Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

378 81. orszAgos Mos 1S9S mAjns 27 én, pénteken. minister úr külön törvényjavaslatról beszélt és a vallás receptiojának kérdését nem tartotta fenn az általános vallásszabadságról szóló törvényjavaslat keretében való megoldásnak és ismét hibáztatja azt, hogy a felmerülő és megoldást igénylő kérdések közt megemlékezett a házassági joggal összefüggő kérdésekről. Én előttem ép e két nyilatkozat képez biztosítékot arra nézve, hogy a cultusminister úr hamarább akarja a zsidó vallás receptioját keresztül vinni, mint a hogy akár a vallásszabadságról szóló törvényjavaslat benyújtható, akár a házassági jog általános rendezése lehetséges volna. Én a minister úr e két nyilatkozatából azon meggyőződést merítettem, hogy ő a receptió kérdését első sorban mint sürgőset állítja oda és a mint a törvényjavaslat elkészítésére múlhatatlanul szükséges idő rendelkezésére álland, azt a ház asztalára le is fogja tenni. Ez értelmezésben helyeseltem a minister úr nyilatkozatát akkor s helyeslem ma is s nem kétlem, hogy mindketten a legilletékesebb helyről fogjuk a felvilágosítást megkapni. Ezek után, t. ház, legyen szabad a szóban forgó vita főbb momentumaira kiterjeszkedni s legyen szabad, mielőtt ezt tenném, igaz és benső örömömnek adni kifejezést azon, minden felekezeti egyoldalúság fölé emelkedett magas színvonal felett, a melyen e vita igen csekély kivétellel mozgott (Halljuk! Halljuk!) s legyen szabad felmentve éreznem magamat e színvonal magassága folytán az alól, hogy azon egyes dissonans hangokra, a melyek innen-onnan a vitában felmerültek, refleetáljak, mert azt hiszem, hogy sokkal inkább eltörpültek azok azon nagyjelentőségű nyilatkozatok mellett, melyek minden párt részéről történtek, semhogy velők e vita keretében bővebben foglalkoznom kellene. S le • gyen szabad mint a vita eredményét, constatálni azt, hogy e^yes ritka kivételekkel, az egész képviselőház, annak minden pártja egyetért abban, hogy r, valláspolitikai kérdéseket minden felekezeti szellemtől meg kell szabadítani s általános állami és nemzeti szempontból kell megítélni, s hogy e kérdések megítélésénél egyfelől a vallásszabadság álláspontjára, másfelől az egyházak egyenjogúságának álláspontjára kell lépni és tökéletesen osztozom gr. Apponyi Albert t. képviselő úr azon nyilatkozatában, hogy ezen egyenjogúság nem a külső egyformaságban rejlik, hanem hogy figyelemmel kell lennünk a történeti fejleményekre s remélem, egyet fog velem a t. képviselő úr érteni akkor is, ha hozzáteszem, hogy figyelemmel kell lenni egyúttal az egyházak különböző belszervezetére, azok alapelveire és természetére, mert a külső egy formaság különböző tárgyakra alkalmazva nem egyenjogúság, hanem igazságtalanság lenne. (igaz! Úgy van! a jobb felöl.) Ezek után, t. ház, áttérve az egyes kérdésekre, kijelenthetem, hogy iparkodni fogok lehetőleg minden polémiát kerülni, s csakis oly nyilatkozatokra észrevételeket tenni, vagy oly nyilatkozatokkal szemben adni kifejezést egyéni eltérő nézetemnek, a mely nyilatkozatok magára a dolog velejére tartoznak. így a mi először is az elkeresztelési rendeletet magát illeti, feleslegesnek tartom ma ismét foglalkozni ezen rendelet törvényességének kérdésével ; ez a kérdés behatóan megvitattatott az 1890-iki nagy vita alkalmával. Megvallom, azon meggyőződésben vagyok, hogy ez a vita akkor határozottan a törvényesség oldalára dőlt el és ha ma talán egyes képviselő urak, ha nem is számosan, fejtegetni kezdték ismét a rendelet törvénytelenségét : ne vegyék rossz néven, de azon nézetben vagyok, hogy semmi oly argumentumot felhozni ezúttal képesek nem voltak, a mely argumentum már az 1890 ik évi nagy vita alkalmával teljes alapossággal meg ne czáfoltatott volna. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) De hátra van, t. ház, a ezélszerüségi szempont és nem annyira és nem egyedül magának a rendeletnek, mint a kormány ez ügyben kifejtett politikája ezélszerüségének a szempontja. Erre nézve legyen szabad a t. ház emlékezetébe visszaidéznem a rendelet előzményeit, visszaidéznem azon körülményt, hogy a rendelet kibocsátását közvetlenül megelőzött években a vegyes házasságokból született gyermekek kereszteléséből és elkereszteléséből származó súrlódások, visszásságok határozottan szaporodtak ; határozottan növekedett az a nyugtalanság, az az izgalom, a melyet ezen kérdés felidézett; szükséges volt tehát azzal szemben orvossz erről gondoskodnunk. (Igás! Úgy van! jobb felől.) Es megvallom, t. képviselőház, azon nézetben vagyok ma is, hogy akkor helyesen járt el az igen t. közoktatásügyi minister úr, hogy a rendelkezésére álló különböző eszközök közül nem az erősebbet, nem a radicalisabbat. nem azt, a mely mélyebben vág be a traditiokba és szerjogokba, vette először kezébe, hanem kísérletet tett előbb egy másik, egy, a létező állapotot kevésbbé érintő, kevésbbé módosító eszközzel, a melyről joggal remélhette még akkor, hogy sikerre fog vezetni; joggal remélhette annyival inkább, mert azt gondolhatta agyán az igen t. minister úr, hogy a rendelet egy bizonyos ellenszenvre, talán egy bizonyos recensusra is fog találni, de azt már nem gondolhatta, annak csak utólag jöhetett tudomására, hogy ezen rendeletet a római katholicus clerusnak nagy része úgy fogja fel, mint dogma-ellenest, hogy tehát azon lelkiismereti conflictus, a mely a római katholicus clerus felfogásában ma fennáll, tényleg be fog következni. És megvallom, t. ház