Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-63
424 63 * <» rsz ágos llés 1892. május 80 án, hétfőn. végződött a dolog és azért az idén már nem is fogják ismételni. Azután ott van a görögpótló intézménye, a melyet már volt szerencsém felhozni, más oldalról, a közoktatási bizottságban is, de bátor leszek ezt ismét új oldalról felemlíteni. A t. minister úr szándéka a görög pótlókkal tiszta és helyes, én, mint a kinek hivatásom a tanárság volt — most is az — aláírom minden betűjét, úgy, a mint az valójában van, hogy tudniillik ne erőszakoltassék senkire sem az az ó-classieus görög nyelv, minthogy az — mint mondják — már idejét múlta; jól van, lépjenek modernebb tudományok helyébe és értsék meg a hazai nyelven azon írókat, a kik különben görögül beszélnének hozzánk és különben a görög nyelv tanítása csak olyan, hogy a tanulók megtanulnak olvasni, azután napokon át való készülés után megtanulnak egy lapot lefordítani. így nem érjük el azt a czélt, hogy a görög auctorokat a saját szellemi képzésükre folyékonyan olvashassák. Tehát a görögpótlók intézményét üdvözlöm s szeretném, ha a görögpótló intézmény minél inkább terjedne, de hibáztatnom kell a minister urat, hogy úgy mondjam, előre nem látásáért, hogy ma a görögpótló tanulása többe kerül, mint a görög nyelv tanulása, pedig meg vagyok róla győződve, hogy a minister úr ép úgy szeretné, ha a görögpótlót tanulók többségben volnának, mint a hogy én szeretném, íme az egyik budapesti gymnasiumban az ötödik osztályban a görög tankönyvek 2 frt 40 krba kerülnek, a görögpótlóra szükségesek pedig 3 frt 80 krba. A VI. osztályban a görög nyelvi tan könyvek ára 2 frt 40, a görögpótlóké 4 frt 80 kr.,. ide nem számítva még a rajzszereket. Ha tehát a kiadás a görögpótlóra ennyire felülmúlja a görög nyelvi tanfolyamra szükséges kiadásokat, akkor ne méltóztassék azon csodálkozni, hogy a szülők nem akarnak belemenni abba a görögpótlásbeli taníttatásba. Vissza kell még térnem, t. ház, arra is, a mit a közoktatásügyi bizottságban volt szerencsém a görögpótló tanárok helyzetére nézve, különösen a szerzetes-rendekre vonatkozólag elmondani. Akkor az igen t. államtitkár úr volt szíves az én felvetett állításomra, a mely úgy hangzott, hogy a szerzetes-rendeket ne kényszerítse a kormány új terhek elvállalására a görögpótlóknál, azt válaszolni, hogy hiszen nem kényszerítette őket senki, maguk vállalták el. Utána jártam a dolognak, t. ház, utána jártam pedig különösen a piaristarendnél (Halljuk! Halljuk!) és azt a választ nyertem, hogy kényszerítve sincsenek, mert a t. ministerium nem parancsolt rájuk; elvállalni nem vállalták el, mert meg nem kérdezte őket senki, én pedig, t. ház, egy akkora rendet, a melyik huszonnégy székházzal rendelkezik ebben az országban melyek mindegyike mellett gymnasium áll fenn én akkora rendet tartok oly tekintélynek, hogy azzal számolni kellene az ilyen intézkedéseknél annyival is inkább, mert alapítványokból élnek ezen szerzetesházak, ezek az alapítványok pedig* oly természetűek, hogy megszabják a személyzetet, megszabják, hogy hány személy éljen abból. Meg van szabva a főgymnasiumhoz tizenkét tanár, egy igazgató. Ha ezenkívül még jön hozzá — pedig jön a görögpótlóknak teljes négy évi folyama következtében — egy új tanár: miből tartsák, miből fedezzék a kiadást ? Erre nézve én kérem a t. közoktatásügyi minister urat, méltóztassék tekintetbe venni a szerzetes rendeknek úgy is súlyos helyzetét. E rendek nem irtóznak ugyan semmiféle tehertől, mert azt mondják : 18 óráig kötelezi a törvény a tanárt; nem irtóznak tőle, elviselik, habár kevesebbel is megelégedhetnének, ha görögpótló nem volna, de 18 órán felííl nem tartoznak elvállalni semmiféle kötelezettséget és nem is fogják elvállalni. Azért én kérem a minister urat, méltóztassék ily fontos ügyeknél érintkezésbe lépni oly nagy renddel, mint a kegyesrend is. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Végül beszédem befejezéséül rátérek a partieularis állami anyakönyvvezetésre, vagy jobban mondva: polgári anyakönyvvezetésre. (Halljuk!) Nem sokat mondhatok róla, tisztán azt, hogy én nem vagyok ugyan jósló tehetséggel megáldva, arra hivatást magamban nem érzek, ámde mégis úgy sejtem, mégis megjósolhatom, hogy két év elég lesz annak a particularis kísérletnek, hogy a rendelet sorsára jusson. Én nem irtóznám, t. minister úr, attól, hogy a polgári, állami anyakönyvek egész terjedelmökben behozatnának az egész vonalon, (Általános helyeslés.) én nem irtóznám attól, mert nem találok akadályt azoknál a lelkész uraknál sem. a kik most végzik e részben a teendőket, hogy talán majd utólag azoktól a kis sallariumoktól, azoktól a jutalékoktól elesnének; mert hiszen a terhek sokkal nagyobbak, mint az értök járó jutalom; de előbb kívánnám, hogy rendezze a minister úr a congrua-ügyet is, hogy azok a szegény lelkészek, ha abból a csekély jövedelmükből el is veszítenek valamit, legalább rendezett ügyeknek menjenek elébe, rendezett megélhetési alapon álljanak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mikor, t. ház, a t. minister úr minden jóhiszeműsége végén ott látom én a szerencsétlen kimenetelt, a szerencsétlen sikertelenséget, minden jóakarata, minden jóhiszeműsége daczára sem helyezhetem belé bizalmamat, azért a költségvetést el nem fogadom, meg nem szavazom, hanem pártolom Győrffy Gyula és Irányi Dániel
