Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-62

398 8e- "rszíigos Illés 1802. m ijiis 28 .in, momliaton. van a képviselőház, úgyszólván egyhangúlag, cse­kély kivétellel és a mi a fődolog, nem tehetnek kifogást komolyan és alaposan ezen intézkedések ellen azok, a kik az izgalmat előidézték; nem tehet ez ellen kifogást maga a clerus, mert nem tagadhatja, hogy az, a mit a képviselőház tesz, tulaj dönképen eoncessio, mert nem akarja őket tovább is azon kínos helyzetben tartani, hogy hitelveikkel összeütközésbe jöjjenek. Mi lesz a késedelemnek előrelátható követ­kezménye? A t. minister úr időt engedvén az anyakönyvek rendezésére, biztosíthatom arról, hogy meg fog indulni az, a miről eddig szó nem volt: az izgatás, az anyakönyvvezetés pol­gárosítása ellen. Néhány perczczel azelőtt mél­tóztattak hallani, hogy ha elveszszük a papok­tól az anyakönyvvezetést, ez által megtámadjuk hitoktatói, nevelési szerepüket, pedig e között semmi összefüggés nincs. Ez mégis csak jel arra, hogy megtörténhetik, szerintem okvetlenül meg is fog történni, hogy rövid idő múlva, még mielőtt a minister úr rá fog érni e javaslatokat megérlelni és beterjeszteni, meg fog indulni egy izgatás ebben az irányban. Én nem tagadom, hogy nem osztozom né­mely t. barátom azon felfogásában, hogy a t. kormány azon szándékára nézve, hogy a par­tialis anyakönyveket behozza, fentartja magának a bírálatot akkorra, mikor ez már concret alak­ban lesz a ház előtt. Tapasztalásból tudjuk, hogy mikor egy törvényjavaslat már a ház elé kerííl, vajmi ne­héz azon változtatni Ha azt akarjuk, hogy ez az intézkedés megfeleljen a czélnak, most kell nyilatkoznunk, hogy ez alapúi szolgáljon a t. minister úrnak arra nézve, miként fogalmazza ezen javaslatot. Én őszintén kijelentem, hogy engem a részleges polgárosítás egyáltalában ki nem elégít. Én ebben megint csak elhalasztását látom azon czélnak, melyet Irányi Dániel hatá­rozati javaslatának elfogadásával a törvényhozás maga elé tűzni akar. De én azt hiszem, hogy ugyan; zz.d a fáradsággal és csekély költség­különbséggel, a ntelylyel megállapítja a polgári anyakönyvvezetést a vegyes házasságokra, egy­úttal megállapíthatná azt egész általában és a kettő közt óriási a különbség ; mert a tapasz­talat mutatja, hogy n szabadságot nem lehet apró adatokban kiszolgáltatni. A szabadság egy és egész, vagy megadjuk, vagy nem adjuk. A mint kezdjük apró adagokra osztogatni, kö­vetkezik rendesen az, hogy időközben megvál­tozik a hangú lat és azután a nagy dolgok az apróbbak miatt soha többé létre nem jönnek, vagy csak igen hosszú idő múlva. De, t. ház, valljuk meg őszintén, hogy azok, a kiknek számára ez az intézkedés ter­vezve van, nem lesznek azzal megelégedve. Ez — szerintem — megint olyan kísérlet, mint a minő volt az izraeliták és keresztények között kötendő polgári házasság eszméje, mely sem egyik, sem a másik félt ki nem elégítette. Sőt bizo­nyos tekintetben a vegyesházasságbeliek rosszabb helyzetben lesznek, mint a minőben vannak most, mert ez idő szerint polgárilag, társadalmilag ab­solute semmi különbség köztük és a tiszta há­zasságbeliek között nem létezik — létezik annyi­ban, a mennyiben a törvény külön intézkedik a gyermekeik vallására nézve — polgárilag egy­formák mind: ezen újabb intézkedés szerint, mely specialiter az ő számukra terveztetik, meg­alakul egy bizonyos közvélemény ezen vegyes házasságokra nézve, mely azt mondja, hogy ezek még sem oly házasságok, mint a többiek, ezeknél a gyermekek születése máskép köny­veltetik el, mint a rendes házasságoknál. Szó­val mind az, a mi megkülönböztetésül szolgál bizonyos emberekre, bizonyos emberek némely tenyéré, mindig particularismusra vezet; ez pe­dig ellentéte az igazi szabadéivííségnek. Még egyet kell megjegyeznem. (Halljuk! Halljuk!) Úgy a t. minister i\r, mint mások után a tegnapi napon Tisza István képviselő­társam, mint axiómát állította elénk, hogy az általános anyakönyvek polgárosítását lehetetlen­ség addig behozni, a míg a közigazgatás re­formja nincs keresztíílvíve. Ezt én nemcsak axiómának nem, de még egyszerű állításnak sem fogadhatom el. Hát ugyan miféle csodác fog művelni a közigazgatási reform e tekintetben'? Az anyakönyveket a kormány itt elkészítteti, a mintákat minden egyes községbe leküldi s aztán a rubrikákat vagy a községi bíró, ha ért hozzá, vagy a jegyző betölti. Tehát vájjon azon tény által, hogy azt a jegyzőt a kormány nevezi ki, beleszáll-e a szentlélek és képessé teszi oly munka végzésére, a mire ez idő szerint nem képes? (Igaz! Úgy van! Derültség T szélsőbal­oldalon.) Hiszen az a reform az embereket nem fogja megváltoztatni. Ez megint üres phrasis, arra való, hogy elhalasztassék a czél, a melyet el akarunk érni. Körösi Sándor: Nincs ellenőrzés! Helfy Ignácz: Egy eredményre azonban mégis rá lehet mutatni a jelen vitából s az abban a nyilatkozatban lenne található, melyet a minister úr a tegnapi napon a zsidó vallás­nak a bevett vallások közé leendő beiktatására nézve tett. De ha egy tekintetben megnyugtató rám nézve ezen nyilatkozat, megnyugtHtó annyi­ban, hogy a szabadelvűségnek legalább egy pi­czike részét már ma elértük; másfelől ellen­súlyozza ezen örömömet az a nyugtalanság, a melyet érzek a miatt, hogy mintegy bebizo­nyítva látom, hogy a minister úrnak ez idő szerint nincsen szándékában az általános vallás­_>

Next

/
Oldalképek
Tartalom