselő úrra. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Következik a napirend: a földmívelésügyi tárcza költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Ki következik? Schóber Ernő jegyző: Boros Béni! Boros Béni: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bármennyire óhajtandónak tartanám is, hogy a a költségvetési vita tanácskozásaink hosszúsága által több időt, mint a mivel a törvényhozás rendelkezik, igénybe ne vegyen; bármennyire óhajtom is, hogy a költségvetés megszavazása végre-valahára ténynyé váljék és az államgépezet ez okból zavaroknak kitéve ne legyen, mégis engedélyt kell kérnem, hogy a földmívelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál én is felszólalhassak és a t. ház becses türelmét én is igénybe vehessem. (Halljuk! Halljuk!) Furcsának tartom ugyan a helyzetet, hogy épen e tárcza költségvetésénél kell türelmet kérnünk a magunk részére, mert hiszen méltóztatnak tudui, hogy vannak kérdések, a melyeket a t. ház hosszasan szokott tárgyalni, de a melyek távolról sem bírnak azzal a fontossággal, mint a minővel hazánk közgazdasági érdekeinek megvitatása bír, mégis a t. ház türelmét gyakran napokig, sőt hetekig igénybe veszik. Mi szántóvető emberek, az ily vitákban nem szoktunk részt venni, de ily alkalommal, a midőn az a költségvetés van tárgyalás alatt, a mely közéletünk minden ágára kiterjed, igyekszünk a közjó érdekében szerény tehetségünkkel közreműködni ; (Helyeslés.) mi csak akkor tehetjük ezt és ha ekkor sem tennők, nem felelnénk meg igazán országgyűlési képviselői kötelességünknek. (Úgy van!) Számtalan kérdése merül fel a költségvetés tárgyalásánál közéletünk minden ágának, hogy ha bárki is közülünk csak néhány szóval kíKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. vánná is méltatni azokat, igen hosszú idő volna szükséges arra, hogy a tárgyat kimeríthesse. Részemről ily általános, részletekbe bocsátkozó előadást jelenleg nem kívánok tartani, megtették már ezt az előttem szólott t. képviselő urak s jóformán elmondották mindazt, a mit a kormánynak és mindnyájunknak is tekintetbe, figyelembe kell venni. De abban a jelentésben, melyet az igen t, földmívelésügyi minister úr a házhoz be terjesztett, szintén a legnagyobb részletességgel föl vannak említve és sorolva azon ügyek, a melyek működési körét képezik a t. minister úrnak és lehetetlen, hogy itt elhallgassam azt, hogy az igen t. minister úr a jelentés beadásával az egész házat, sőt mondhatom, az egész országot lekötelezte, mert nemcsak rendkívül érdekes statisztikáját nyújtotta mezőgazdaságunk összes ágazatainak, hanem egyúttal egész őszinteséggel rámutatott a létező bajokra és azon hiányokra, melyeket a mindennapi közéletben tapasztalhatunk és rámutatott azon orvosszerekre is, melyekkel a hiányokat és bajokat orvosolni szándékozik és azokon segíteni kíván. Részem, ről a legnagyobb elismeréssel adózom a minis ter úr által nagy buzgalommal, szakértelemmel ügyszeretettel s jóakarattal tanúsított azon tevékenységért és azon törhetetlen buzgalomért, a mely jelentésének minden során meglátszik s a mely oda czéloz, hogy hazánk sok nagy baján lehetőleg segítsen. Jelentésének mindjárt első sorában találkozunk azonban egy őszinte kijelentéssel, a melyben bevallja a t. minister úr, hogy nem rendelkezik a földmívelési tárcza keretébe tartozó költségekkel. Ez elég röviden van mondva, de eléggé világos és érthető és ha mérlegelem azokat, a miket az igen t. előttem szólott kép viselőtársaim e vitában a maguk részéről is jónak találtak felhozni, ők tökéletesen egyetértettek véle ez egy pontban s mindannyiok beszéde abban culminált, hogy a földmívelési tárcza dotálása ki nem elégítő, de nemcsak hogy ki nem elégítő, hanem — s itt sajnálatomra e kifejezést kell használnom — szégyenletesen kicsiny. Ily körülmények közt a minister úr ezen őszinte kijelentése sokkal nagyobb nyomatékkal bír, mint a minővel az t dán más e;etben bírt volna. Méltánylom mindazon helyes eszméket és tanácsokat, melyeket e házban hallani szerencsém volt, mindazonáltal nem tartanám a ház feladatának, hogy most ezen részletekkel foglalkozzék, hanem első sorban oda kellene törekednünk, hogy ezen mindnyájunk által elismert nagy bajon, földmívelési érdekeinknek ily mostoha elbánásán segítsünk. És itt nem elég kiemelnünk, hogy a földmívelési tárcza egyikmásik rovata túlmagas, a másik alacsony. Én azt 9