Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-64

64. országos ülés 1893. május 31-én, kedden. 437 Nem szoktam személyes megtámadtatások czímén a t. ház figyelmét igénybe venni, de ma csakugyan abba a helyzetbe vagyok, hogy kénytelenítve érzem magam e részben a t. ház türelmét kikérni; mert az igen t. államtitkár úr tegnapi beszédében, a mikor nem lehettem jelen, mert különben rögtön felszólaltam volna ezen a czímen, nekem olyan méivíí ignorautia juris-t tulajdonít, a melyet magamon száradni nem engedhetek. Ugyanis azt mondja a t. államtitkár úr tegnapi beszédében : »Ugyancsak Sághy Gyula t. képviselő úr lex imperfectának nevezte ezt a törvényczikket, valószínűleg azt akarván belőle következtetni, hogy nem igényel olyan végrehajtást, mint más törvény. Már Schvarcz Gyula t. képviselőtársam kifejezte kételyét, hogy tulajdonképen miképen értelmezendő a lex imperfeeta fogalma ebben az esetben. Én kénytelen vagyok constatálni, hogy a római jog fogalma szerint a törvény ezen szakasza lex imperfectának nem nevezhető s leszek bátor erre nézve Alpianus defmitioját felolvasni.* A definitioknak felolvasásával nem akarom az időt tölteni, mert azokkal a definitiókkal egyetértek, csak a következtetést olvasom fel, a melyet a t. államtitkár úr azokból levont: »Tehát világos, hogy a római jogfogalmak szerint a lex imperfecta criteriumának egyik jelentékeny s lényeges része, hogy ellenkező köteles vagy cselekvény ne érvényteleníttessék: ebben hiányzik, mert a 12. §. 2-ik bekezdése világosan s határozottan kimutatja, hogy az ezzel ellenkező mindennemű kötés vagy megegyezés érvénytelen. így tehát a 12. §. nem volt lex imperfecta nézetem szerint még akkor sem, mikor a kihágásokról szóló törvény büntető sanctiójával még nem lett ellátva.« Miután a t. államtitkár úr itt a római jogra, még pedig egy jeles római juristának, Ulpiannak fragmentaira hivatkozott és azt felolvasta, azt kell feltételeznem, hogy a t. államtitkár úr abban a hiedelemben van, hogy én a római jog szempontjából, vagy egyáltalában magánjogi szempontból nevezem lex imperfectának az 1868-iki torvény 12. §-át, mert a római jogból igyekezett megczáfolni az én állításomat és abból akarta bebizonyítani azt, hogy én nem vagyok tisztában avval a kérdéssel, hogy a római jog mit tart lex imperfecta-nak. Talán nem is kellene ez ellen a vád ellen védekeznem, mert hiszen ismeretes, hogy a civilisicával több mint két évtizede foglalkozom s a római joggal is és huszonkét év alatt minden tanévben ismertetem hallgatóimmal az u. n. magánjogi lex absoluta-k különböző válfajait, a melyek a lex imperfecta, a lex perfecta és lex minusquam perfecta és plusquam perfecta egyes nemeit képezik és hogy a lex perfecta fogalma a magánjogban az, hogy a törvénynek sanctioja abban áll, miszerint a törvénynyel ellenkező cselekmény semmis, érvénytelen. Én tehát sohasem mondtam és félreértett ebben a tekintetben Schvarcz Gyula t. képviselőtársam is és csudálkozom, hogy a t államtitkár úr azt elhitte Schvarcz Gyula t. képviselő lírnak, mintha én magánjogi szempontból alkalmaztam volna a lex imperfecta kifejezést az 1 s68-iki törvény 12. §-ára. Sőt tovább megyek. Nem is én alkalmaztam először ezt a kifejezést ebben a házban, nem az én találmányom; mert azt már a múlt országgyűlésen is több ízben alkalmazták és én itt e házban nem érezhettem magam hivatottnak, hogy a tudományos definitiokból merített műkifejezéseket használjuk. Helyesnek találtam alkalmazni azt a kifejezést, mely már itt használatban volt, a mely szerint lex imperfecta-nak közjogi értelemben az oly közjogi törvényt neve zik, a melynek nincsen büntető jogi sanctioja. Hiszen maga Schvarcz Gyula t. képviselő úr is elismerte, hogy a lex imperfecta-nak különböző értelme van és azt már csak fel lehet tételezni rólam, hogy midőn egy, a házban már megszokott fogalmat, kifejezést használok, tudjam, hogy azt mily értelemben alkalmazom. Ezt kívántam megjegyezni és köszönöm a t. háznak szíves türelmét, a melylyel rövid felszólalásomat meghallgatta. (Helyeslés bal felől.) Elnöki T. ház! Irányi Dániel képviselő úr van jogosítva zárbeszédét megtartani. Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk ' Halljuk!) Mikor határozati javaslatomat benyújtani szerencsém volt, akkor, a mint azt világos szavakkal megmondottam, kevés reményt tápláltam az iránt, hogy az a t. többség részéről el fog fogadtatni, tekintetbe véve azt a körűiményt, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr, mielőtt indítványom tartalmát még ismerte volna, a szabadelvű pártkörben ellene nyilatkozott és nyilatkozatát a párt helyeslőleg' tudomásul vette. (Derültség a szélsőbalon.) Ma, miután az ellenkező történt, miután a t. vallásos közoktatásügyi minister úr előbb szintén a pártkörben, azután itt a házban kijelentette, hogy indítványomat nem ellenzi, illetőleg, mint tegnap ezen kifejezést megmagyarázta, nem ellenezheti, mint meggyőződésével megegyezőt: ma, mondom, nem akarom a t. házat új előadással fárasztani, nem lévén szokásom a nyitott ajtókat kifeszíteni, (Helyeslés.) mindamellett kénytelen vagyok bár rövid időre a t. ház becses figyelmét igénybe venni, főleg azért, hogy úgy magamat, mint azon elvtársakat, a kik indítványomat évek óta támogatni szívesek voltak, a kik között pedig nemcsak szoros értelemben vett elvtársaim, hanem a mostani nemzeti párt és a kormánypárt tagjai között is tüb-