Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-45

58 45. országos ülés 1892. május á-én, szerdán. bati ülésben a válasz megadását sürgette, a honvédelmi minister úr megbízásából és a t. ház engedelmével én leszek szerencsés e tekintetben a választ megadni. (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy az interpellationak egyes kérdéseit felolvashassam és azokra válaszolva, előadhassam szárazon a hivatalos adatok nyomán minden commentár nélkül a tényeket. »A t. képviselő úr azt kérdezi először a honvédelmi minister úrtól: 1. Van-e tudomása arról, hogy szab. kir. Dehreczen városa főpiaezán f. é. február 14-én d. u. 4—5 óra között egy, az ottani zászlóaljhoz tartozó Erdey István nevű közhonvédet — a ki Gyermán Mihály nevíí, első századbeli honvéd-szakaszvezetővel sétált — egy, a 39. számú cs. és kir. gyalogezred tiszti egyenruháját viselő, állítólag kezelőtiszt, a körüllevő utczai közönség méltó felháborodására, háromszor egymásután arczulütött, állítólag azért, mert a nevezett honvéd őt a számos járókelő között észre nem vévén, a szokásos katonai tisztelgéssel köszönteni elmulasztotta? Mely tiszt azután a zúgolódó közönség haragja elől csakhamar eltűnni jónak látta.« A honvédelmi minister úrnak igenis tudomása volt ez esetről, még pedig annak megtörténte után 3—4 napra s azon hivatalos jelentésből, melyet Debreczenből kapott; de további intézkedésre szükség nem volt, mert abban a jelentésben meg volt mondva az is, hogy minden szükséges intézkedés megtétetett az illető hibás tiszt kipuhatolása végett. Az eset pedig majdnem egészen úgy történt, a mint ;iz az interpellatioban előadatott. Csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy midőn az a két honvéd találkozván a piacz-utczában azzal a tiszt úrral, a szakaszvezető tisztelgett, a közhonvéd ezt elmulasztotta és midőn ezt a tiszt észrevette, maga elé parancsolta a közhonvédet és újra tisztelegtetett vele. Itt a vizsgálat bizonyos homályt hagy hátra, mert tanúk nem lévén, a közhonvéd azt állítja, hogy midőn először elhaladt a tiszt mellett, őt nem tisztnek nézte, hanem pénzügyőrnek. A tiszt pedig azt állítja,hogy látta, hogy tiszt, mert ezt nemcsak hajtókáján és kék nadrágján is észrevehette, hanem azon kivtíl még a tiszt is azt vélte észrevenni, hogy a közhonvéd egy bizonyos megvető pillantást vetett reá (Derültség a szélső baloldalon.) és midőn maga elé állította, tisztelgett ugyan a közhonvéd a parancs következtében, de ezt is vontatva tette. Ennek ellenében a közhonvéd azt mondta, hogy szabályosan tisztelgett s mégis mikor a tiszt elé állott és tisztelgett, a tiszt őt egynéhányszor arczulütötte. (Nagy mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) Ennek megtörténte után »jobbraát«-ot parancsolt, a közhonvéd eltávozott és a tiszt is eltávozott a másik oldalon. Az interpellatioban majdnem egészen határozottan az állíttatik, hogy ezen tiszt a 39. cs. és kir. gyalogezred tiszti egyenruháját viselte volna, a melyben o kezelőtiszt. Thaly Kálmán: Állítólag! Grómon Dezső államtitkár: De majdnem egész határozottan van mondva, hogy a 39. gyalogezred egyenruhája lett volna rajta. Ez, t. ház, téves, mert azon tiszt nem azon ezred kötelékébe tartozik, a cselekmény egy másik ezredbe tartozó tiszt által követtetett el, a ki rövid szabadságon Debreczenben tartózkodott. Ez talán a t. képviselő úr megnyugtatására szolgálhat. (Egy hang a szélsőbalon: Mi a neve annak a tisztnek? Ki az?) A második kérdés az (olvassa): »2. Bentfoglaltatik-e az és ha igen, melyik szabályzatban, hogy a cs. és kir. közös hadsereg tisztjei a magyar királyi honvédséghez tartozó legénységet büntetlenül bántalmazhatják ?« Azt hiszem, hogy ujabb megerősítésre nem szorul az, hogy ilyen szabályzat egyáltalában nemcsak hogy nem létezik, de nem is létezhetik. Thaly Kálmán: A következő kérdőpont összefüggésben van ezzel! Grómon Dezső államtitkár: A közös hadseregbeli tiszt nemcsak hogy a honvédség legénységét nem bántalmazhatja, de saját hadseregbeli legénységét sem bántalmazhatja, ép úgy, mint a honvédtiszt nem bántalmazhatja a közös hadsereg legénységét vagy saját honvédlegénységét : mert habár a szabályzatban ez nem foglaltatik, de ha ilyen esetek vagy feljelentés, vagy más utón a felebbvalók tudomására jutnak, az illető tiszteket súlyosan megbüntetik. Úgy látszik különben, hogy maga az interpelláló képviselő úr is ezen felfogásban volt, mert az interpellatio harmadik pontja úgy kezdődik (olvassa): »3. Ha ez nincs megengedve, sőt — föítehetőleg — szorosan tilalmaztatik: mi az oka annak, hogy az említett két honvéd részéről azonnal megtett följelentés daczára, a mióta már majdnem egy hónap telt le, mégis azon magáról megfeledkezett tettes tiszt, méltó büntetését mind máig el nem vette ?« T. ház! A vizsgálat a szokottnál több időt vett igénybe, mert a bántalmazott közhonvéd maga sem tudta egészen határozottan és meg nem mondhatta, hogy ki bántalmazta. 0 maga is azt állítja, hogy pénzügyőrnek tartotta bántalmazóját, csak később, mikor az illető előtte állott, látta, hogy az tiszt ugyan, de nem tudta, hogy melyik ezredhez tartozik. így tehát több rendbeli szembesítésre és kihallgatásra volt szükség. Mihelyt a vizsgálat szálai gyanút ébresztettek, hogy az a tiszt, a ki a tettet elkövette, azonos azzal a tiszttel, a ki röyid ideig Debreczenben tartózkodott és a ki az nap reggel,