Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-45

45. országos ülés 1892. május 4-én, szerdán. 61 hogyan lehet, azt nem tudom elképzelni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon,) Nekünk itt minden tettünk nyilvános, a mint hogy az alkotmányosságnak egyáltalában minden ténye nyilvános kell, hogy legyen. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Nyilvánosnak kell tehát ily esetnek is lenni. És én nagy mulasztásnak nevezem ez esetben a nyilvánosság hiányát. Ha a honvéd neve nyilvánosságra került, kerüljön a tettes, a magáról megfeledkező tiszt neve is a nyilvánosságra. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ez nem lenne büntetés, csak egyenlő elbánás. Az egyenlőség századában élünk, ezért ismételve kérem az illető tiszt megnevezését; különben, részemről legalább, semmikéjien sem vehetem tudomásul a választ. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Felkiáltások: Eálljuk! Halljak a nevét! Zaj.) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a honvédelmi minister úr részéről adott választ tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbalon.) Most ünody G-éza képviselő úr teszi meg interpellatioját. (Zajos felkiáltások a szélsőbalról: A tiszt nevét kell megmondani!) Ónody Géza: (Nagy zaj.) T. képviselőház! Igyekezni fogok interpelíatiomat röviden előterjeszteni miután az idő is előrehaladt. (Nagy zaj és közbekiáltások a szélső baloldalon : A tiszt nevét kérjük! Mozgás jobb felől.) Horváth Gyula: Pofonvernek egy honvédet és azon embert meg nem nevezik! (Nagy zaj a szélsőbalon.) Én azon ismeretlen embert disznónak, gazembernek nevezem; majd megnevezi ezentúl magát! (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Ellenmondások és nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre! Rendre!) Elnök: Horváth Gyula képviselő urat ezen kifejezéseért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj.) Ónody Géza: Interpellatiom tárgya a következő: Rakamáz község mellett a délután négy órakor elhaladó vonat gőzkazánja által elszórt parázstól támadt tűz folytán ötvenhárom lakóház és több mint száz melléképület, egy asszony, két gyermek többrendbeli gazdasági ezikk, valamint többrendbeli élelmi szer a lángok martalékává lett. Nem ez az első eset abban a községben, mert a vasúti vonat gőzmozdonyából kirepülő szikráktól már több alkalommal történt hasonló tűzeset. Mióta ez a nagy szerencsétlenség történt, azóta a lakosság annyira el van keseredve e miatt, hogy sokan arról gondolkoznak, hogy községüket elhagyják. Annyira botrányosak ez esetek, hogy szó nélkül ezen nagy mérvű tűzeseteket nem hagyhatom. Minthogy pedig itt az a kérdés, hogy az óvszabályok miként tartattak meg és a tüzrendőri szabályok elmulasztása miatt kit illet a felelősség, ennélfogva indíttatva érzem magamat interpelíatiomat a belügyminister úrhoz is intézni. Minthogy tudomásom szerint oly silány, rossz szenet használnak a fűtéshez, hogy ez a szén úgyszólván alig képes gőzt fejleszteni s ezen kívül a kéményből kiömlő szikrák nem úgy, mint a salgótarjáni széné is a levegőben hamvadnak le, hanem lehullva távolabb helyekre, hosszabb ideig senyvednek, gyújtanak, ennek következtében tűzvészek keletkeznek. Az április 8-iki tűzvész következtében nagy káresetek történtek s miután ezeket a vasút gőzmozdonya okozta, teljesen méltányosnak és indokoltnak tartom, hogy a károk az államvasutak által megtéríttessenek. Ezért intézem interpelíatiomat a kereskedelmi minister úrhoz is, a kinek távollétét őszinte részvéttel sajnálom. Minthogy a községben sürgősen forognak fenn építkezési szükségletek és minthogy a szegény károsultak nincsenek abban a helyzetben, hogy önerejükből gyorsan építkezési anyagokat beszerezhessenek, indíttatva érzem magamat a földmívelési minister úr figyelmét felhívni arra, hogy nagyon méltányos dolog volna, ha a károsultakat ez esetben a különben is szokásos harmincz százaléknyi árkedvezményben részesítené a faanyagok beszerzését illetőleg. A pénzügyminister úrhoz pedig azért intézem interpelíatiomat, mert e nagymérvű szerencsétlenség által nemcsak az illető károsultak jutottak abba a helyzetbe, hogy adójukat fizetni képtelenek, de ez eset az egész községre is kiterjedvén, méltányosnak találnám, ha a t. pénzügyminister úr a hivatalos formák mellőzésével, tudomásul vévén az esetet, intézkednék, hogy a károsultak részére adó-leengedés eszközöltetnék, az egész községnek pedig adófizetési haladék adatnék. (Helyeslés szélsőbal felöl.) Ezek után még egy nyilatkozattal tartozom. (Halljuk! Halljuk!) Őszintén megvallom, nem szándékoztam ez interpelíatiomat előterjeszteni, de hogy ezt mégis megteszem, annak egyedüli oka azon választékos tapintatosság, a melylyel ma egy hete a szerdai ülésben a belügyminister úrnál találkozni szerencsém volt. Ugyanis az ülés alatt Szinay képviselőtársam beszéde folyamán a belügyminister úrhoz mentem s felkértem, legyen szíves nekem néhány perczet szentelni, ő