Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

Öi. erszrtgfis ülés 1892 máfus 3?-én, pénteken. '375 azt. t)é a r. minister úr nyilatkozata által kétféle aggálynak szolgáltatott tápot: először tápot szolgáltatott azon aggálynak és kételynek, hogy midőn a felekezetek egyenjogúsítására vonatkozólag nyilatkozott, midőn megígérte az Irányi Dániel t. képviselő űr határozati javaslatához való hozzájárulásával, hogy ilyen törvényt be fog nyújtani, hogy akkor a zsidókat külön kathegoriákba helyezte, a kik érdekeinek megóvása külön szempont alá esik; másrészt méltán nyithatott tért azon vélekedésnek, hogy a t. minister ár és a t. kormány, a mely olyan keveset tesz a zsidók egységesítésének érdekében, sőt egyes intézkedéseivel azt egyenesen lehetetlenné teszi, sőt azon szertekúszált és szertehúzó felekezeti egyenetlenséget előmozdít]a : majdan akkor, mikor az Irányi Dániel t. képviselő úr határozati javaslata következtében benyújtandó törvényjavaslat kerül napirendre, a t. minister úr ismét arra fog hivatkozni, hogy hiszen ezen felekezetben nincsen egység, ezen felekezet számára ezen jogokat kiterjeszteni nem lehet. Gr. Károlyi Gábor: A zsidók mégis oly bolondok, hogy őket pártolják! (Igaz! Úgy van! Egy hang: Megérdemlik, miére ülnek a kormánypárton !) Visontai Soma: Miután a t. minister úr ilyen különféle okokat hoz fel, méltóztassék megengedni, hogy ezen aggályait talán rövidesen eloszlassam. Először is általánosan tudott tény az, hogy csakis egy zsidófelekezet létezik. Hogy vannak különböző szervezetek a congressus határozatával szemben — az én tudomásom szerint rítualiter egymástól különböző orthodoxok és congressusi alapon állók vannak — ez semmiféle okúi arra nem szolgálhat, hogy a minister úr, ha mint kijelentette, tényleg pártolja a receptionalis mozgalmat, az elismerés proclamálását elodázza. Mert lehetséges, hogy az orthodoxok részéről hallatszanak olyan, a 19. század végének nem nagy dicsőségére váló hangok, melyek nem kívánják a recepíio törvénybe iktatását: de kérdem, vájjon elég ok-e ez egy szabadelvűnek hirdetett kormány számára, hogyha helyesli a receptiot, azt elodázza, vagy határozott kijelentést tegyen arra, hogy a többi felekezet egyenjogúsítására czélzó törvénynyel együtt a zsidóság receptioját.is törvénybe fogja iktatni? Azt mondja a minister úr, hogy sok részletet kell itt megoldani: szabályozni kell a zsidók viszonyát a többi felekezetekhez, különösen a házassági jogot illetőleg, hogy e kérdést majd csak a házassági jog általános szabályozásával lehet megoldani. Sajnálom, hogy a minister űr ezen nyilatkozata és az igazságügy minister úr erre vonatkozó nyilatkozata között igen nagy ellenmondást látok. Mert ha igaz az, a mit az utóbbi mondott, hogy t. i. a házasságot Magyarországon államilag akarják szabályozni, a mivel azután minden felekezeti különbség megszűnik, mert hisz az állam minden felekezet összfoglalafa: akkor abban a törvényben zsidókról és nem zsidókról nem lehet majd szó. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ha pedig az áll, a mit a cultusminister úr mondott, az méltán azt az aggályt támasztja, hogy ama törvény keretébe, a mely az általános házassági jogot fogja szabályozni, ismét valami külön zsidókérdést fognak beleilleszteni. Ez így van! Ismétlem, ha való az, a mit az igazságügyi minister űr mondott, hogy a házassági jog a felekezeti különbségre való tekintet nélkül fog szabályoztatni : akkor ezt a kérdést, mint a receptio akadályát, felhozni nem lehet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nagyon sajátságosnak tartom azt is, hogy ugyanaz a kormány, mely a zsidók egységesítése érdekében eddig semmit sem tett, mely nemcsak hogy kezdeményezőieg nem lépett fel, hogy a zsidóegyházi szervezetet törvényhozási úton megteremtse, hanem épen az ellenkezőt tette, épen az hivatkozik a zsidók közötti szétvonásra. Hát nem a szabadelvű párt kormánya volt-e az, mely azt a szabad vallási gyakorlatot, melyet most oly nagy reservával fogad el a zsidókra nézve, nagyon hamar elfogadta? Módot adott egyes rendeletekkel úrra, hogy templomegyleteket létesítsenek, hogy egyes emberek a legnagyobb könnyűséggel hitközségeket alapíthassanak és hogy a zsidó hitközségek alapjául szolgáló bizonyos jövedelmek a törzs hitközségektől elvonva, az egyes emberek által alapított templom-egyesületek számára biztosíttassanak. Maga a kormány nemcsak hogy segítőleg nem lépett fel, hanem akadályozókig és ha maga a k 'rmány az orthodox zsidóval üti a neológzsidót, ha szüksége van rá és a neológ zsidóval üti az orthodox zsidót, ha szüksége van rá, (Derültség a szélsőbalon) ha tanácskozik egyes zsidóvezérekkel, kiknek sem képzettségük, sem hivatásuk, sem semmiféle állapotuk nem praedestinálja őket arra, hogy a zsidó orthodoxia élén álljanak és úgyszólván valóságos titkos tanácsosai legyenek a minister úrnak, (Derültség a szélsőhalon.) hogyan gondolja azt a minister úr, hogy ez a felekezet ily eljárás mellett valaha oly egységes lesz, hogy a minister úr beválthassa szavát, mikor a zsidófelekezet teljesen egységes alapon fog nyugodni. Tény az, hogy a zsidók saját feladata volna ezt az egységesítést megkísérlem; de mindaddig, míg a kormány a saját c:éljaira két különböző zsidóhatóságot tart fenn, a milyen a központi zsidó iroda és azonkívül az orthodox közvetítő iioda; addig, míg a kormány mindkettővel tanácskozik, mind-