Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-64

446 04. országos ülés 18D2. májns 31-ón, kedden. Vegyük fontolóra azt, hogy annak a tanfelügyelőnek még az iskolatanácsban, tanítóképezdei igazgatótanácsban kell elnökölnie, a közigazgatási bizottságban kell referálnia s annak jelentéseket előterjeszteni, az ügyeket elő kell készítenie, a ministerbez ég a törvényhatósághoz jelentéseket terjeszt, statisztikai adatokat, mindenféle táblás és nem táblázatos kimutatásokat gyűjt össze, ezenkívül fegyelmi ügyeket vizsgál, hatóságokkal levelez: akkor igazán azt a kérdést kell tennünk, hol marad az idő legfőbb feladatának, az iskola látogatásának a teljesítésére? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Berger t. képviselőtársam előbb egész eoncret propositiokat tett ezen intézmény bajainak orvoslására. Én, t. ház, nem szándékozom ezeket egyenkint részletezni, nem foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy czélszertí volna-e kötött marsrutát adni a tanfelügyelőknek, vagy pedig czélszerübb volna-e járási iskolai igazgatóságokat létesíteni, ezeket esetleg egy központi hatóságnak alárendelni, vagy a tanügyi administratioba máskép beleilleszteni őket. Ezeket a kérdéseket, mondom, most nem vizsgálom; egyszerűen csak azt hangsúlyozom és a mennyiben már Berger t. képviselőtársam szintén említette ezt, annyiban teljesen hozzájárulok nézeteihez, hogy a létszámot okvetetlenül szaporítani kell, mert a meglevő tanfelügyelőségek kötelességeiknek eleget tenni nem képeset És ha vannak jó népiskoláink az országban, akkor mondhatom, hogy köszönhetjük ezeket egyes kiváló, ügybuzgó tanítóknak, kik minden ellenőrzés és ösztökélés nélkül egész lelkesedéssel, egész odaadással teljesítik kötelességüket és töltik be hivatásukat. Köszönhetjük egyes, a tanügy iránt kiválóan érdeklődő lelkészeinknek vagy más, a községben lakó magasabb műveltségű egyéneknek, de legkevesebb érdemük van abban az arra hívatott tanfelügyelőknek, a mi nagyon természetes is, mert hiszen, ha — a mint az előttem szólott t. képviselőtársam említette — az útiátalányt pontosan felveszik is és a jó utak mellett fekvő falvakba ellátogatnak is, ez mindenesetre csak ritkán történik meg s tény az, hogy ez az úti átalány nagyon csekély kell, hogy legyen, mert rendszerint a közegek előre értesítve vannak, hogy a tanfelügyelő mikor jön és meg van nekik hagyva, hogy küldjék be érte a kocsit ide vagy oda. Ennek a következménye azután, hogy a tanfelügyelők iskolalátogatása az ügynek még oly csekély szolgálatot sem tesz, még oly csekély előnyére sincs, mert előre tudják, mikor jön a tanfelügyelő, elkészülnek fogadtatására, azoknt a gyermekeket, a kik hónapokig nem látták az iskolát, a tanfelügyelő közeledésének hírére hamar berendelik az iskolába s Potemkinfalvakat mutatnak he a tanfelügyelőnek. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezeket kívántam a +. minister úr figyelmébe ajánlani s kötelességemnek tartottam, habár ismételten történt is, felhívni a figyelmet arra, hogy tanügyi administrationk terén tényleg vannak oly bajok, a melyek az iskolára is kihatnak, a melyekben a népiskolák számos bajának oka és kútforrása található s ezen bajokon segíteni okvetlenül szükséges. (Helyeslés bal- és szélsőbalon.) Hogy mi módon'? Annak vitatásába én majd csak akkor bocsátkozom, ha nem sokára — [a mint remélem — concrét javaslatok feküsznek majd előttünk. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Lázár Árpád jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csodálatos helyzetben vagyok a közoktatásügyi költségvetés tárgyalásánál, mert ez az egyetlen tárcza, a melynek költségvetését keveslem s a melyre mindig többet iparkodtam a képviselőház által megszavaztatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Kijelentem tehát, hogy a közoktatásügyi bizottság elnöke Schvarcz Gyula t. képviselőtársam azon óhajtásához, hogy a t. vallásos közoktatásügyi minister úr jövő évi költségvetésébe a szükségesebb költségeket, bármenynyire rúgnak is azok, felvenni szíveskedjék, készséggel hozzájárulok; mert képviselői kötelességem legelsőbbikének tartom azt, hogy hazánk gyermekei oktatására s nemzeti nyelvünk művelésére minden áldozat meghozassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Épen ebben a csodálatos helyzetben voltam és vagyok azonban a népoktatási tantelügyélői költségek rovatánál. Én ezen költségeket, habár a közoktatásra előirányzottakat mindig szívesen megszavaztam, rendesen megtagadtam, visszautasítottam ; visszautasítottam pedig azért, mert azokat fölösleges, czélra nem vezető kiadásoknak t irtottam s óhajtásom az volt, hogy azok tényleges, czéf rávezető szükségletekre fordíttassanak. (Helyeslés a szélső baloloalon.) Nem szólaltam fel az egyházi kérdések tárgy alá fiánál. Hiszen köztudomású dolog, hogy én e tekintetben is az amerikaiak álláspontját tartom egyedül helyes álláspontnak, (Halljuk! Halljuk!) a mely megszüntet minden türelmetlenséget és felekezeti súrlódást. De a közoktatás terén is az amerikai rendszert pártolom. Én ugyanis azt tapasztaltam s azt hiszem, alig fog valaki megezáfolni, hogy Amerika gyermekei legjobban vannak oktatva s az egyes államok is : és mindenki mindent elkövet, hogy a közoktatást a legáltalánosabbá tegyék És azt tapasztaltam, hogy ott van községi, megyei és csakis ezek felett az állami tanfelügyelet.