Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

430 e ** országos fiiés 1892. május 30-án, hétfőn. és a míg lesz oly felfogás, a mely minden ve­gyes házasságból származó minden gyermeket egy egyháznak vindicál és a hithtíség megsze­gését látja abban, ha a szülő megengedi, hogy csak egy gyermeke is a másik hitestárs vallásá­hoz tartozzék és abban neveltessék: addig egé­szen bizonyos, hogy a felekezetek között kisebb­nagyobb súrlódások lesznek és ha az állam eze­ket tétlenül nem fogja nézni, lehet, hogy lesz­nek kisebb-nagyobb confíictusok az állam és az egyházi hatalom között is. De a mint az a szenvedélyesség, melylyel az ügy tárgyaltatott, már most szűnő félben van, rövid idő ' múlva, azt hiszem, meg fog az szűnni egészen és helyet fog adni a dolog higgadtabb felfogásának és annak a józan belátásnak, hogy a felekezeti ellentétek ily fölösleges kiélesítésével és az állani és egyház közötti conflictusok ily fölös­leges felidézésével utóvégre valami más is káro­sodik, nemcsak egy rendelet, egy törvényszakasz vagy a kormány tekintélye, melyet, megenge­dem, néhányan szívesen látnának károsodni: károsodnak e mellett maguk az egyházak is, melyek így magasztos hivatásra szánt leg­jobb erőiket meddő torzsalkodásra fecsérlik (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és károsodik mel­lette a haza, mely nem azért látta örömmel nyugalomra vonulni az éveken át dűlt nemzeti­ségi viszályokat, hogy azok helyett most a nemzet egységét és erejét vallási villongások gyöngítsék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen felfogás alapján vagyok bátor a költ­ségvetés első tételét elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbóldalon.) Vajay István :T. ház! Személyes kérdés czímén kívánok szólni. Igen t. képviselőtársam, az államtitkár úr volt kegyes az én személye­met megemlíteni és hozzám egy kérdést intézni. Természetes, hogy ez a kitüntetés velem szem­ben azon kötelességet rójja rám, hogy ezen kérdésre úgy, a mint a dolog előttem áll, egész tisztelettel válaszoljak. Hogy miért lehet az egyik kérdésnél dis­tinguálni a theologiai értelmezés és az általá­nos politikai helyzet között, annak oka egy­szerűen az, hogy addig, a míg én az általános politikai helyzet alapján a vallások szabad gya­korlatát elfogadom, nem látok oly veszélyt fen­forogni, hogy pl. az én hitelvem és egy forei­rozott kormányrendelet összeütközésbe jusson. Sőt ellenkezőleg, ezen elvből kifolyónak látom azt, hogy a vallások szabad szárnyra eresztesse­nek : ekkor aztán fejtse ki mindenik a maga részéről attractionalis képességét. A melynek több erkölcsi ereje van, az boldogulni fog; a melynek pedig nincs erkölesi ereje, vagy arány­lag kevesebb, az magától úgy is elenyészik. (Egy hang jobb felöl: Comburantur! Derültség.) Ez az egyik különbség. Á másik pedig, hogy miért állott elő a conflietus ? Bizonyára nem a különböző feleke­zetek papjainak egymás iránti féltékenységéből kizárólag. Hanem két ok miatt. Először, mert a szülők magok a törvényt nem létezőnek, magukra nézve nem kötelezőnek tekintik. A szülők ma­guk viszik oda az egyes úgynevezett nem ille­tékes lelkészekhez gyermekeiket s nem a lelké­szek csalogatják oda a szülőket. (Ellenmondások és mozgás a jobboldalon.) Mindig a szülők szabad akarata szerint történik az intézkedés, a mely szülői szabad akaratot a lelkészek egy része föltétlenül helyesel és acceptál, a másik része pedig perhorrescal azért, mert attól fél, hogy megfogynak számban és erőben. Ez a másik ok: t. i. a protestáns féltékenység. Ennek, t. i. a szülők természetes joga leigázásának a kivihetösége tehát tisztán lehetetlen, mert egy­mással homlokegyenest ellenkező elvek ütköz­nek össze, már pedig az elvek egymás irányá­ban türelmetlenek és a mikor az egyik elv a másik megsemmisítésére törekszik, akkor győz az erősebb. A személyek lehetnek egymás irá­nyában türelmesek, de az elvek nem. És vala­hányszor az állam részéről történik intézkedés, ha egy elv ellen intéztetik támadás, a melynek feladását, ha megengedjük, létjogunkról mondunk le, mindannyiszor ezen elv elől meg kell hát­rálnia és vele szemben meg kell semmisülnie a legerősebb állami akaratnak is. (Helyeslések bal felől.) Ezeket kívántam a t. államtitkár úrnak hoz­zám intézett kérdésére válaszolni. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs felje­gyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Zárszó illeti még Irányi Dániel t. képviselő urat, mint tiznél több képviselő úr által aláírt határozati javaslat benyújtóját és az előadó urat. Előbb azonban még a cultus­minister úr kivan nyilatkozni. (Halljuk! Hal'juk!) Gr. Csáky Albin vallás és közokta­tásügyi minister: T. képviselőház \ Nem aka­rok ismétlésekbe esni, még kevésbbé akarok plágiu­mot elkövetni, azért mindössze csak az utolsó napok folyamán hallottakból kiszedve egyes észre­revételt, egyes nyilatkozatot, arra fogom meg­tenni megjegyzéseimet, természetesen csak azon nyilatkozatokra és észrevételekre, melyeket sze­rintem válasz nélkül hagyni nem lehet. (Halljuk/ Halljuk !) Első sorban kénytelen vagyok Hock János t. képviselő úrnak két dologra nézve felvilágosí­tással szolgálni. A t. képviselő úr jónak látta egy levelet felolvasni, melyet a pápai államtitkár, Rampolla bibornok úr, gondolom, a bécsi nuntiushoz inté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom